Szerző: ÉS
2021.04.02.
Mire fölfedeznénk a hazánkat, már nem is a miénk. Nem nagy felismerés. Egész részek kerülnek ki az állami vagyonleltárból, mert alázatos és népet szolgáló vezetők a javak jelentős részét tíz év alatt szétosztották az úgynevezett nagyvállalkozói körben. Ez a kör nagyjából egybeesik a baráti társasággal és az idők során hivatalba segített lojálisokkal. Nem sorolom tételesen, de elég bekapcsolni reggelente a rádiót, onnét megtudható, a legutóbbi éjjel ki milyen vagyoni elemhez jutott a hozzá kapcsolódó felújítási hitellel, ki kapta a gyáripar még kiosztható egységeit, melyik műkörmös szerez jó minőségű, zsíros állami földet vagy örökpanorámás hegyháti ingatlant. Így tavasznyíláskor iskolások ereszkednek a völgybe hűsítő forrást keresve, és ott is a forrás, de az agrárlicit óta kifeszített drótkerítés zárja el. Majd isznak a buszpályaudvaron.
Mi az, ami még van? Valami régből itt maradt homályosuló közösségi élmény. A nem kiárusítható értékek: a nyelv, a szokások, az emlékezet. Lassan ennyi jut az utókornak. Akik ezt az állami zsibvásárt működtetik, aligha gondolnak bele, mi lesz ebből, ha egyszer elzavarják őket. Ez ma még távoli, de lehet közeli is, a kiárusítás ma még mindenesetre zavartalanul folyik. Mint mindennek, egyszer ennek a vircsaftnak is vége szakad, mert az igazságtalanság és az urizáló pöffeszkedés, a kegyúri rendszer a végtelenségig nem tarthat. Már most is egyetlen ember fogja össze, és ezt ő pontosan úgy tudja, mint az udvaroncai: a ma még mindenkit bátran hülyének néző tévériportertől a magyar valóság állami segédlettel, helyenként uniós pénzzel kihizlalt mágnásaiig...
Hegyi Iván: Czibor, Farkas, Szoboszlai
Falus András: Valós idejű demokrácia
Gadó Gábor: A köteles tiszteletről
Váncsa István: Úton a szabadság felé
Bokros Lajos: Az újjáépítés csiszolatlan sarokkövei – II.
Helyi demokrácia, közteherviselés, szolidaritás
Hanák András: Egy életünk, egy halálunk
Deák Dániel: Egy győztes csata
Az EU Bírósága március 16-án közzétett két ítéletet. Az egyik tárgya a lengyel kiskereskedelmi adó (C-562/19. P.), a másiké a magyar reklámadó (C-569/19. P.). A lengyelek a Magyarországon 2010-től bevezetett ágazati különadók mintáját követték, és a magyarhoz hasonlóan a lengyel kormány is hamar összeütközésbe került az uniós versenyhatósági feladatokat ellátó Európai Bizottsággal. Utóbbi megítélése szerint ugyanis az árbevételtől függő, de a nyereségességtől független progresszív adóztatás tiltott állami támogatáshoz vezet...
Bárány Imre: Lovász László Abel-díjas
Csepi Lajos: Keletre tart a magyar MotoGP
Márton László: A spirói béke
Spiró György 75. születésnapjára
Széky János: A V4 meg a vírus
Darvas Béla: Bio
Molnár Erzsébet: Kocka asszony kimozdul
F E U I L L E T O N
A vicctechnika működése Tar Sándor novelláiban
I N T E R J Ú
Beszélgetés Dénes Veronikával
V I S S Z H A N G
Sükösd Miklós: A céltáblák visszalőnek
Propagandaállam és karaktergyilkosság
Havas Attila: Több észt, kevesebb indulat
P Á R A T L A N
hágé: BEFUTÓ
aha: MEGSZÓLALT
Béla bácsi: TEJFÖLÖSDOBOZ
Salabakter: SIHAHA
(nyerges): VERITAS KONTRA IGAZSÁG
-hg-: SONKA
Ladányi András: TE IS, FIAM, BLUETOOTH?
(celebrálja Nyerges András): HETI TEXTUS
Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.