Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.12.06.
(Fideszes Eszkatológiai Kisegítő Kiadás)
Mint olvasható, a tiszafüredi gyerekek péntek este áhítattal várták a MÁV fényfüzérrel díszített motorvonatát, amely a megtestesülés ígéretét hozza a Füzesabony–Balmazújváros-vonalon. A kisded is jászolban született, hát ki vagy te, Tiszafüred, hogy ne érnéd be Poroszlón lerobbant fényvonattal?
És valóban: a díszes szerelvény Poroszlón félreállt, eldöntve, hogy ő bizony itt senkit nem vált meg. A hangszórók pedig úgy zendítettek rá a modern magyar apokaliptika litániájára, mintha egy vasúti Jelenések-könyv fejezeteit olvasták volna fel: először még csak 15 perc késésről szólt a prófécia, aztán 30, majd eljött a kétségbeesés nagy nyomorúsága: 120 -180 perc. A páli teológia szelíd sugalmazása itt is működik: nem tudjátok sem a napot, sem az órát – ahogy ezt a Messiás eljövetelével kapcsolatosan a leveleiben jelezte.
Sőt, Pál másutt még világosabban inti a híveket: ne higgyetek azoknak, akik időpontot ígérnek; ne hagyjátok magatokat félrevezetni; ne higgyetek spekulációknak; és főleg ne kérdezzétek, hogy mikor jön el mindez (2Tessz 2,1–3).
A NER közlekedéspolitikája tehát szigorúan újszövetségi alapokon áll: mert ha „a napok és időpontok felől” valóban nincs mit tudni, akkor legalább a csalódás is kegyelemmel halasztódik.
Tiszafüred közben adventi áhítattal várta a jövő NER-fényességű ígéretekkel felcicomázott Magyarországának ragyogó, csilingelő-csillámló jelképét, amelyben a nemzeti együttműködés motorvonata pislákolva érkezik – már amikor épp nem érkezik. Gyerekek, szülők, nagyszülők: mindannyian részesei lettek a karácsonyi misztériumnak – annak a sajátos NER-liturgiának, amelyben a csoda sosem történik meg, de a várakozás annál hevesebb.
Poroszlón pedig a motorkocsit kivették a szerelvényből, a vonat ment tovább, immár fény nélkül, tisztán, dísztelenül, mint egy oltárától megfosztott katedrális. Ez maga a fideszes eszkatológia: a megváltás majd jön, de most épp más irányba tart.
A MÁV éjjelre közölte, hogy a csodát megjavították, és újra útnak indították, hogy az Eger–Szilvásvárad vonalon ismét találkozhassanak vele a hívők – akár egy másodszor is eljövő Messiással, aki ezúttal talán már kibírja Recskről Felsőtárkányig, hacsak össze nem ütközik a teremtett világ rendjével.
Itt pedig elérkezünk a páli eszkatológia legmélyebb titkához: „Az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj.” (1Tessz 5,2)
A különbség csupán annyi, hogy Magyarországon nem az Úr, hanem az Úr helyére képzelt hatalom jön el így: csendben, észrevétlen, mindig máskor, mint amikor ígéri – és aztán reggelre eltűnik a fény is, a vonat is, csak a propaganda marad.
A tiszafürediek pedig megtapasztalták a Fidesz-advent legmélyebb igazságát: a fény eljön. Majdnem. Mindjárt. Hamarosan. De addig is: Poroszló.
És hogy ezen ne csodálkozzanak: „Nem tudjátok… mikor következnek be ezek” (vö. 1Tessz 5,1–2).
Csak azt tudjuk biztosan, hogy ha valami úgy jön el, mint éjjel a tolvaj – az nálunk rendszerint valóban tolvaj módjára jön el: nesztelen, lopakodva, és hajnalra a Fidesznél köt ki mindaz, ami még előző este közös tulajdon volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.