Szerző: ZSUPPÁN ANDRÁS
2021.10.07.
„Repülőterek, rohamosan növekvő városok, metropoliszok mindegyike éhes Molochként fogyasztja a földterületeket, szorítja össze a mezőgazdaságot, ősi erdőket, vizeket, szavannákat. Mi lesz veletek? Gondolatban, szóban és leírva mind gyakrabban fogalmazódik meg a kérdés. A civilizáció feltétlenül el kell, hogy pusztítsa az ember számára nemcsak kedves élményt és pihenést nyújtó, hanem létét jelentő természetet? A válasz egyértelmű nem. […] Nincs vadászat, horgászat vagy más hasonló szabadégi sport önmagában önmagáért, hanem csak a természet keretében és a természet, a fogyatkozó víz, a kevesebb levegő, a pusztuló állatvilág ésszerű megóvásáért.”
A fenti idézet az 1971-es vadászati világkiállítás archív filmfelvételéből való, amit a központi magyar pavilon egyik sarkában vetítenek. Az Egy a természettel vadászati kiállítás legmodernebb gondolata, hogy egy ilyen rendezény nem szólhat kizárólag a vadászatról, mert erről ma már csak a természet védelmével együtt szabad beszélni. Még ezt is Kádárék találták ki, és meglepő módon sokkal markánsabban merték megfogalmazni, mint ahogy a mai szervezők tették. A 2021-es vadászati expón a természetvédelem inkább édesítőszer, amivel a fő témát, a vadászatot jobban el lehet adni a közönség számára. A kiállításra kivezényelt nemzeti parkok megkapták a maguk kis fülkéjét, ahova kitehettek néhány prospektust – ennyiből áll a részvételük egy olyan bő kéthetes rendezvényen, amire Rodics Katalin, a Greenpeace szakértője szerint 2,5-szer annyit költött el a kormány, mint amennyit az összes nemzeti parkunk fenntartására ad. Ez nagyjából kifejezi a preferenciákat meg azt is, mennyire vették komolyan az 1971-ből átvett vezérgondolatot, bár az elmúlt ötven év azt tényleg csak aktuálisabbá tette...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.