Szerző: JÁSZBERÉNYI SÁNDOR
2020.04.22.
...Azokban a hetekben járunk, amikor a családoknak elfogynak a tartalékaik.
A nyakunkba szakadó nyomor egyelőre láthatatlan. Nem látjuk a kölyköket, akiknek a szülei nem tudnak új cipőt venni a lábukra, nem látjuk az éhesen lefekvő színésznőt, aki már online hirdeti eladásra családi ékszereit, nem látjuk a munkanélküli családfenntartó férfit, aki zokog, mert pénz híján nem tudja elvinni az epilepsziás családi kutyát az orvoshoz. A nyomor most még láthatatlan, mert mindenki a négy fal közé van zárva, és ha valamit, hát a nyomorát nem szívesen osztja meg az ember senkivel.
A bajról egyelőre a megszaporodó üzenetek mesélnek az ember postafiókjaiban: „Ne haragudj, nem tudnál kölcsönadni egy húszast?”
Ha a karantént holnap feloldanák, érdemben az sem változtatna semmin. A baj megtörtént. A nyomorgó középosztály korszaka következik. Szövetkezhetnek a kormányok bárhogyan arra, hogy megmentsék a gazdaságot, tömegek fogják érezni bőrükön a nélkülözést.
Eddig sem volt valami biztos a jövő, de ez a járvány végképp lekapcsolta a villanyt. A legtöbben csak ötletelnek, hogyan tovább. Ami biztos: sokan nem fognak kibírni még egy hónapot otthon. A nyomor aztán könnyen utcára viszi az embert. Ismét divatba fognak jönni a „munkát, kenyeret”-tüntetések.
*
A megalkuvások és az összeszorított fogak korszaka jön, Háfiz. Annak a korszaka, amikor olyan dolgokat kell csinálnunk azért, hogy megéljünk, amilyeneket egyébként nem tennénk. Olyan idők jönnek, amikor az ember örülhet, ha dolgozhat egyáltalán. Nem lesz meg többé az a luxusunk, hogy eldöntsük, mit.
Az egyetlen dolog, amit tehetünk: az együttérzés. Tömegeknek nincs hová visszamenniük dolgozni, az egy hónap leállásnak legalább fél év lábadozás lesz az ára. Addig valamiből majd kenyér kell meg cipő a gyereknek.
A csupaszseggűek nem moralizálhatnak. Azt gazdagék szoktak. Most is. Olvasom, hogy több százmilliós ingatlanvagyonon ücsörgő közéleti szereplők merik venni a bátorságot maguknak Magyarországon, hogy megmondják, mi az, ami nem fér bele. Olyan emberek mondják meg, mit dolgozhatsz és kivel, akik életükben nem dolgoztak a kenyérért. Nem csak nekik: senkinek sincs joga megítélni a másikat amiatt, hogy a kenyeret a gyerekének mivel teremti elő ilyen időkben.
*
Ideje van elővenni egy papírlapot és szépen felsorolni, mivel áldott meg minket az Isten, fiam. Békeidőben is hasznos dolog ez. Emlékezteti az embert arra, hogy semmi sem magától értődő. Ilyen helyzetben azonban, amilyenbe ez a világjárvány hozta az emberiséget: kötelező. Soroljunk fel szépen minden áldást és helyezzük el magunkat az egyenletben. Vizsgáljuk meg, eleget tudunk-e tenni a kötelezettségeinknek. Ha gyereknek, szülőnek jut arra, ami kell, gondoljuk végig, miben tudunk segíteni a közeli barátainknak. Ha rajtuk is tudsz segíteni és még tart az áldás, vizsgáld a távoliakat. Ha annyi áldásod van, hogy még mindig tart: akkor nézd a nemzetet.
Ez most a munka. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.