Szerző: MÉSZÁROS R. TAMÁS
2023.07.20.
Kína gazdasági folyamatai három éve éles kanyart vettek, legalábbis a világgazdaság sok más nagy szereplőjéhez képest: a koronavírus-járvány először példátlan visszaesést, majd az első hullám szigorú kezelését követő nyitás után – a kínai termékek iránti erős nyugati keresletnek is köszönhetően – gyors visszapattanást hozott.
Ezt a következő hullámokkal járó vesztegzárak, a kormány által 2020 őszén elindított ingatlanpiaci korrekció, valamint a techszektor és más, bűnös szolgáltatói ágazatok megzabolázása miatt aztán a járvány előtti ütemhez képest jóval mérsékeltebb gazdasági teljesítmény követte: 2022-ben csupán 3 százalékkal nőtt a kínai bruttó össztermék (GDP), amely ugyan egy fejlett nyugati országban szép szám, de az amerikai fejlettségi szint negyedével, a magyar felével bíró Kínában nem ehhez vannak szokva az emberek.
Amikor a Kínai Kommunista Párt végül a télen hirtelen feloldotta az addig kifejezetten szigorú járványügyi korlátozásokat, sok politikai vajákos azt valószínűsítette: a hátraarcot nem elsősorban közegészségügyi, hanem gazdasági megfontolások vezérelték, miután a bezárkózás költségei elkezdték megközelíteni a társadalom és a pártállam tűréshatárát. Emiatt az optimistább elemzők azt várták, hogy idén majd rendesen megindul a kínai növekedés.
Ehhez képest a helyzet hasonlóan homályos, mint a koronavírus-járvány első időszakában volt. Egyfelől a tavalyi, gyenge bázishoz képest tényleg erősödik a növekedés, és a kínai vállalatok a járvány óta számos új globális piacon is uralkodó pozícióba kerülnek. Másfelől a belső fogyasztás gyenge, az export csökkenőben, az ingatlanpiac továbbra is döglődik, a fiatalok munkanélkülisége rekordokat dönt, és a gyenge növekedés az önkormányzati adósságproblémát is felszínre hozta.
Hat százalék, ami valójában inkább három
Ez a kettősség lengte be a júliusban publikált második negyedéves gazdasági adatokat is. A negyedéves GDP 6,3 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest, ami alapján a stagnáló Európából úgy tűnhet, hogy a kínai növekedés bivalyerős.
Ugyanakkor ez a szép szám nagyrészt a bázishatás eredménye: 2022 második negyedévében a koronavírus tavaszi terjedése miatt Sanghajban, Sencsenben és több más metropoliszban tízmilliók kerültek több hetes, egyes esetekben több hónapos vesztegzár alá, emiatt az az időszak 2021 második negyedévéhez képest csupán 0,4 százalékos növekedést, az előző negyedévhez képest 1,9 százalékos csökkenést hozott. Miután a kínai kormány tavaly év végén és idén év elején feloldott minden járványügyi korlátozást, a mostani adatokat nem sok értelme van a tavalyi helyzethez hasonlítani.
Ennél valamivel jobb képet adnak a helyzetről az előző negyedévhez viszonyított adatok, amelyek 0,8 százalékos pluszt hoztak, és az év egészére nézve 3 százalékos ütemet jelentenek – szemben a korábbi növekedési adatokhoz képest eleve konzervatív 5 százalékos kormányzati céllal. Hasonló tempóról árulkodnak a júniusi számok, amikor a kiskereskedelmi forgalom 3,1 százalékkal, az ipar kibocsátása 4,4 százalékkal nőtt a 2022 júniusi, a vesztegzár feloldása utáni helyzethez képest. Az év első hat hónapjában a vállalati szektor beruházásai 0,2 százalékkal csökkentek, szemben az állami szféra beruházásainak 8,1 százalékos növekedésével. Különösen erős volt a visszaesés az ingatlanpiacon, ahol az első félév 7,9, a június 20,6, május 21,6 százalékos csökkenést hozott a beruházásokban a Reuters számításai szerint.
Ez alapján a kínai gazdasági dinamizmusa még mindig messze van a Covid előtti állapotoktól. A járványt megelőző években jellemzően 6,5 és 7 százalék közötti ütemben nőtt a GDP, bármiféle számottevő szezonális ingadozás nélkül. 2020 és 2022 között a szigorú járványkezelés erősen visszafogta az egyébként sem acélos fogyasztást, bár az ipari termelés fenntartását akkor is priorizálta a kormány, és a nyugati gazdaságélénkítő programok az exportot is erősen megnyomták...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.