VÁNCSA ISTVÁN: ELFÚJTA A SZÉL

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2026.04.02.

Az ukránok szekerét toljátok, és nem a magyarok mellett álltok! Ukránbarát kormányt akartok, és el akarjátok vinni a magyarok pénzét Ukrajnába, ez az igazság! – imigyen dorgálta miniszterelnökünk az ő rajongóit március 27-én, Hajnalka napján, holott a rajongók ennél szeretetteljesebb reakciót érdemeltek volna még akkor is, ha rajongásuk az adott napon a tőlük elvárhatónál valamelyest alacsonyabb hőfokúnak bizonyult. Időben fölkeltek, az alkalomhoz illő öltözéket húzták magukra, összeszedték a megfelelő kellékeket, sípok, kereplők, döglött macska, záptojás meg az effélék, megközelítették a helyszínt, amely az ő lakóhelyüktől a kelleténél jóval messzebbre is eshetett akár, egy helyben ácsorogva várták a célszemélyt, aki nyilván ekkor is késett, mint általában.

Ráadásul le is barmolta őket, ami csakugyan nem szép dolog, és pláne nem egy olyan kormányfő részéről, akinek valójában örülnie kéne, hogy érkeztének hírére a környék kóbor kutyái, ha kelletlenül is, de összeverődnek. Most még. Lesz ez majd ennél cudarabb is, eljöhet az az idő, amikor ugyanezen ebek ugyanezt a közszereplőt harsányan csaholva elzavarják, azt hogyan fogja elmagyarázni, ezen kéne mostantól hosszan és elmélyülten gondolkodnia. Nem pedig lebarmolni a vele most még rokonszenvező publikumot, mert elég egy-két további ehhez hasonló fellépés, utána aztán ilyen közönség se lesz. Legjobb esetben is csak olyan, amelyik vesszőkosárban kellő mennyiségű és nem túl gusztusos hajigálnivalót visz magával, és azt célirányosan, ügyesen és kellő elszántsággal használja is.

Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva, / Seregének seregünk nyomába’, Matolcsyék ellenben nem futnak, hanem csak szedelődzködnek higgadtan, szépen, komótosan. Mért is szaladnának, nem gyanúsítják őket semmivel. Idejük van, pénzük van, oda mennek, ahova akarnak, azt csinálnak, ami nekik jólesik. Az ellenük hadakozókat pedig megmosolyogják, ami az erőviszonyok ismeretében semmifajta további magyarázatot nem igényel. Sok-sok évvel ezelőtt a budapesti állatkert orrszarvúja egy aprócska kecskével osztotta meg a kifutóját, állítólag azért, mert a játékos kedvű aprócska állat a hatalmas barmot jókedvre derítette, föntebbi példázatunkban nyilvánvalóan a publikum az orrszarvú, Matolcsyék pedig a kecske szerepét kapták, más kérdés, hogy a valóságban a valódi kecske Matolcsyéknál ötvenszer rokonszenvesebb. Ennek a körülménynek természetesen semmi köze ahhoz a tényhez, hogy sajtóértesülések szerint Matolcsy Ádám hetek óta konténerekben hordja a család vagyonát Dubajba, ahol apja, a volt jegybankelnök az ideje nagyobb részét tölti, de hát, lássuk be, ez nem a nyilvánosságra tartozik.

A gyermek gondoskodjon idős szüleiről, ez így helyénvaló, sőt dicséretes, Matolcsy Ádámot tehát eszményképül kell állítanunk az ifjabb nemzedékek elé, hogy azok az ő példájából okuljanak.

Más kérdés, hogy a Transparency International Magyarország jogi vezetője szerint kilóg a lóláb, a hatóságoknak cselekedniük kellene, hogy az utolsó pillanatban még kivinni szándékozott vagyonelemeket lefoglalják, no de, kérdezhetnők, milyen alapon. Ezt a vagyont az egymást követő Matolcsy-generációk halmozták fel szorgos munkájuk jól kiérdemelt eredményeképp, most pedig biztonságba helyezik, nekik ugyanis van eszük.

Ellentétben a magyar állam nevű jogintézménnyel, amelynek az észjárása nem gyorsabb, mint a múzeumi őslénytárban megcsodálható és nem mellékesen Iharkútról származó nyolcvanötmillió éves dinoszaurusz-maradványoké, vagyis lassúdad. Mondhatnám úgy is, fontolva haladó. Ami természetesen nem baj, sőt a baj az volna, ha államunk folyamatosan hablatyolva hordana össze hetet-havat, ilyesmiről azonban hál’ istennek szó sincs. Ellenkezőleg, dinó-tempó van, azaz fontolva haladás...

ITT OLVASHATÓ