Szerző: SZEKA
2020.05.30.
Úgy átviharzott rajtunk Orbán Viktor országlásának 10 éve, hogy szinte fel sem ocsúdtunk a fülkeforradalom okozta társadalmi, közéleti és kommunikációs sokkból. A Fidesz nagy hatalmú vezére magabiztosan látott hozzá hatalmának kiteljesítéséhez, és ma már ott tartunk, hogy személyének ajnározását nem bízza a kormánypárti sajtóra, hanem saját vállát veregeti, ha visszatekint korábbi döntéseire. Az is egyértelmű, hogy a magyarok egy része el sem tudja képzelni, hogy ne ő legyen az ország első számú vezetője, mások viszont akkor sem szavaznának rá, ha pénzesőt bocsátana rájuk.
Orbán Viktor számára a politikai karrier egyenlő a politikai mozgástér folyamatos bővítésével, ami szükségszerűen magával hozza saját hatalmának permanens növelését. Tudja, hogy a személyét övező mítoszok (melyek gyakran hamisak) csak úgy maradhatnak fenn, ha folyamatosan terjeszkedik, újabb és újabb jogköröket von magához, illetve ezzel párhuzamosan egyre inkább szűkíti ellenfelei mozgásterét. Ez az expanzív szemlélet határozta meg a kormányfő elmúlt egy évtizedét, amivel folyamatos védekezésre kényszerítette ellenfeleit.
Orbán pontosan tudja, hogy az általa megszerzett pozíciók csakis akkor tarthatók meg, ha hívei felé demonstrálni tudja, hogy rendszere nem csupán stabil, de annyi tartalék rejlik benne, hogy újabb területekre terjesztheti ki a hatalmát. Ezért érte meg vereségként a tavalyi EP választásokat, és ezért él benne szinte múlhatatlan sérelemként az őszi önkormányzati választás. Az első voksolás ugyanis megakadályozta abban, hogy nemzetközi színtérre lépve építse tovább az orbánizmust, a második pedig arra figyelmeztette, hogy messze nem győzte le teljesen hazai politikai ellenfeleit.
Szemlélete a világról egészen megdöbbentő azon magyarok számára, akik őszintén hittek a rendszerváltás eszményeiben, az egységes és szolidáris Európában, az ordas, kirekesztő eszmék marginalizálásában. Orbán szinte mindent felélesztett politikájával, kommunikációjával, történelemszemléletével, amitől a második világháború után joggal féltek azok, akik szerint a populizmus mindig is itt volt közöttünk, de eddig nem szerzett elegendő hatalmat egyetlen ország felelős (vagy felelőtlen) vezetője sem ahhoz, hogy kiszabadítsa ezt a fenevadat a börtönéből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.