Szerző: Határátkelő / Martin
2021.06.21.
„Azzal kezdeném, hogy Angliában élő magyarként is őrült boldogság volt a magyar válogatott Franciaország elleni mérkőzését nézni. Fantasztikus lehetett a helyszínen a hangulat (legalábbis az alapján, ami a tévén átjött), és az 1-1-es eredmény is minden képzeletet felülmúlt.
A BBC elemzését hallgattam másnap podcaston, ott is a hangulatot emelték ki. Más kérdés, hogy az egész Európa-bajnokságon csak Budapesten lehet telt ház, ha jól tudom, és nem vagyok járványszakértő, de azért ez kicsit elgondolkodtat, reméljük, nem lesz belőle baj.
Szóval az angolok (a Budapestről tudósító újságíró és az itteni stúdióban ülők egyaránt) áradoztak a hangulatról, hogy mennyire hiányzott már ez a járvány idején kiürült stadionok után.
Ami viszont zavar és amiért valójában írok, az egy olyan, sajátosan magyarnak tűnő jelenség, amivel egyre nehezebben tudok mit kezdeni.
Sem nyerni, sem veszíteni nem tudunk ugyanis. Mármint mindezt elegánsan, méltósággal kezelni nem tudjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.