Szerző: CSATLÓS HANNA
2020.12.24.
Ha felületesen pillantunk vissza, talán csak két dolgot veszünk észre ebből az évből: egyrészt olyan érzésünk lehetett, mintha 2020-ban megállt volna az idő, másrészt a túlélésért folytatott küzdelem teljesen eluralta az életünket. A kettő valójában ugyanaz. Számunkra, Európában élők számára valahol február végén, március elején akasztotta meg a járvány az időszámítást, felfüggesztett, idézőjelbe tett mindent, amiről azt hittük, hogy a „normális életvitelünkhöz” tartozik, áttolt szinte minden eseményt a jövő évre, meg az az után következőkre. Vesztettünk egy évet – gondolhatjuk –, mert a koronavírus elleni kapkodó, pánikszerű védekezés kiterjesztette territóriumát, és mindent maga alá gyűrt.
Ha azonban közelebbről vizsgáljuk meg a mögöttünk lévő időszak eseményeit, akkor észrevehetjük, hogy a pandémia elleni küzdelembe belefáradt emberiség többször is erős életjelet adott magáról. 2020 nemcsak szimplán reménykeltő, hanem egyenesen történelmi mozzanatokat is tartogatott. Én ezek közül két, a járványtól maximum csak közvetve függő közéleti történést, és bónuszként egy magánéleti eseményt emelnék ki; nekem ezek már elegendőek arra, hogy ne tekintsem teljesen semmisnek és nyomorúságosnak ezt az évet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.