NE AZT NÉZZÉK MIT MONDOK, AZ A FONTOS, MIT TESZEK!

HÍRKLIKK
Szerző: SOMFAI PÉTER
2025.09.26.

Amíg napjainkban a monetáris politika magas kamattal próbál operálni, a gazdaságpolitika alacsony kamatokkal és a költségvetésen keresztül finanszírozott hitelekkel igyekszik növelni a fogyasztást, s ez a kettő nincs összhangban. Így összegezte a Hírklikknek Molnár László, a GKI szakmai vezetője a kormány és a jegybank viszonyát. A kormány szóban elkötelezett a fiskális stabilitás iránt, de a tervezett növekedést ösztönző, adócsökkentésekre és támogatási programokra építő politika a költségvetés oldaláról jelentős kockázatokat hordoz, amiket az MNB is rendszeresen jelez. Varga Mihály úgy látja, hogy a tényleges konszolidáció csak „szigorú költségvetési kontroll mellett” fenntartható. Mindez több ponton feszültséget gerjeszt. Az MNB a 2026-os költségvetési törvényhez kapcsolódó legfrissebb jelentésében is kiemeli: „szigorú költségvetési kontrollal” teljesíthető lehet a hiánycél, ugyanakkor a gazdasági növekedés kormányzati előrejelzésénél jóval mérsékeltebb pályát várnak, így bevételi oldalon is jelentős kockázatokra figyelmeztetnek.

„Ne azt nézzék mit mondok, hanem azt, mit teszek” – jelentette ki jónéhány éve a miniszterelnök, s ez a kettősség a mai napig jelen van mind a politikában, mind a gazdasági életben. Amikor a kormány az elkötelezett fiskális politika mellett tesz – szavakban – hitet, a másik oldalon két kézzel szórja a választási adományokat. A kormány egyik mondatával a Nemzeti Bank függetlenségét hirdeti, a másikkal felhánytorgatja, ha a bank elképzelései nem találkoznak az övével.

A közgazdasági és politikai térben gyakran hangzik el az a vád, hogy a jegybank „a kormány mellé áll”, „kiszolgálja a költségvetési igényeket”, s példaként azt hozzák fel, ha az állam az MNB támogatását igényli, akkor a bank készségesen vásárol a másodlagos piacon állampapírokat, hogy forrásokkal segítse ki az üres államkincstárat. Az MNB vezetőváltásakor egy akkori véleménycikk azt sugallta, hogy Varga Mihály kinevezése azt a tendenciát erősítheti, hogy az MNB a következő években mindinkább a kormány „fiókvállalatává” válhat, a Fidesz a korábbinál nagyobb befolyást gyakorol majd a banki döntéshozatalra. Az ilyen vélemények azonban nem feltétlenül tükrözik a tényeket, de kétségtelen, hogy sok szereplő bizonyos potenciális kockázatot értékelt a volt pénzügyminiszter kinevezésében. Az azóta eltelt hónapokban nem látszottak olyan jelek, amelyek alapján feltételezni lehetne, hogy az MNB alárendelődne a kormányzati politikának. Az, hogy a bank a stabilitás és kiszámíthatóság szerepét hangsúlyozza, arra utal, hogy igyekszik saját hitelességét fenntartani és politikai ingadozásoktól viszonylag védett maradni.

Az utóbbi évek néhány intézkedése talán jól érzékelteti, hogy a közelmúltban mennyire volt „összhangban” az MNB a kormánnyal, hol lehettek ellentétek, és milyen kompromisszumokat hoztak a gyakorlatban. Erre az egyik, sokat emlegetett klasszikus példa a devizahitelek 2014-2015 között lehetővé tett forintosítása. Abban az időben a lakosság nagy részének svájci frank alapú hitele volt, amely árfolyamkockázatot hordozott. A kormány törvényt hozott a devizahitelek átválthatóságról, az MNB rábólintott, előkészítette, illetve támogatta a kormány szándékát abban, hogy a bankok számára biztosította a szükséges devizát. Ebben az esetben jól láthatóak voltak a jegybank és a kormány összehangolt intézkedései.

A Monetáris Tanács legutóbbi üléséről kiadott közleményből már egyáltalán nem ez az egyetértés olvasható ki. Az MNB figyelmezteti a kormányt, hogy a háztartási hitelállomány várható jelentős növekedése, a kormányzat ezzel kapcsolatos intézkedései a fogyasztás dinamikus növekedését hozhatják. Vagyis a jegybank mérlegeli a kormányzati döntések makrogazdasági következményeit, azokat, ha nem is üdvözli, de beépíti a maga előrejelzéseibe...

ITT OLVASHATÓ