GADÓ GÁBOR: PIACGAZDASÁG PARANCSURALOMBAN?

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: GADÓ GÁBOR
2025.09.19.

Hiába is tagadnám, a „jogállam” kifejezés alaposan megkopott az elmúlt évtizedben. Azzal, hogy politikusok és sajtómunkások serege használta nap nap után, veszített súlyából, jelentése elmosódott, ráadásul az elvont nyelvi eszközöktől idegenkedő választók olykor összekeverik a régről ismerős „minden hatalom a dolgozó népé” formulával. És akkor még nem szóltam azokról a pártvezetőkről, akik a fogalmat elvi alapon, a nyílt diktatúrával összeegyeztethetetlen jellemzői miatt utasítják el. Mindazonáltal a „jogállam” emlegetése talán sosem volt annyira fontos, mint napjainkban. Annak a kérdésnek a megválaszolásához is hozzásegíthet, hogy fenntartható-e a piacgazdaság egy olyan országban, ahol a kormány a „jogállamot” a balliberális oldal ártalmas ideológiájaként könyveli el.
*
Az állandósult kampányidőszak amúgy nem kedvez a jogi vagy közgazdasági szempontokat fölvonultató érvelésnek. Az „oligarchák” látványos luxusköltekezése jobban irritálja a választókat, mint a csirke far-hátra előírt „hatósági árréskorlátozás” piacellenessége. (Lásd az élelmiszerárak csökkentése érdekében szükséges intézkedésekről szóló 42/2025. [III.11.] Korm.rendeletet.) A „közvagyon-visszaszerző hivatal” felállításával kapcsolatos ígéret, illetve fenyegetés hatásosabb a tisztességes verseny számonkérésénél. Az úgymond „tolvajlásból” meggazdagodott „maffiacsaládok” ellen szított gyűlölet nagyobb politikai haszonnal kecsegtet, mint a mérnöki alapossággal kidolgozott, a szociális piacgazdaságot eredeti jogaiba visszahelyező javaslatok. Az elemzők dolgát az sem könnyíti meg, hogy a rendszert egyfajta „szelektív piacellenesség” jellemzi: elismeri a hozzá közel állóknak juttatott osztalékot, de közbelép, ha mások nyílt versenyben próbálnak profithoz jutni. (Az állami kedvezmények és kényszerek sajátos kombinációjáról lásd László Géza esszéjét: Rendszerhibák, Magyar Narancs, 2025/36., szept. 3.) Ahhoz azonban, hogy a magyar társadalom beteg intézményei akár csak a távlati gyógyulásra esélyt kapjanak, vissza kell térni a „jogállam” sokak szemében lejáratott fogalmához.

A piac kínálatához szokott fogyasztói igények – kedvező konjunkturális viszonyok között – ideig-óráig kielégíthetők autoriter rendszerben is. Ám a tőkés termelési mód végül áldozatul esik annak, ha a vállalkozások és azok tulajdonosai nem bízhatnak alkotmányos jogaik teljesülésében. Az a rezsim, amely a versenyalapú gazdaság látható és „láthatatlan” törvényeit közvetlen kormányzati beavatkozással próbálja helyettesíteni, jó előre bukásra ítéli magát...

ITT OLVASHATÓ