Szerző: Rezeda
2024.02.28.
Szalma Botondnak, a párt kampányfőnökének van humorérzéke, hiszen kijelentette: „lehet, hogy dollárt kerestek”, majd jó munkát kívánt a NAV-nak a tényfeltáráshoz. Nem akarnánk a kampányfőnök fényes jókedvét lelohasztani, de néhány napja idéztük Virág elvtárs örökbecsű alapigazságát arról, hogy öt perc alatt bárkiről képes bebizonyítani, hogy bűnös, s körülnézve a NER-ben, olybá tűnik, hogy kezdünk megint ilyen időket élni. Illetve annyiban módosítanunk kell a látleletet, hogy inkább putyini lesz a kor, és nem Rákosi No.2.
Mert nem csak Bulgakov ugrik be épp, hanem Politkovszkaja is, akinek az Orosz naplójában ráismerünk Orbánra és a rendszerére is. Kicsi, savanyú, sárga, de a miénk a kis magyar putyinizmus, ahogyan az MMM lerohanása is mutatja. Hajlamosak sokan azt hinni, hogy ami a napokban történik a Fidesz által, az nem egyéb, mint a pedofil botrányról való terelés, de ez nem egészen így van. Ez ilyen ráfutásos készülődés a nyári választásokra, amelynek Márk-Zay pártja nem az első, de nem is az utolsó áldozata, mert az osztályharc fokozódik.
Az MMM a legutóbbi választáskor még nem létezett, így hát a „guruló dollárok” kapcsán nem lehetett úgy megbüntetni – őket a másik ököl, az ÁSZ által -, mint az összes többit. Olyan százmilliókra, amely összegek lehetetlenné teszik, hogy kampányoljanak, sőt, a létezésüket is voltaképp, úgy van tehát egypártrendszer, hogy nincsen. Be még nem tiltották őket, csak épp totálisan igyekszenek ellehetetleníteni, miközben azt a látszatot keltik, minden törvényes, csak épp ezeket maguknak hozzák, saját használatra és örömre.
Politkovszkaja magyarított világa látszik abban is, ahogyan a napokban Fekete-Győrt és Varju képviselőt is elítélték. Úgy tűnik, változott a taktika. Eddig egy-egy nagyvadat szoktak választások előtt vezetőszáron mutogatni, most sok kisebb ítélettel cukkolják a híveket, és igyekeznek sakkban tartani az ellenzéket. Sűrűsödik az élet, vadul a rendszer, és ki tudja, hol áll meg, kit hogyan talál meg. Mi mindahányan potenciális célpontok vagyunk a szuverenitásvédő törvény és hivatal céltábláján. Mindenkiről kerülhet valamilyen kartoték.
Ugyanakkor fogynak a bábuk is Orbán sakktábláján. Kidőlt két eddig kiválónak hitt ügynök (Varga meg Novák), és már a Nemzeti Múzeum élére sem sikerült új kádert találni. Régi, kiszolgált és bizonyított bútordarab immár a Demeter Szilárd nevű, akinek most az NM mellé kreálnak egy múzeumi holdingot hat tétellel, amelyekben kifejtheti majd áldatlan tevékenységét, mert a koravén fiatalemberről eddig más nem derült ki, hogy bár különös gőzök és gázok vannak az ő fejében, viszont megbízható katona.
Hogy nem lesz semmi az ő működése, mutatja a főnöke, Csák miniszter méltató beszéde is róla. A huszárbajuszos kultúrhős azt mondta erről a Demeterről, hogy ő „az erőt mintegy lándzsahegyként tartva képes kifejezni a magyar kultúra, a magyar identitás, a magyar kötődések rendszerét”. – Ez annyira szép, hogy semmi értelme nincsen. Így nézzük csak Csák miniszter bajusza végit, az égnek meredőt, és azon megy a morfondír, mit akarhatott mondani a költő. Nagyot. Más célja nem volt. Meg erőset, ami így sikerült...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.