Szerző: STUMPF ANDRÁS
2020.03.03.
Aki azt hiszi, a zenegyűjtés amolyan unalmas, tudományos dolog, az üljön Etiópiában katonákkal megrakott kamionban, katlevelet rágó, egy napja nem aludt, rángatózva kommunikáló sofőr mellett. Efféle élményeiről is beszámol Both Miklós a Válasz Online-nak, de interjúnkból kiderül az is, mi köze az igazi „rasztafárinak” Kodály Zoltánhoz, vagy az amazóniai erdőtüzeknek a Hotel Californiához. Továbbá, hogy miért olyan kórosan átpolitizált a világunk manapság. Figyelem: az elmélyülést kiküszöbölni igyekvő médiaműködés korában most igazán elmélyült beszélgetés következik.
×××
– Négy év után eltűnt A Dal zsűrijéből. Kitették?
– Folytak a háttérben tárgyalások, de idén nem tudtam vállalni.
– Megnézte a köztévé Karácsony-interjúját és azt mondta, márpedig az MTVA-n többet nem szerepel?
– Egy nemzetközi munka miatt már hónapokkal korábban jeleztem, hogy nem tudok idén részt venni.
– Ide biciklivel érkezett?
– Szó se róla, eléggé szomorú interjú volt az. Minden hiányzott, ami egy tájékoztató beszélgetéstől elvárható lenne. A bojkottokkal kapcsolatban meg:
fiatal zenekarként megfogadtuk, soha nem megyünk az RTL Klubba a Mónika Show miatt. Olyan közösségrombolónak találtam a szegénységen való röhögést. Ez aztán gyorsan megdőlt, mert a médiatér nagyobbik része szép lassan erre az alapállásra hangolta magát. Gyártsunk egyszerűen átélhető igazságokat, amelyektől elmélyülés nélkül is magabiztossá válunk.
Az elmélyüléssel, tanulással az a legnagyobb baja a tömegkommunikációnak, hogy kezdetben teljesen hülyének érzed magad. Márpedig az emberek magabiztosnak szeretnék érezni magukat; és ezt a média teljes fegyverzettel ki is szolgálja. Minden olyan helyre elmegyek tehát, ahol úgy érzem, hogy teret kapok és elmondhatom, amit gondolok.
– Az Eurovízió visszamondásának sem volt köze a távozásához?
– Semmi, sőt, ez a tény még jobban is motivált volna. 2016-ban engem már pont azzal a céllal hívtak a műsorba, hogy jobban leválasszák A Dalt az Eurovízióról. Olyan szakmai meglátásokat igyekeztek becsatornázni, amelyek nem kizárólag az Eurovízió vélt vagy valós elvárásait veszik figyelembe, hanem a magyar viszonyokra fókuszálnak. Engem tehát alapjáraton mérsékelten érdekelt maga a fesztivál. Annál jobban, hogy miként lehet részt venni egy olyan műsor építésében, amely az országos felületén nem arra koncentrál, hogy más gondolatait te hogyan reprodukálod tízezredjére, hanem hogy a saját dalodat mutasd meg. Elég sok eredményt is hozott a műsor ezen a téren: az AWS kapcsán figyelmet kapott a hazai metál műfaj, Pápai Joci megjelenésével a roma zenei műhelyek, és sorolhatnám a többi résztvevő sikereit is. Bár A Dal nem a fő csapásirány az életemben, szerettem részt venni benne...
– Folytak a háttérben tárgyalások, de idén nem tudtam vállalni.
– Megnézte a köztévé Karácsony-interjúját és azt mondta, márpedig az MTVA-n többet nem szerepel?
– Egy nemzetközi munka miatt már hónapokkal korábban jeleztem, hogy nem tudok idén részt venni.
– Ide biciklivel érkezett?
– Szó se róla, eléggé szomorú interjú volt az. Minden hiányzott, ami egy tájékoztató beszélgetéstől elvárható lenne. A bojkottokkal kapcsolatban meg:
fiatal zenekarként megfogadtuk, soha nem megyünk az RTL Klubba a Mónika Show miatt. Olyan közösségrombolónak találtam a szegénységen való röhögést. Ez aztán gyorsan megdőlt, mert a médiatér nagyobbik része szép lassan erre az alapállásra hangolta magát. Gyártsunk egyszerűen átélhető igazságokat, amelyektől elmélyülés nélkül is magabiztossá válunk.
Az elmélyüléssel, tanulással az a legnagyobb baja a tömegkommunikációnak, hogy kezdetben teljesen hülyének érzed magad. Márpedig az emberek magabiztosnak szeretnék érezni magukat; és ezt a média teljes fegyverzettel ki is szolgálja. Minden olyan helyre elmegyek tehát, ahol úgy érzem, hogy teret kapok és elmondhatom, amit gondolok.
– Az Eurovízió visszamondásának sem volt köze a távozásához?
– Semmi, sőt, ez a tény még jobban is motivált volna. 2016-ban engem már pont azzal a céllal hívtak a műsorba, hogy jobban leválasszák A Dalt az Eurovízióról. Olyan szakmai meglátásokat igyekeztek becsatornázni, amelyek nem kizárólag az Eurovízió vélt vagy valós elvárásait veszik figyelembe, hanem a magyar viszonyokra fókuszálnak. Engem tehát alapjáraton mérsékelten érdekelt maga a fesztivál. Annál jobban, hogy miként lehet részt venni egy olyan műsor építésében, amely az országos felületén nem arra koncentrál, hogy más gondolatait te hogyan reprodukálod tízezredjére, hanem hogy a saját dalodat mutasd meg. Elég sok eredményt is hozott a műsor ezen a téren: az AWS kapcsán figyelmet kapott a hazai metál műfaj, Pápai Joci megjelenésével a roma zenei műhelyek, és sorolhatnám a többi résztvevő sikereit is. Bár A Dal nem a fő csapásirány az életemben, szerettem részt venni benne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.