Szerző: egyszeriember
2017.09.30.
Ma Magyarországon a közoktatás azt tartja erénynek, ha egy két lábon járó lexikont nevel ki belőled.
Akkor vagy frankó (Hofi Géza szavaival élve "közművelt barom"), ha fejből vágod melyik király meddig uralkodott, mi Üzbegisztánnak a fővárosa, stb.
Az még csak hagyján, hogy az információk nagyon nagy százaléka seperc alatt fellelhető az interneten. Sőt még az is hagyján, hogy a nem használatos adatokat seperc alatt elfelejted. Azt nem is taglalom, hogy a katedrákon feszítőknek mennyi fogalma van a hétköznapokban valóban értéket jelentő információk milyenségéről és mennyiségéről.
Hat óra másodikban?
Nagyvonalúan átsiklok afelett is, hogy megnyomorítják a gyermekkort.
De egy valamit nagyon nem lehet a szőnyeg alá söpörni: MÓDSZERESEN ELSORVASZTJÁK PROBLÉMAMEGOLDÓ, ÁTFOGÓ GONDOLKODÁSUNKAT!
Az alap felállás a következő:
- A gyerek nem tud és nem is tudhat semmit.
- Kérdésekre nincs idő.
- A tényanyag bevasalása a lényeg!
Csupa-csupa levegőben lógó kijelentés! Nincs ok-okozat, mert annak a kibeszélésére nincs idő. Ha felmerül a kérdés pl. "Mi az, hogy egy ország fogja magát és csak úgy fellendül?" Nincs válasz, csak az elvárás, hogy kritikátlanul nyald be, amit mondanak. Nincsenek összefüggések, apró adatokon rágódsz, és mire kikerülsz ebből a csapdából, már képtelen vagy átfogóan gondolkodni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.