BIRKÁS GYÖRGY: MATEKLECKE 5908. - A RACIONALITÁS KORLÁTAI 19. RÉSZ: AZ ELVESZETT FIGYELEM KORA

FACEBOOK
Szerző: BIRKÁS GYÖRGY
2025.07.13.

Mikor olvastál utoljára egy könyvet úgy, hogy közben egyszer sem nyúltál a telefonodhoz? A magyar felnőttek több mint fele (56%) egyáltalán nem olvas könyvet saját bevallása szerint. A 60-as évek közepétől csökken az olvasók aránya. Képernyőn még olvasunk (híreket, fb-posztokat), de miközben az információk mennyisége, amely eljut hozzánk, robbanásszerűen nő, a feldolgozási képességünk egyre csökken. A szemünk még bírja, az agyunk már nem.
Egy 2023-as amerikai kutatás szerint az átlagember 47 másodpercet tölt egy weboldalon, mielőtt továbbgörget. 47 másodperc. Jóval kevesebb, mint amennyi idő kell ennek a bejegyzésnek az elolvasásához.

Maryanne Wolf, a híres amerikai olvasáskutató szerint digitális felületen nem ugyanúgy olvasunk, mint papíron. A képernyőn pásztázunk, kihagyjuk a kötőszavakat, átugrunk bekezdéseket, keresünk egy frappáns sort, amit ki lehet emelni, és mehet is a megosztás. Az MIT neurotudósai 2022-ben bebizonyították: már 20 perc képernyős olvasás után megváltozik az agyunkban a szövegértésért felelős területek aktivitása. Mint amikor egy sprinterrel futtatnak maratont, az izmok elfáradnak, a teljesítmény csökken.

Az internetes olvasás nem élmény, hanem adatvadászat. Nem történetet keresünk, hanem megerősítést. Nem csak a szövegértést gyengíti, hanem az értelmezést is. Amikor felületesen olvasunk, elveszik a tartalom, de az a folyamat is, amivel eljuthatnánk a megértésig. Az olvasás tanulás, de ez nem történik meg egy görgethető híroldalon. Ott a cél a kattintás, az számít, hány másodpercet maradsz egy cikken, nem az, mennyit gondolkodtál rajta.

Nézd meg Trump tweetjeit 2015-ből, majd 2020-ból. Egyre rövidebb mondatok, egyre több felkiáltójel, egyre kevesebb árnyalás. Nem azért, mert megváltozott volna a személyisége, hanem mert megtanulta, hogyan működik a figyelem-gazdaság. És mi is megtanultuk, hogy ezt normálisnak érezzük. Vagy nézd meg a kormány plakátkampányait, nem tudom, hova lehet még süllyedni azok után, hogy emodzsikkal elmagyarázták, mit kell éreznünk.

Ennek a következménye az is, hogy egyre jobban szeretjük az ismerős forrásokat, a világképünket megerősítő tartalmakat, mert nincs időnk és idegrendszerünk elmélyülni. És amikor már nincs időnk gondolkodni, akkor az egyszerű válaszok nyernek. A közösségi média algoritmusai pont ezt használják ki: megtanítottak minket röviden, haragosan, túl magabiztosan gondolkodni. Már ha ez gondolkodás.

A zaj lett az új cenzúra. Nem tiltani kell a kényelmetlen kérdéseket, elég, ha elmerülnek a több ezer egyéb kérdés között. Egy hazugságra ma már nem cáfolat jön, hanem egy újabb, még hangosabb hazugság. Egy botrányra nem magyarázat, hanem ellenbotrány. És miközben megpróbáljuk feldolgozni, már érkezik a következő. Mint egy hírvonal, ami folyamatosan zümmög, de sosem mond semmit fontosat.

A papíralapú olvasás pont ezért más. Ott nincs algoritmus, nincs hirdetés, nincs figyelem-vadászat. Egy könyv nem akar eladni semmit, csak adni akar. És ehhez időt kér. Tőled. Egy könyv nem frissül percenként, és (jó esetben) nem nyom rád ideológiai mémeket. A könyv hagyja, hogy te dolgozd fel a tartalmát, a saját tempódban. A könyv nem sürget, és ezért válik értelemmé az, amit olvasol.

Finnországban, ahol a digitális oktatás a legfejlettebb, még mindig ragaszkodnak a nyomtatott tankönyvekhez az alapfokú oktatásban. Tudják, hogy mire jó a technológia, de azt is, mire nem.

Az OECD 2022-es felmérése szerint a 15 éves diákok 38%-a nem képes megkülönböztetni a véleményt a ténytől. Ez nem csak a műveletlenség, ez a demokrácia ellensége.
Hogyan változhat ez a MI fejlődésével és terjedésével? Az MI lehetne tanár, de jelenleg inkább showman, pszichológus, szövegíró gyakornok és személyi asszisztens. Olyan válaszokat ad, amelyek tetszenek, olyan stílusban, ami könnyen emészthető. És miközben újabb és újabb MI-modellek tanulják meg, hogyan beszélnek az emberek, mi közben eltanuljuk, hogyan ír a gép. Rövidebben. Egyszerűbben. Emészthetőbben. Aztán elhisszük, hogy ezt mi gondoltuk.

Létezne másik út is. Amikor az MI-t nem válaszadó gépként, hanem kérdezőként használod. "Miért gondolod ezt?" "Milyen ellenpéldák léteznek?" "Hogyan kapcsolódik ez ahhoz, amit tegnap olvastál?" Néhány oktatási platform már ezt teszi. A Khan Academy MI-tutora nem megoldja helyetted a feladatot, hanem kérdésekkel segít eljutni a válaszhoz. Mint egy jó tanár.
Mit tehetsz te? Válassz ki naponta egy órát, amikor minden értesítést némítasz, és csak egy dologra koncentrálsz. Csatlakozz egy könyvklubhoz, vagy indíts egyet. A közös olvasás visszaadja azt az élményt, amit a közösséginek nevezett média elvett tőlünk: az együttgondolkodás élményét. Amikor MI-t használsz, kezdd mindig kérdéssel, ne utasítással. "Mit tudnék még erről olvasni?" "Milyen kritikákat fogalmaztak meg ezzel szemben?" "Hogyan nézett ki ez a kérdés 50 évvel ezelőtt?"

Mert az a világ, ahol már nem olvasunk, az a világ lesz, ahol már nem kérdezünk. És ahol nincsenek kérdések, ott a válaszokat megadja helyettünk valaki más. Gyorsan, érthetően, és persze hamisan.

Legyél újra főszereplő a saját gondolataidban.

ITT OLVASHATÓ