BIRKÁS GYÖRGY: MATEKLECKE 6345. - OROSZ RECEPT

FACEBOOK
Szerző: BIRKÁS GYÖRGY
2025.11.07.

Az Iványi-ügy mérföldkövet jelent a putyini úton, nem a cselekmény súlya miatt, hanem mert jelzi, hogy a ner eljutott oda, ahol már nem elég a pénzügyi-adminisztratív háború (adóellenőrzések, engedélyek megvonása, finanszírozás elfojtása). Most következik a szimbolikus terror, ahol a büntetőjog eszközévé válik annak, hogy példát statuáljon az erkölcsi tekintélyből.

Az orosz helyzettel hasonlóság nem véletlen, hanem tudatos mintakövetés eredménye, 5-10 évvel járunk mögöttük. Orbán Viktor 2009-es moszkvai látogatása óta nyíltan azt vallja, hogy a Nyugat gazdaságilag és társadalmilag gyengül, Oroszország modellje viszont működik. A 2010 utáni magyar rendszerépítés így nem spontán fejlődés, hanem az orosz "szuverén demokrácia" logikájának átültetése, azzal a különbséggel, hogy Magyarország EU-tagként kénytelen finomabb eszközöket használni (legalábbis a felszínen). Nézzük meg pontonként:

1. Pluralizmus kiüresítése: a média és az intézmények elfoglalása
Oroszország 2000–2005 között lezárta a kilencvenes évek zűrzavaros pluralizmusát. Putyin először a független televíziós csatornákat (NTV, TV-6) vette célba,formálisan törvényes eszközökkel (adóügyek, tulajdonosi viták), de eredményében totálisan. 2005-re az összes országos médium lojális lett.

Magyarország 2010–2015 között ugyanezt játszotta le. A közmédia átalakítása, a megyei lapok felvásárlása, az RTL szorítása, majd 2015-től a KESMA létrehozása, mind a Kreml forgatókönyvét követve. A különbség csak annyi, hogy Oroszországban oligarchák vették át "önkéntesen" a médiát, Magyarországon Mészáros Lőrinc és a kormányközeli üzletemberek hálózata. A formális tulajdonváltás mögött mindkét esetben az állami nyomás, a pályázatok elvesztése, az adóellenőrzések fenyegetése állt.

Eközben zajlott az intézményrendszer bekebelezése: az Alkotmánybíróság megnyirbálása (2011), a Kúria átpolitizálása, az ügyészség vazallus-szervezetté tétele, a NAV politikai eszközzé formálása. Oroszország 2000-ben tette ezt meg a főügyészséggel és a különleges szolgálatokkal, Magyarország 2010–2014 között az Alaptörvénnyel és sarkalatos törvényekkel.

2. Adminisztratív terror: a civil szféra megbélyegzése
Oroszország 2012-ben vezette be a külföldi ügynök törvényt, ami kötelezővé tette, hogy minden külföldi finanszírozású NGO regisztrálja magát külföldi ügynökként (egy szó, ami az orosz köztudatban a kémmel egyenértékű). Ez nem betiltás volt, hanem stigmatizálás, működhetsz, de a homlokodra égetve lesz a gyanűs bélyeg.
Magyarország 2017-ben vezette be a "Stop Soros" csomagot, ami kötelezővé tette, hogy minden 7,2 millió forint feletti külföldi támogatást megkapó szervezet külföldi finanszírozású civil szervezetként regisztrálja magát, és ezt jelezze minden kommunikációjában. A különbség az orosz változathoz képest árnyalatnyi, a társadalmi hatás azonos.
2018-ban aztán jött a CEU kiszorítása, újabb orosz párhuzam. A Kreml 2015-ben kezdte el szorítani az európai értékeket oktató egyetemeket és kutatóközpontokat, 2021-re pedig gyakorlatilag felszámolta őket. Magyarország az EU-s nyomás miatt nem tilthatta be nyíltan a CEU-t, de a "lex CEU" törvénnyel olyan feltételeket szabott, amelyek ellehetetlenítették működését Budapesten.

3. Büntetőjogi fellépés szimbolikus ügyekben: a morális ellenállás kriminalizálása
Oroszország 2012-ben letartóztatta a Pussy Riot tagokat huligánság és vallási gyűlölet címen. Navalnijt pedig 2014-től folyamatosan korrupció, rágalmazás, szélsőséges szervezet vezetése miatt üldözték. A lényeg nem a bűncselekmények valódisága, hanem a szimbolikus üzenet: ha túl láthatóvá válsz, büntetőjogi következményei lesznek.

Magyarország most ugyanezt a lépést tette meg az Iványi-üggyel. Egy lelkipásztor, aki évtizedek óta a hajléktalanokat és rászorulókat segíti, most csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak vádjával néz szembe, amiért állítólag egy NAV-razzia során "megtolta" az ellenőröket. A vád abszurd, de a cél nem az igazságszolgáltatás, hanem az elrettentés. 

Ahogy Navalnijt sem a korrupció miatt ítélték el, hanem azért, mert veszélyesen népszerű volt, úgy Iványit sem a tolás miatt, hanem mert erkölcsi tekintélye túl nagy, és túl sok embert képes megmozgatni.

A különbség Oroszország és Magyarország között nem minőségi, hanem taktikai. Magyarország még EU-tag, ezért nem engedheti meg magának Navalnij börtönhalálát vagy nyílt mérgezési kísérleteket. De a logika ugyanaz. Formálisan legális (minden törvényes, csak éppen a törvényt a hatalom írja), kiszámíthatatlan alkalmazás (nem mindenkit büntetnek, csak azokat, akik túl messzire mennek), morális fölény kisajátítása (az állam védi a rendet, az erkölcsöt, aki ellenáll, az anarchista, bűnöző, külföldi ügynök).

Az orosz modell tehát nem egy az egyben másolódott át, de a négy fázis (pluralizmus felszámolása, civil szféra stigmatizálása, büntetőjogi terror, végül nyílt erőszak) egyre világosabban körvonalazódik. És Magyarország most ott tart, ahol Oroszország 2012-ben, a szimbolikus büntetőjogi ügyek korszakában.

A kérdés az, hogy tovább követi-e a ner az orosz mintát, vagy van még visszaút.

ITT OLVASHATÓ

Lásd ehhez (agolul) Elvira Bary videóit Oroszországról:

Elvira Bary videói itt nézhetők meg (angolul)