SZAKÉRTŐ: A LOMIZÁS KOMOLY VÁLLALKOZÁS, AMI SZÁZEZER EMBER ÉLETÉN SEGÍT

SZABAD EURÓPA
Szerző: KELLER-ALÁNT ÁKOS
2025.02.13.

Egy tanulmány szerint a lomisok vállalkozók, akik akár tizenötmilliós befektetést, jelentős szakmai tapasztalatot és a kapcsolati hálójukat is bevetik, hogy hasznuk legyen a lomtalanításkor kitett hulladék újrahasznosításából. A MOHU által megszüntetni kívánt kipakolásos budapesti lomtalanítás során több ezer tonna hulladékot hasznosítanak újra, ez pedig százezer marginalizált romának jelent jövedelemkiegészítést állami ráfordítás nélkül. A lomtalanítás hasznáról és problémáiról beszéltünk Letenyei László szociológussal, a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) docensével. Letenyei a lomizókról végzet kutatást Tim Gittinsszel, a BCE Vállalkozásfejlesztés és -menedzsment Tanszék mesteroktatójával közösen, amelyet itt foglaltunk össze.

Milyen szerepe van a budapesti lomtalanításnak, és milyen szerepe van a hulladékgazdálkodás szempontjából?

Ha összeadjuk az összes, Budapesten begyűjtött kommunális és szelektív hulladékot, és azt vesszük évi száz százaléknak, akkor ennek a mennyiségnek a hat-nyolc százaléka, mintegy negyvenezer tonna az, amit a lomtalanítások során begyűjt az FKF. Ez a tömegét tekintve nagyjából pont annyi, mint az egy év alatt begyűjtött zöldhulladék a fővárosban. Míg azonban ez nem jelent problémát, addig a lomtalanítás kifejezetten nehézséget okoz az FKF-nek, mert sok olyan kihívással jár, amit intézményi szinten nem egyszerű kezelni.

Hova kerül a lomtalanítás során begyűjtött hulladék?

Az észak-budapesti kerületekből – ami az összes begyűjtött lom mintegy negyven százaléka – a Fővárosi Hulladékhasznosító Műbe (HUHA) szállítják a lomot. Ez egy hulladékégető, tehát egész jó kimenet, mert a hulladék hasznosul. Viszonylag tiszta energia lesz belőle, mert a HUHA-nak magas környezetvédelmi besorolása van. A többi hatvanszázaléknyi lom a pusztazámori hulladéklerakóba kerül.

Mik azok a nehézségek, amikkel a lomot elszállító FKF – vagy most már MOHU – szembesül?

A lakosok úgy élik meg, hogy évente egyszer van lomtalanítás, az FKF viszont úgy, hogy összesen 173 lomtalanítási nap van egy évben, tehát majdnem minden második nap. Az FKF-es meglátás szerint – és ezt én is alá tudom írni – a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy az állampolgárok lomtalanításkor számos olyan tárgyat kitesznek az utcára, amelyeket nem lenne szabad. Ilyenek a veszélyes hulladékok, például a festékes vödör vagy az elektronikai hulladék. Ezekkel nagyon nehéz mit kezdeni. Ha azt várjuk a mindenkori köztisztasági hivataltól, hogy legyen kihelyezhető a lom, de nagyon záros határidőn belül tüntessék el az utcáról, miközben mindenféle hulladékot megfelelően kezelnek, akkor nem lehet ilyen sokféle az utcára kitett hulladék. Mivel most egy napon belül elviszik, nincs lehetőség arra, hogy szortírozzanak; arra van idő, hogy felpakolják a kukásautóra, és eltakarítsák a törmeléket.

A leginkább előremutató út az állampolgári felelősség és környezettudatosság lenne, hogy legalább a veszélyes hulladékok a megfelelő helyre kerüljenek. Ha ezt a logikát vesszük, arra lehet válasz az, amit a MOHU közölt a lomtalanítás megszüntetéséről szóló hírre reagálva: hogy gyűjtőpontok lennének, ahova már eleve szelektáltan lehetne lerakni a hulladékot.

Az FKF álláspontja szerint már ma is van megoldás minden típusú hulladék kezelésére. Ahol árulnak televíziót és hűtőt, ott kötelesek a használt eszközt visszavenni. Ruhát a ruhagyűjtőbe, festéket a hulladékudvarba lehet vinni, a még használható bútorokat pedig ingyen befogadják a szemléletformáló és újrahasználati központokban (szúk). Ez alapján tehát nincs is szükség lomtalanításra. Ez az elképzelés azonban messze áll a mindennapi gyakorlattól. Használati tárgyakat befogadó szúkból kettő van Budapesten, és például festéket is hivatalosan csak két helyen lehet leadni a fővárosban; miközben látjuk, hogy szükség van lomtalanításra – abból a szempontból mindenképp, hogy évente elég lom összegyűlik ahhoz, hogy megtöltse az utcákat. Ráadásul évről évre nő a lomtalanításkor begyűjtött hulladék mennyisége. Legfrissebb adataink 2022-ből vannak, arra vonatkozik az előbb említett negyvenezer tonna.

Pontosan mit vizsgáltak a lomtalanítással foglalkozó kutatásukban?

Az ötletgazda a szerzőtársam, Tim Gittins, aki a Budapesti Corvinus Egyetem Vállalkozásfejlesztés és -menedzsment Tanszékén oktató. A vállalkozások működésével foglalkozik, azzal, hogyan lehet fejleszteni a vállalkozásokat, hogy egy üzletből az legyen. Azt figyelte meg a lomtalanításnál, hogy az egy olyan inkubációs terep, ahol a semmiből vállalkozások jönnek létre. Az ő fogalomhasználata szerint nem attól lesz valami vállalkozás, hogy bejegyzett cégként működik, hanem attól, hogy vállalkozásként működik. Megtakarít, hogy beruházzon, majd a tőkéje és a tudása révén később profitra tesz szert. Vannak ugyanis olyan emberek, akik észrevették, hogy itt van egy piaci rés: bizonyos dolgok az év 173 napján újratermelődnek, azokból pedig olyan tárgyakat lehet kibányászni, amelyeket pénzzé lehet tenni. Erre beruháztak, és egy informális üzleti vállalkozást hoztak létre. Mindenkinek van nosztalgikus emléke a lomtalanításról, hogy milyen kincset talált, de ők az amatőrök; a kutatásunkban velük nem foglalkoztunk..

ITT OLVASHATÓ