Szerző: ILLE ISTVÁN
2020.03.09.
Az, persze, nem csak úgy született, főleg, nem a vesztesek büntetéseként. Mert, kérem, annak előzménye a soviniszta magyar nacionalizmus, amiben, bizony, Horthy holdudvarában rezgelődő, meghatározó szerepet játszó, erdélyi – birtokaikat elvesztett – durcás, sértődött arisztokrácia a hunyó.
Lett volna esély a revízióra, de a párizsi békeszerződés magatartásuknak köszönhetően helyben hagyta Trianont.
Aztán meg dúlt a revizionizmus, ami elvben a határainkon túl rekedt nemzettársaink iránt érzett aggodalom által vezérelt volt. Sok minden nem változott. Most nem dúl annyira, de lényege nem változott: a trianoni határainkon belül rekedt egyetlen jelentős számú nemzeti és/vagy vallási kisebbséget most is ellenségnek tekintik, csak éppen nem tekintik megsemmisítendőnek. Igaz, szégyenlősen antiszemitizmusba bújtatják gyűlöletüket.
Anno – kijelenthetjük – a nacionalista revíziós politika rendesen befolyásolta a magyar holokauszt kimenetelét. Most meg – közeledvén a századik évforduló -, a közvélemény egy része egyszerűen nem fogadja el, hogy az uniós tagsággal teljesen értelmét vesztette az egész Trianon, és az azzal kapcsolatos búbánat. Ám valamiért az orbáni álkeresztény, soviniszta, Európa ellenes kurzusnak ez nagyon is megfelel. Annak ellenére, hogy a szomszédos, egykori kisantant országok egyes politikai kurzusai szintén nem voltak mentesek nacionalista, magyarellenes törekvéseiktől. Ez itt akkor hogy?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.