ÉVADKEZDET

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: SZÉKY JÁNOS
2025.09.05.

Az elmúlt években is sikerült megőriznünk a nyugdíjak vásárlóerejét – büszkélkedik Orbán Viktor a harmincezer forint értékű élelmiszer-utalványokhoz mellékelt levélben, amit „tisztelt nyugdíjas honfitársam”-nak címzett. Szép is ez, csak hát. Külön fölhívom a figyelmet az „is” szócskára. Ez taktikus csomagolása annak a ténynek, hogy nemcsak az utóbbi években, hanem előtte sem „sikerült” érzékelhetően növelniük a nyugdíjakat. A lengyel nyugdíj, ami 2004-ben vagy mondjuk 2013-ban vásárlóerejét tekintve nagyjából megegyezett a magyarral, ma durván a másfélszerese. Az átlag magyar nyugdíjas még a KSH szerint is körülbelül a tíz-tizenkét évvel ezelőtti szinten él (ha megéli). Baromi siker.

Megjegyzem, a magyar állami nyugdíjak nemcsak a lengyel nyugdíjaktól szakadnak le egyre jobban, hanem a magyar reálbérektől is, miközben az amúgy sanyarú magyar átlagbér és az egyéni jólétet legjobban jelző elkölthető jövedelem – viszonylagosan – szintén a legalacsonyabbak közé csúszott le az EU-ban.

Úgy, hogy az egy helyben topogó gazdaság az átlagtól elmaradó növekedésüket sem fedezte. Semennyire. (Alább majd pár szó arról, hogyan csikarta ki a kormány a bérnövekedést.) De mivel az átlagalkalmazott nem böngészi a nemzetközi összehasonlító statisztikákat, ez sem szúr túlságosan szemet. Újabb falrengető siker.

Így megy az egész. Miután 2019 óta gyakorlatilag nincs gazdasági növekedés (azaz még a betegeskedő uniós gazdaság átlagától is lemaradunk, nem beszélve tágabb térségünk éltanulóiról), Magyarország kormánya, melytől a következő hét-nyolc hónapban agypusztító „társadalmi hirdetések” özönét várhatjuk a porló vakolatú tűzfalaktól a TikTok­ig, pontosan azt adja és annyit, hogy az egyszerű honpolgár, aki nem lázas online informálódással és tényellenőrzéssel tölti napjait, hülye maradjon. Bővebben fogalmazva: hogy ne tudja, mennyivel jobban élhetne, ha Magyarországon az utóbbi egy-másfél évtizedben liberális demokrácia (mondjuk csak olyan viharos és válságokkal teli, amilyen Lengyelországban vagy Romániában van) és piac- avagy ver­seny­gazdaság lett volna. Sőt azt se tudja lehetőleg, mi az a liberális de­mok­rá­cia meg a működő piacgazdaság...

ITT OLVASHATÓ