Műsorvezető: FENYVESI BALÁZS
2025.01.31.
1944 május elején az egész ország hallhatta, ahogy Kiss Ferenc színművész, akit karizmatikus orgánuma miatt a „nemzet hangjaként” ünnepeltek, a magyar rádióban felolvasta Erdélyi József Solymosi Eszter vére című költeményét. Amikor Kiss, aki nem mellesleg a színház- és filmművészet „zsidótlanítását” felügyelő kamara elnöke is volt, adásba került, már javában zajlott a gettósítás az országban. A Solymosi-kultusz azonban nem ekkor kezdődött, és a háborús veszteséggel nem is szakadt vége. Adásunkban a fasiszta emlékezet történetének nyomába eredünk.
Vendégünk Kékesi Zoltán kultúrtörténész, akivel e témáról nemrég megjelent, Memory in Hungarian Fascism című könyve kapcsán beszélgetünk. Megkérdezzük tőle, hogy miképpen értelmezték az 1882-es tiszaeszlári vérvád majd per jelentőségét az ezek nyomán szárba szökkenő politikai antiszemitizmus vezetői. Milyen szerepet játszott Solymosi Eszter az ugyanekkor Drezdában megrendezett Első Nemzetközi Zsidóellenes Kongresszuson? Illetve, mi a különbség a Trianon előtti politikai antiszemitizmus Solymosi-kultusza és a későbbi fasiszta változat között?
Bár változásokon esett át, a fasiszta emlékezet voltaképpen a mai napig él. Kik és hogyan tartották életben a nyugati politikai emigrációban 1945 után? Végül hogyan vándorolt vissza és hagyományozódott át a posztszocialista Magyarország újfasiszta paramilitáris és szubkulturális közegeibe? A Solymosi-kultusz meghökkentő, nemzeteken átívelő történetéből kiderül: jelenünket nem érthetjük meg anélkül, hogy ismernénk az emlékezet szerepét a magyar fasizmusban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.