Szerzők: GÁBOR GYÖRGY - VÁSÁRHELYI MÁRIA
2020.11.13.
„A mi ügyünkről alig tud valaki rajtunk kívül, mi pedig nem tudunk eleget másokról. Márpedig semmi esélyünk érdemben tiltakozni, amíg ez az alapállapot gyökeresen meg nem változik, és nem egymás mellé állva állunk ki magunkért.” (Vilmos Noémi SZFE-hallgató, 2020. október 23.)
A rendszerváltás óta eltelt 30 év során egyedülálló, immár két hónapja szűnni nem akaró egyetemi tiltakozási akciót figyelve bizonyára sokakat foglalkoztat a gondolat, hogy miért pont a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatói és hallgatói azok, akikben van mersz, erő és akarat ahhoz, hogy ilyen következetesen, keményen és egységesen szembeszálljanak a zsarnoki hatalommal. A kérdésre nyilván számos magyarázat adható, sok-sok egyidejű, egymást erősítő tényező játszik szerepet abban, hogy éppen a színházi és filmes szakma leendő és mai képviselői azok, akik példát mutatnak az országnak demokráciából, szabadságszeretetből és szolidaritásból.
Mivel mindketten oktattunk, illetve oktatunk az SZFE-n, személyes tapasztalatunk is van arról, hogy erre az egyetemre többségében a saját korosztályuknál érettebb, céltudatosabb diákok kerülnek be, egy rendkívül kemény és hosszú – hónapokig tartó – felvételi procedúra után, 15–20-szoros túljelentkezés mellett. Ennek megfelelően az SZFE diákjának lenni sok szempontból kivételes helyzetet, büszkeséget és elhivatottságot jelent azon túl is, hogy a művészeti pályát választók többsége eredendően is az egyéni és társadalmi problémákra érzékenyebben reagáló, kreatív, autonóm fiatalokat feltételez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.