LENGYEL LÁSZLÓ: GONDOLATOK A NAGY JÁRVÁNY IDEJÉN

NÉPSZAVA
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2021.03.27.

Nem lehet észszerűen élni egy észszerűtlen világban. Szabadon egy szabadság nélküli korban. Tudással a tudást üldöző tudatlanok, emelt fővel a lehajtott fejűek között.

A hetvenéves Romsics Ignácnak ajánlom

Nem akarok meghalni. Csak a gép hangja. Sötétség. Nem akarok meghalni. Nincs simogató kéz. Nincs vigasz. Nem akarok meghalni. Fuldoklás. Ólomsúly a mellemen. Nincs tegnap. Nem akarok meghalni. Nincs holnap. Csak ma van. Nem akarok meghalni. Nincs. Anyám volt? Nem. Feleségem? Akarok. Én? Meghalni. „Ahogy a semmi kisimítja / az agónia árkait”. Aznap a 217-ik névtelen halott. Nem akarok meghalni. 

A Nagy Járvány emlékművére húszezer vagy talán több név lesz bevésve, akár egy háborús vagy egy holokauszt emlékhelyen. Odamehetsz és oda is mész. Megsimíthatod, kitapogathatod a betűket, ahogy nem tehetted vele, az arcával, a kezével. Nélküled halt meg. Nem voltál mellette. Nem tudtál semmit tenni érte. Ám nem csak a te, hanem mindnyájunk közös áldozata volt, van és lesz. Értelme lesz az értelmetlen halálának. Ne sírj! Felfoghatóvá teheti a felfoghatatlant. Csak sírj, nem szégyen! Senki nem tervez ilyen emlékművet. Mindenki magányos sziget. Egyedül, amikor nem kap teát, egyedül, amikor leesik az ágyról, egyedül, amikor rá-, majd lekapcsolják a lélegeztetőről, egyedül felstószolva a hullaházban, egyedül bejelentve a halálban. Magánhalál. Fordítsuk el a tekintetünket. A köznek életében sem volt, halálában sincs vele dolga...

ITT OLVASHATÓ