Szerzők: LENGYEL LÁSZLÓ, SZ. BÍRÓ ZOLTÁN ÉS SZENES ZOLTÁN
2022.06.04.
Lengyel László: Elmúlt a Győzelem napja és nem igazán történt semmi. Szerintetek milyen politikai és/vagy katonai győzelmi eredményt várt Putyin, mit kellett volna célként katonailag vagy politikailag elérni? Ehhez képest, mi a valóságos politikai és katonai helyzet most?
Sz. Bíró Zoltán: Moszkva céljai folyamatosan változnak. Az orosz vezetés egész mást állított a háború elindításakor, mint most. Azok után, hogy szűnni nem akaró problémáik támadtak, arra kényszerültek, hogy folyamatosan újrafogalmazzák céljaikat. Most – június elején – úgy tűnik, hogy a két kelet-ukrajnai szakadár megye teljes területének megszerzése a cél, illetve azoknak a tengerparti részeknek a megtartása – Herszon megyétől Mariupolig –, amit e háború során eddig sikerült elfoglalniuk. De ez változhat annak függvényében, hogy mi történik a kelet-ukrajnai harcmezőn. A hivatalosan hangoztatott célok változása ugyanakkor nem okoz belpolitikai problémát. Már egy ideje olyanok az oroszországi politikai és médiaviszonyok, hogy ezt a Kreml gond nélkül megteheti. Senki nem kérdez vissza, mert vagy fél kérdezni, vagy kérdezne ugyan, de nincs hol. A többség pedig vagy teljesen közömbös, vagy kritikátlanul elfogadja, amit a hatalom állít. Sokan feltételezték, hogy Putyin május 9-én részleges vagy teljes mozgósítást rendel el. Ez valószínűleg azért maradt el, mert a mozgósításnak komoly katonai és politikai kockázatai vannak. Annak beismerését jelentette volna ugyanis, hogy mégsem úgy halad a „különleges katonai művelet”, mint ahogy azt eredetileg tervezték. A tartalékosok nagy része régen láthatott fegyvert, ezért a harctéren való megjelenésük aligha hozott volna fordulatot és emelte volna a harci kedvet. Valószínűleg épp az ellenkezője következett volna be: csak tovább növelte volna az orosz hadsereg veszteségeit. De nemcsak katonai szempontból jelentkeztek volna problémák. A tartalékosok behívása családok tízezreit hozta volna súlyos helyzetbe. A családfenntartó férfiak kivonása a civil életből drámaian roppantotta volna meg sokak egzisztenciáját. Ezt a kockázatot a Kreml egyelőre nem akarja vállalni. A helyzet azonban ebben a tekintetben is változhat.
Szenes Zoltán: Kétségtelen tény, hogy elmaradtak a várt nagy bejelentések május 9-én, az orosz elnök nem rendelt el általános mozgósítást, nem határozott meg új politikai célokat. Ennek ellenére az ünnepi szónoklat mégis beszédes volt, a háború folytatását üzente. Putyin preventív háborúról beszélt, amely az ezeréves orosz eredményeket védelmezi, az Oroszország elleni agressziót akadályozza meg. A „hatalmas” Győzelem napjával, a „győztesek generációjának” hősies példájával, a Donyec-medencében harcoló „bajtársak” bátorságával lelkesítette az orosz lakosságot és a fegyveres erőket. A beszéd egyértelműen belpolitikai célokat szolgált, a háború folytatása mellett érvelt a győzelem eléréséért. Bejelentette, hogy elnöki rendeletben gondoskodik az elesettek és sérültek családjairól. Új politikai és katonai célokról nem tudott beszélni, mert ezeket már április 19-én, a „különleges katonai művelet” második szakaszának elindításakor bejelentette. A fő cél a két szakadár népköztársaság területének visszafoglalása, illetve az elfoglalt déli területek megtartása lett. A támadó hadművelet megújítása érdekében feladták Harkiv ostromát, számos intézkedést tettek a keleti irányból támadó erők megerősítésére (új parancsnok, friss erők bevetése, a tüzérségi és légi támogatás megerősítése, a logisztika reorganizálása), de a célokat csak részlegesen tudták elérni. A legnagyobb siker Mariupol elfoglalása volt, bár már Luhanszk megyét is gyakorlatilag elfoglalták. Az orosz haderő gyengeségét jól mutatja a katonai célok folyamatos korlátozódása. [Térkép] Amíg márciusban egy széles bekerítő hadműveletet terveztek a Harkiv- Dnyipro-Zaporozsija vonalon, ami meghiúsult, áprilisban még mindig egy nagyobb Mariupol és Izjum vonalon belül húzódó katlant, majd májusban már csak egy Donyeck és Izjum közötti szűkebb bekerítő műveletet, amiből mára, a századik napra, Szeverodonyeck és ezzel Luhanszk megye bevétele sikerült. Jelenleg súlyos harcok zajlanak Kelet- és Dél-Ukrajnában, de míg a Donyec-medencében az oroszok lassan teret nyernek, délen védekezésre kényszerülnek a folyamatos ukrán ellentámadások miatt. Úgy tűnik, hogy az orosz erők már csak egy hadműveleti irányban (Donyec-medence) tudnak támadó tevékenységet folytatni. Gyors előretörést azonban az ukrán erők szívós ellenállása miatt nem tudtak elérni, a tervezett kisebb és nagyobb bekerítésekből, katlanokból sem lett semmi. Kérdés, hogy az ukrán csapatok meddig bírják a jelentős orosz fölényt, a mindent elpusztító „tűzhengert” a keleti fronton, és milyen gyorsan tudják rendszerbe állítani a modern nyugati nehéz harci-technikát ennek ellensúlyozására. Az elkövetkező néhány hét kritikus lehet a háború folytatása szempontjából...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.