Szerző: SIMONOVITS ANDRÁS
2022 OKTÓBER
Bevezetés
Mivel a kötelező nyugdíjrendszer egyik legfontosabb feladata az időskori szegénység kiküszöbölése, ezért a nyugdíjeloszlás a nemzetközi szakirodalom egyik legfontosabb kérdése volt és maradt. Témánk szempontjából különösen érdekes a nyugdíjeloszlás életkor szerinti vizsgálata. Az 1. ábrán bemutatjuk, milyen hihetetlenül szóródnak (és éppen ezért kétes értékűek) a fiatalabb és az idősebb nyugdíjasok relatív jövedelmi helyzetét mutató arányok.
Például néhány évvel ezelőtt a statisztika szerint Lengyelországban és Magyarországon alig volt különbség a fiatalabb és az idősebb nyugdíjasok jövedelme között, Csehországban, Németországban és Svájcban az utóbbi jelentősen elmaradt az előbbitől.
A magyar nyugdíjak eloszlását módszeresen elsőként Martos [1994] és Major– Martos [2000] vizsgálta – elsősorban a keresetek eloszlásának függvényében. Akkoriban a nyugdíjrendszer erősen degresszív volt, viszont a már megállapított nyugdíjak követték a béreket, ezért nem kellett megkülönböztetni az induló és a már megállapított nyugdíjakat. Mivel a magyar induló nyugdíjak egyre inkább keresetarányosak, a már megállapított nyugdíjak viszont árkövetők, ma már a kor szerinti megkülönböztetés elengedhetetlen. E tanulmányban a keresetarányos és részlegesen bérindexált nyugdíjrendszerre szorítkozunk, amelybe szélső esetként a tiszta árindexált nyugdíj is belefér.
Egyéni szinten az induló nyugdíjak a korábbi keresetektől függnek, valamint – párhuzamos életkereseti pályákat feltételezve – a nyugdíjazás éve előtti keresetdinamikától. Magyarországon a már megállapított nyugdíjak – a 2000 óta érvényes részleges, majd 2010-től teljesen elmaradt bérindexálás miatt – leszakadnak a bérektől (Simonovits [2018]). Társadalmi szinten azonban egy jelentős ellentendencia hat: a kisebb keresetű/nyugdíjú emberek gyorsabban halnak meg, mint a többiek, emiatt alakul ki az úgynevezett élettartamrés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.