Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2019.11.12.
Huszonöt gyerek – összesen ennyi fordult meg a negyvenes éveinek végén járó Zitánál, aki 14 év alatt ennyi gyermek életét próbálta segíteni nevelőszülőként azzal, hogy az örökbefogadásukig átmenetileg szerető otthont, biztonságot, törődést biztosított számukra.
Most négy gyermek van nála, két testvérpár, fél évestől 11 évesig. Zita – akinek nem ez a valódi neve, mert okkal tart attól, hogy az állami rendszer szereplői bosszút állnak rajta, ha kitálal a nevelőszülők helyzetéről – egy vidéki nagyvárosban él vállalkozó férjével. „A gyerekekkel fognak minket”, mondja, s valóban: azonnal elvennék a nála lévőket, ha kitudódna, hogy szóba állt a sajtóval. De valójában egymás közt is nehéz őszintének lenni, mert „egyik nevelőszülő simán beköpi a másikat”.
– Egy kis faluban nőttem fel. Természetes volt, hogy segítek a körülöttünk élő időseknek szatyrot cipelni és a ház körüli munkákban. A segíteni nyújtás szándéka felnőttként is bennem maradt. Nem véletlen, hogy ápolónőnek tanultam – meséli Zita, aki akkor határozta el, hogy nevelőszülő lesz, amikor a saját gyerekei már nagyobbacskák lettek. Úgy érezte, ezzel sokat adhat az állami gondoskodásba került gyerekeknek. Először egy újszülöttet kapott, a kórházból már eleve hozzá került a kisbaba.
– Erre a feladatra születni kell, akárki nem tudja csinálni – mondja. Valóban nem könnyű nevelőszülővé válni, hiszen kezdetben van egy tanfolyam, amit el kell végezni, s van egy pszichológiai vizsgálat is, majd mindenféle úton-módon ellenőrzik az alkalmasságot. Megkérdeznek mindenkit, teljes körű felmérést végeznek: beszélnek a jelölt gyerekeinek pedagógusaival, a szomszédjaikkal, még a férj főnökével is (ami amúgy helyes protokoll).
Zita most, 14 év után, felhagy ezzel a hivatással. Torkig van keserűséggel, s fogadkozik, hogy ha a „gyerekei örökbe mennek”, vagyis örökbe fogadják őket, végleg abbahagyja. Hiába érzi magában azt a lelki erőt, ami ehhez a munkához kell, a rendszer a mindennapokban már elviselhetetlen akadályokat gördít elé. – Folyamatosan megaláznak. Az a jó nevelőszülő, aki nem szól vissza. Aki lemond arról, hogy a gyerek érdekeit képviselve konfliktusba kerüljön a feletteseivel – összegzi.
És még van tovább is:
– 2014 január elseje óta a nevelőszülők többé már nem gyámok. Ezt a feladatot az állam látja el egy gyermekvédelmi gyám kinevezésével, akihez 20–50, de akár ennél sokkal több gyerek is tartozhat, pedig a jogszabály maximum harmincat engedélyez. Neki elvileg naprakésznek kellene lennie minden egyes gyerekről, de ez képtelenség. Igazából olyan ez, mintha mi, nevelőszülők is gyámság alá kerültünk volna: nincs jogunk aláírni semmit az óvodában, az iskolában, még egy szülői értekezletre sem mehetnénk el, ha betű szerint néznénk a szabályokat. Nincs jogunk a kórházból elvinni a ránk bízott gyereket, miközben az én háztartásomban él, én etetem, én gyógyszerezem. A gyám mindenbe beleszól, és akkor jön ellenőrizni minket, amikor csak akar, akár az éj kellős közepén is. Bejelentés nélkül.
S valóban, éjszaka is joga van a gyámnak vagy a nevelőszülői tanácsadónak szúrópróbaszerűen ellenőrizni, mi van a hűtőben, van-e pizsama a gyereken. – Volt, hogy a gatyától a szandálig mindent ki kellett pakolnom a szekrényből, azt bizonyítva a tanácsadónak, hogy mindent megveszek a gyerekeknek – illusztrálja Zita. Igaz, nem lehet általánosítani: nem minden nevelőszülői hálózatnál élnek az ilyen lehetőségekkel a tanácsadók, illetve a gyámok. Akad néhány, szakmailag is magas színvonalú munkát végző hálózat, de az általunk megkérdezett nevelőszülők szerint ez a szűk kisebbség.
A rendszer Magyarországon – akárcsak másutt – úgy épül föl, hogy ha a gyámhivatal olyan súlyúnak ítéli egy gyerek veszélyeztetettségét, hogy a saját családjából ki kell emelni, akkor bekerül a gyermekvédelmi szakellátásba. Vagyis nevelőszülőhöz vagy gyerekotthonokba. A törvény szerint a gondozási hely meghatározásánál a gyermekotthonokkal szemben inkább a nevelőszülői elhelyezés élvez elsőbbséget. 2014-ben változás történt: jogszabályi tiltást vezettek be a 12 év alattiak intézeti elhelyezésére...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.