Szerző: RÁCZ ATTILA
2025.10.03.
Mit jelent önnek, hogy megkapta az Esterházy Irodalmi Díjat, és hogy ön lett az első, aki kiérdemelte ezt a rangos elismerést?
Nagy öröm és nagy megtiszteltetés. Van olyan díj ma az országban, amit nem szabad megkapni, elfogadni, mert kivel kezelsz le. Ennek a díjnak az az ellentmondása, hogy jobb lenne, ha nem lenne. Mert akkor a névadó, aki irodalmi bátyánk volt és személyes jó ismerősünk, köztünk lenne testi mivoltában is.
A díj megalapítását és a hét shortlistest 2025. április 14-én, Esterházy Péter születésének 75. évfordulóján jelentette be a hercegi Esterházy család kulturális és szellemi örökségét ápoló Esterházy Magyarország Alapítvány. Ezzel egy időben fiktív interjúja jelent meg az Élet és Irodalom tematikus Esterházy-prózaösszeállításában, korábban megszólalt az Esterházy-emlékfilmben, pár éve ott volt, amikor átadták az Esterházy portréjával díszített falat a Rómaifürdő HÉV-megállóban. A mindennapokban miben ragadható meg az ön számára Esterházy Péter hiánya?
Esterházy olyan, mintha még élne. Varázsos ember, itt tudott maradni közöttünk. Azt érzem, mindjárt ránk nyit. Mondatai, alapvetései nem avulnak. Csodás, mennyire jelenvalóvá tudta tenni magát. Közben tudni véled, hogy többé-kevésbé mit gondolna arról, ami most kavarog ebben az országban. Nagyon kevés ilyen szerzőt ismerek. Talán Megyesi Gusztávot lehetne még mondani. Vagy Eörsi Pistát. Ezek az emberek nagyon-nagyon hiányoznak a közírásból, miközben mégis olyan, mintha velünk lennének.
Esterházy Péternél az volt az elképesztő, hogy egyszerre tudott nagyon határozott, nagyon éles és nagyon megértő lenni. Iróniája éles és megbocsátó volt, mindig mérlegelt, és soha nem ragadtatta túlzásokra magát. A legszebb katolikus volt, akit valaha láttam, és a szépségen a jelenség bonyolultságát értem. Olyan szép jelenség volt, hogy néha a jó katolikusok sem értették meg őt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.