Szerző: UNGVÁRY RUDOLF
2020.03.25.
Az ország mai urai a felhatalmazási törvénnyel csak folytatják, amit 1998 óta tesznek. Egyre tökéletesítik a demokrácia paravánja mögött az egykori, immár „klasszikus” fasizmus-nemzetiszocializmus modernizált rendszerét.
Az új változat az egykori politikai mutációja. A biológiai mutációk hordozói megváltozott genetikai szerkezettel rendelkeznek. Az orbáni politikai mutáció aktoraiban ez abban nyilvánul meg, hogy nem is képesek magukat azonosítani a klasszikus változattal. Az eredetihez képest ugyanis teljesen megváltozott a szellemi „örökítő anyaguk”, esetükben a magukról alkotott tudatuk, miközben ugyanazok a céljaik, ugyanarra az életmódra törekszenek – az erő, a vezériség, az egyneműsítés érvényesítésére, az állam és a kultúra teljes megszállására és birtoklására. És kizárólag a saját javukra. Miközben meg vannak győződve, hogy „demokraták”. Tökéletes megoldás. Így lesz a nem demokráciából „demokrácia”. A hazugságból igazság. A fasizmusból meg „emberarcú”.
A mostani „Törvény a koronavírus elleni védekezésről” ugyanúgy nem tartalmazza nyíltan azt a totális felhatalmazást, ahogy Hitler 1933-as törvénye „a nép és a birodalom ínségének megszüntetéséről” se tartalmazta. Mégis, minden, ami 1933 után bekövetkezett, az akkori törvény szövegéből következett. Hiszen minden a szavakkal kezdődik. Annak a törvénynek a megszavazását még a liberális képviselők is imigyen indokolták: „Teljesen egyetértünk azokkal a nagy nemzeti célokkal, melyeket a birodalmi kancellár úr előadott […]. Megértjük, hogy a mostani kormányzat messzemenő felhatalmazásokat kér, hogy zavartalanul dolgozhasson […].”
Azt a szöveget annak idején még a hozzáértők is ugyanúgy képtelenek voltak annak olvasni, amit valóban jelentett, mint a mai magyar olvasók közül is sokan – pedig lehet, hogy demokraták, lehet hogy liberálisok.
Ennek a mai magyar törvénynek a bevezetésével „Magyarország közvetlenül az előtt áll, hogy áttérjen a diktatúrára”, ahogy ezt a Kurier című osztrák lapban Paul Lendvai megfogalmazta. Tegyük hozzá: egy történelmi gyökereiben, gondosan elfojtott, elrejtett eszmeiségének mélyén fasisztoid diktatúrára. De nemcsak a történelem végzetes tapasztalatainak ismeretében nem szavazhatja meg egy demokrata ezt a mai magyar törvényt, hanem azért is, mert a mai, az 1998–2002, majd 2010 óra egyeduralmát lényegében bebetonozó uralkodó kormányzat eddigi eredményét is ismernie kell, hiszen a saját bőrén tapasztalja, hogy politikailag páriává vált. Ennek a törvénynek a határideje már csak Orbántól, a Vezértől függ. Ő az, és senki más, aki meghatározatlan időre szüneteltethet minden politikai féket és ellensúlyt. Magát az Országgyűlést is.
A legnagyobb probléma ilyenkor az, hogy a rendszernek kitett áldozatok – az állampolgárok – sem ismerik fel a rendszer természetét. A jelenlegi „vészhelyzeti” törvények elégséges eszközök lennének a védekezésre. Ha nem teljesen, akkor ezeket kellene módosítani. Ezt a felhatalmazási törvényt egy demokrata tehát semmilyen, még módosított formában sem szavazhatja meg. Ha mégis megszavazza, akkor a törvény értelmében már csak az Alkotmánybíróság jogköre marad meg, csak annak van joga közbeavatkozni. Annak a testületnek, amely ma már gyakorlatilag a Vezér pártkatonáiból és Carl Schmitt német jogtudós híveiből áll. Annak a Carl Schmittnek a híveiből, aki egykor a nemzetiszocializmus jogrendjét a két háború közötti időben elméletileg megalapozta. Azaz egy olyan jogrend eszméjének és egy olyan Vezérnek a híveiből, mely jogrendben az államot irányító személy (a mindenkori Führer, legyen az akár kancellár, akár miniszterelnök) abszolút szuverén, és a kivételes állapot eldöntésében korlátlan szabadsággal rendelkezik. Ezért Vezér a neve...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.