ITT A HATALOM ÖNMAGÁT ÜNNEPELTE, SAJÁT POMPÁJÁT VETÍTETTE AZ ÉGRE

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.08.21.

Nem és nem! Itt nem volt szó blaszfémiáról. Itt a hatalom önmagát ünnepelte, saját pompáját vetítette az égre. A kereszt nem múlik el, mert örök jel. Ami eltűnik, az a pirotechnika olcsó fénye, amely néhány másodpercig ragyog, majd semmivé válik. A hatalom azt hitte, a keresztet öltözteti fénybe, valójában önmagát írta fel az égre – és önmagát is oltotta ki, amikor a fény kihunyt.

A kereszt a kereszténység önfelfogása szerint a legmélyebb és legszentebb jel: Krisztus önátadása, a megváltás maradandó tanúsága. Aranyszájú Szent János szerint a kereszt Krisztus trónusa, a világ üdvössége. Luther megkülönböztette a kereszt teológiáját a dicsőség hazug teológiájától: előbbi a szenvedésben látja Isten igazságát, utóbbi a csillogásban és a látszatban keresi. A tűzijáték-kereszt ennek a hazug dicsőségteológiának a legolcsóbb karikatúrája: villódzó csillogás, amely rögtön füstté foszlik. Bonhoeffer írta: „Aki Krisztus keresztjét elfedi a dicsőség fátylával, az az evangéliumot árulja el.” Itt még csak nem is fátyol, hanem durrogó, pukkanó, méregdrága rakéták szikrája takarta el az evangéliumot – és mutatott fityiszt neki.

De a kereszt marad. A fények kihunyása nem a kereszt eltűnését jelenti, hanem a hatalomét. Karl Barth figyelmeztetett: „A kereszt Isten ítélete a világ minden hatalma felett.” Az égre vetített keresztben nem Krisztus örökkévaló jele villant fel, hanem a rezsim maga fabrikálta önportréját mutogatta: gyorsan fellobban, elvakít, majd nyomtalanul elenyészik. Tudattalan önparódia, kínos önirónia, ostoba, barbár és tájékozatlan karikatúra, amelyet büszkén tárt fel a nagy nyilvánosság előtt.

Ez a hatalom a saját hagyományát sem ismeri, amelyre naponta hivatkozik. Számukra a kereszt nem üdvösség és nem ítélet, hanem csak színpadi kellék, vásári mutatvány, amelyet harsány cirkuszi díszletté silányítanak. Az eltűnő, semmivé váló, a mindent elnyelő sötétségbe vesző keresztnek semmi köze Krisztus keresztjéhez. Ez a kereszt az Orbán-hatalom kínos és röhejes szimbóluma lett: a rezsim önmaga ítéletét hirdette ki.

Hiszen pontosan ez vár az Orbán-rezsimre: saját magának állított tükörképet, saját karikatúráját rajzolta az égre. Villódzó, zajos, füsttel teli semmit. Íme a pszeudo-keresztény tudatlanság: épp csak a sokat hivatkozott hagyományt nem ismeri, azt nem veszi komolyan. A kereszt örökkévalóságát pirotechnikai cirkusszá silányította, és ezzel leleplezte önmagát. Nem a kereszt, hanem a hatalom foszlik semmivé – s vele együtt minden szemforgató hazugság is, amelyre a rezsim építette magát. Mert minden diktatúra végén ott áll a sötét ég, a kihunyt fények és a fojtó füst: ez az Orbán-rendszer vége is.

Nem volt itt semmi blaszfémia: az Orbán-rendszer – a köz pénzén – negédes-szirupos búcsút vett önmagától. Akik meg szemüket nem tudták levenni róla, azok valamikori pompázó helyén egyszeriben csak a nagy büdös sötétségbe hunyoroghattak bele.