Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2025.11.21.
Nem tudom, mennyiben valós a kép a tüdőlövést kapott országról, gyanítom, hogy nem az. A kép egy saját hatalommániájába csavarodott, egyre zavarosabb elme megnyilatkozása, aki már csakis harcászati képekben képes gondolkodni, ilyenformán az országot is állandó harckészültségben szeretné látni. Az ország egy akarnok terepasztala lett, a parancsnok áll fölötte, és harcászkodik. Az ellenséget is ő képezi saját magának, azok hol a liberálisok, hol Soros György, hol a brüsszeliták, hol a migránsok, újabban az ukránok, legújabban pedig mindenki, akinek nem az a véleménye, mint neki. Orbán valószínűleg nem is tud mást tenni, ilyenné tette saját akarnoksága, ráadásul a választások előtt néhány hónappal kifejezetten rosszul áll a szénája.
Most vasárnap tüdőlövést kapott ő is, ennek bejelentésével azt bizonyítja, hogy együtt pulzál az egész országgal: kiesett a futballcsapat, nehezen viselhető. Ami engem illet, el is hiszem a lelki fájdalmat, de ha a magyar futballt mint felépítményt nézem, egy ilyen vereség, ahogy szakírók írják, kódolva volt. Nem szeretnék okoskodni, főleg nem beállni azok közé, akik most egymást túlharsogva bizonygatják, hogy elég az alibifutballistákból, meg rossz a mentalitás, és a fél csapatot el kellene zavarni. Ezeket a közhelyeket a hatvanas évektől kezdve hallom, pedig akkor még Albert meg Mészöly játszott, a hetvenes éveken át (Törőcsik meg Nyilasi), majd még később, Lisztesig, Détáriig bezárólag. Hogy a mentalitás. Nem hiszem, hogy most a mentalitással volt a baj. Most minden okoskodó szakmázás nélkül az volt a baj, hogy az írek egy góllal többet rúgtak, és ezzel bedöntötték a kirakatot.
Ez a válogatott, meg az egész mai magyar futball ugyanis egy nagy kirakat: a rendszert megjelenítő rossz és hazug struktúra a minimális klublétszámmal, ám annál nagyobb pénzekkel működő hazai bajnokságtól a tápláléklánc tetején időszakos és átmeneti sikereket fölmutató válogatottig. Ez akkor is így lenne, ha az ír csatár nem rúgta volna be a harmadik gólt.
A bajnokság és a klubműködés pénzügyi alapját az úgynevezett tao-rendszer adja: a vállalatok a társasági adójukból utalnak át összegeket egy futballklubnak, amiért cserébe adókedvezményt vehetnek igénybe. Vagyis szimpla adóelvonás, amiből aztán átláthatatlan pénzmozgások keletkeznek. Ezt a rendszert amúgy 2011-ben a labdarúgás stratégiáját hosszú távon meghatározó kormányrendelet alapozta meg, akkor lett a szövetség elnöke Csányi Sándor. Az első fejezet arról szól, hogy a dicsőséges múlthoz méltó jövőt kell kidolgozni, mert a szocialista rendszerben a sportágat elhanyagolták. (Mellékesen: a múlt rendszer tíz világbajnoki tornája közül nyolcszor szerepelt a magyar válogatott, utoljára 1986-ban. A legtöbbször tizenhat csapatos döntőben. Ahova most nem jutottunk be, azt már negyvennyolc résztvevővel rendezik.) További magyarspecifikus elem, hogy amíg a magánpénzekkel működő világfutball szinte minden valamirevaló játékosának a szerződései nyilvánosak, addig az államilag, jelentős részben közpénzeken működő magyar futball pénzügyei üzleti titokra hivatkozással nem nyilvánosak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.