Szerző: VÁGVÖLGYI B. ANDRÁS
2019.10.18.
...Összetolt asztalok egy tornateremben, három urna középen, az egyik, a nagy és műanyag az igazi, a kisebb hasonló a mozgóurna, a harmadik kartonból a pót. Összetolt iskolapadok mélyzöld textíliával borítva, ez fokozza az egy Ember Judit–Gazdag Gyula hetvenes évekbeli dokumentumfilm-hangulatban folytatott pókerparti életérzését. Óvatos pillantások, méregetések, civilizált, de olykor feszült beszélgetés. Nézzük a díszletet, felmerül, a trikolóron nincs címer, pótlandó a bordásfalra férfimunkaként felragasztatnak egy koronásat, bár én Kossuth-címer-párti vagyok, meg is jegyzem, a környék és az október elbírná, vágjunk inkább lyukat a zászló közepére. Viccem evaporálodik a légben, a NER nem szereti 56-ot. Megállapodunk a nemzetiségi szavazatok regisztrációjáról: külön listán a regisztrált nevek, görög, roma, román nemzetiségi szavazók kerültek hozzánk, ők először leszavaznak a normál három szavazólapon (főpolgár, polgi, helyi képviselő), aztán egy újabb kör a zöld szavazólapokkal, zöld boríték, azt le kell ragasztani, mert azokat nem mi számoljuk. Az egyik legpasszívabb választókörnek mondják a 8-as körzetet, 572 regisztrált szavazó van, fogadunk a résztvevők számára, én mondom a legnagyobbat 210-zel. (A vége 298 lett.) Háromnegyed hét körül jön az első szavazó, tizenegy óra után kezdenek számosabban érkezni. Délig várjuk a mozgóurna-kérelmeket, annak addig van határideje. Mikor letelik, kisvártatva elindulunk a másik férfi szavazatszámlálóval mozgóurnázni, a Harminckettesek tere–József körút–József utca háztömbben mind. Idős, mozgásukban korlátozott emberek, Konrád Látogatójának érzem magam; elmagyarázzuk a dolgokat, kimegyünk a helyiségből, a néni vagy bácsi levoksol, megköszönjük, távozunk. Egy néni, a hajdani szomszédos Havanna nevű késdobálóról beszélgettünk, panaszkodik, hogy az egyiket kitöltötte, de a többivel együtt bedobta, dehát ő annyira akart a „Tarlóspistára” szavazni. Telefon a bizottságnak, válasz: ezt bebukta.
Hétkor urnazárás, a leginkább érzelmileg fideszesnek tűnő hölggyel egymás mellett számoljuk a főpolgárlapokat, tízes stócokban tesszük egymásra, látom, hervad le arcáról a mosoly, ahogy az én Karácsony-stócaim két emelettel magasodnak az ő Tarlós-stócai fölé. (Nálunk Karácsony: 146, Tarlós: 123, Puzsér: 15; Pikó András: 154, Sára Botond: 129, a kamuindulók 2 és 1. A körzeti képviselőknél hasonló arány.) Valaki egy A5 színes fénymásolatot dobott be: Reichstagswahl 1933. 1. lista Natinonalsozialistische Deutsche Arbeiterspartei [Hitler Bewegung]: ide ikszelt; 2-es a szocdemek; 3-as lista kommunisták; 5-ös a Kampffront Schwarz-weiss-rot. Nem tudom eldönteni: irónia, vagy alapértelmezés, és vajon melyikük dobhatta be.
A Patyolat a Baross 85-ben tökvagány hely, a Pikó-kampány irodája, ide viszem a jegyzőkönyv-másolatot. No ilyen hangulatban, mely hágja a tetőfokot, 2002 óta nem voltam. Pöpec hely, a legjobb csapat, körzetről körzetre Pikó András és Sára Botond polgijelöltek és a helyi képviselők körzetei, hurrák és üvöltések, aktivisták, drukkerek, punkok és rockerek, könnyes szemek. Néha felhangosodik az ATV, nem hisszük el. Hogy a Várnegyed, Ó-, és Újbuda, Teréz- és Erzsébetváros! Miskolc! Külön nagy győzelmi ricsaj a Franzstadtnak: Baranyi Kriszta! Tarlós felhívta Gerit!! Karácsony győzelmi szpícse, a szöveg jó; a kép kevésbé, nem csak ikonográfiailag kelt rossz érzést a győztes mögött díszelgő Lengőajtó.
Ez a kampány, ez a választás egy tök új alapon álló politikai cselekvést hozott nyilván másutt is, de Pest VIII. és IX. kerületében mindenképpen. Civil és hatékony, hagyományos média nélküli, ajtóról ajtóra járó, direkt kapcsolaton alapuló, lelkes és elkötelezett, alulról fölfelé politizáló, emberközpontú, helyben problémamegoldó és globális víziójú. Legyen ez a két kerület és persze egész Budapest az a nagyhatalom, mint ötvenhatban, amelyik nem csak a NER-t bontja le, de az elrontott rendszerváltást kiigazítja, szabadon és szolidárisan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.