Szerző: GÉGÉNY ISTVÁN
2022.05.17.
Hol van a maradék pár ezer „megszólaló”, „képviselő”, akinek ugyancsak küldetése lenne kiállni az evangélium szellemében egyházi kérdésekben a nyilvánosság elé? – teszi fel a kérdést lapunknak küldött írásában Gégény István. A Szemlélek magazin lapigazgatója a Válasz Online Hodász András-interjúja után született bírálatra válaszolva kifejti: a kormányzati sajtóban gyakran támadott klerikusok igenis élnek a lehetőséggel, használják evangelizációs képességeiket, így „korunk prófétáiként szolgálják a társadalmat, azon belül az egyházat is”.
Érdeklődve olvastam Bódy István véleménycikkét a Válasz Online felületén. Különösen az keltette fel a figyelmemet, hogy egyazon közösség, a katolikus egyház tagjaként mennyire másként tekintünk saját lelki családunkra, másrészt két olyan személyt nevezett meg valamiféle elszalasztott lehetőségek alanyaként, akik épp nem arról ismertek a nyilvánosság terepein, hogy ne élnének igencsak aktívan a mások által elszalasztott lehetőségekkel.
Bevallom, sajátos örömmel találkozom olyan – ritkának tűnő – megnyilvánulásokkal, amelyek korunk indulattól fűtött közbeszéddel terhelt valóságában higgadtan, érvekkel alátámasztva állítanak olyasmit, amivel nehéz egyetértenem. Bódy István írása tele van az én tapasztalatommal és világlátásommal nehezen összeegyeztethető kijelentésekkel, mégis hálás vagyok neki, mert párbeszédképesen fogalmazta meg talán nem csupán saját álláspontját, hanem egy olyan nézőpontot, amelyet többen képviselhetnek. Ugyanezen párbeszédbe hívás szándékával, a tévedés lehetőségét fenntartva szeretném megvilágítani, mit és miért látok másként...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.