ÚJ-HOTHY KORSZAK?

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KŐSZEG FERENC
2018.12.19.

Új reformkor vagy új Horthy-korszak?
(Tamás Gáspár Miklós, Beszélő, 1990. március 24.)

Hétköznapi történeteket akarok elmondani, történeteket szegénységről, nélkülözésről, amelyek végződhetnek a remény felcsillanásával, de végződhetnek a teljes reménytelenség fojtogató jeleivel is. Az efféle történetek illenek a karácsony hangulatához. Gondoljunk csak Dickens megható kisregényére, a Karácsonyi énekre.

Akinek szerencséje volt, akit meg elkerült a szerencse

Edina huszonnégy éves volt, Lajos huszonhét, amikor összeházasodtak. Össze kellett házasodniuk, mert Edina gyereket várt. A közös életüket Lajos szüleinél kezdték meg, egy községben, a fővárostól ötven kilométerre északkelet felé, egy hatvan éve épült, rossz állapotú családi házban. A szegénység Lajosék családjában örökletes volt. A házban a betegeskedő szülőkön kívül ott lakott István, Lajos bátyja az élettársával és a három gyerekükkel, meg Lajos húga is. Lajos egy autószerelőnél kapott munkát mint segédmunkás, Edina jobb módú helybeliekhez járt takarítani, de ezt hamar abba kellett hagynia, mert megszületett Renáta. Bölcsőde a faluban nem volt, Renáta otthon maradt a gyerekkel. A sógornők sokat veszekedtek, mert István gyerekei késő estig hangosak voltak, Renáta pedig, aki amúgy is érzékeny, nyugtalan gyerek volt, minduntalan felriadt a kiabálásra. Edina azt akarta, költözzenek be a fővárosba, Lajos tartott ugyan a költségektől, Edina azonban kijelentette, mihelyt Regina óvodás lesz, állásba megy. Arra, hogy szociális bérlakást kapjanak egy gyerekkel, újdonsült fővárosi lakosként, semmi esélyük sem volt, a kiírt pályázatok feltételeinek nem feleltek meg, bár Edina ismét terhes volt. Albérletbe költöztek Rákosszentmihályon. Itt akkor egy egyszobás albérlet havi díja 75 ezer forint volt, a lakásköltség tehát a rezsivel százezer forint. Edina egy közeli vendéglőben és egy iskolában vállalt takarítást. Úgy gondolták, hogy a második gyereket, egy fiút, hat hónapos korában bölcsődébe adják, így a házaspár keresete a családi pótlékkal együtt meghaladja a 250 ezer forintot, ebből kijön a lakhatás költsége. Csakhogy Renáta nehezen bírta az óvodát, sokat betegeskedett, Edinának újra meg újra otthon kellett maradnia, táppénzt azonban csak az iskolai munkahelye után kapott, a vendéglőben feketén dolgozott. Lajosék először a rezsivel maradtak el, majd az albérlet díját se tudták kifizetni. A tulajdonos a második hónapi elmaradás után felmondott. Azzal kellett szembenézniük, hogy hajléktalanok lesznek, a gyerekeik pedig „átmeneti nevelésbe” kerülnek. A kilátástalan helyzetben mégis volt némi szerencséjük. A kerületi családgondozóban egy tapasztalt és a szociális szakmában ismert ügyintéző foglalkozott velük. Kapcsolatai révén szerzett egy szobát a négyfős család számára a családok átmeneti otthonában. Az otthonban tíz család élt, közös volt a konyha, a fürdőszoba, a mosógép, az átmeneti otthonban egy család általában legfeljebb egy évig tartózkodhat. Edináéknak azonban ismét szerencséjük volt. Regina, ahogy nőtt, megszokta az óvodát, már kevesebbet betegeskedett. Edina joggal remélte, hogy a jövőben ki tudják fizetni egy új albérlet költségeit. Gondjai enyhültével felszínre bukkant Edina alapjában derűs, barátságos természete. Az óvodában sokan megkedvelték. Az egyik apukának jó összeköttetései voltak az önkormányzatnál, közbenjárása révén ígéretet kaptak egy másfél szobás bérlakásra. A lakást persze fel kell újítani, a költségeket azonban részben az otthonban kötelező előtakarékosság összege, részben Lajos munkatársainak baráti segítsége fedezi. A család fél éven belül beköltözhet egy önkormányzati lakásba. Addig az intézmény vezetőinek jóváhagyásával ott maradhatnak az átmeneti otthonban. „Aki dolgozik, boldogul” – mondta Kádár János. Némelyek esetében ez ma is igaz. Csak sok szerencse kell hozzá.

Marinak nem volt szerencséje. Balszerencséje azzal kezdődött, hogy cigánynak születetett, majd azzal folytatódott, hogy négy gyereket szült. Ez ugyan inkább a szerencse rovatába kellene tartozzon, hiszen a családok védelméről szóló nemzeti konzultáció bevezetőjében miniszterelnökünk leírta, hogy a népességfogyásra a válasz – a brüsszeli bürokraták vélekedésével ellentétben – nem a bevándorlás, hanem a gyermeket nevelő családok támogatása, a gyermekvállalás ösztönzése. Írásában a kormányfő fel is sorolja a 2010 óta bevezetett legfontosabb családtámogató intézkedéseket: családi adókedvezmény, a hároméves gyes visszaállítása, családi otthonteremtési program. A rövid szövegben nyilván nincs hely arra, hogy a szerző megemlítse, 2010 óta Magyarország népessége újabb kétszázezer fővel csökkent. Ez a szám nem tartalmazza a kivándorlás adatait, csupán az élve születések és a halálozások számának különbségét tükrözi. Mari harmincegy éves, a négy gyerekével egy 46 négyzetméteres önkormányzati lakásban lakik, férje harminckét évesen rákban meghalt. Bár tizenhat éves kora óta dolgozott, többnyire építkezéseken volt segédmunkás, munkaadói általában nem jelentették be, így halálakor nem voltak meg a nyugdíjjogosultsághoz szükséges, munkaviszonyban töltött évek, ezért a gyerekei csak méltányossági árvaellátást kapnak. Mari vékony testalkatú, gyenge fizikumú nő, a gyerekek gyakran betegek, ezért Mari úgy döntött, igénybe veszi a gyermekgondozási támogatást (gyet), azaz főállású anya lesz. Jövedelme jelenleg az alábbiak szerint alakul: gyet: 28 500; árvaellátás 4×24 000=96 000; családi pótlék: 3×17 000=51 000; egy tartósan beteg (asztmás) gyerek családi pótléka 26 000; összesen: 201 500 Ft. Ezekben a számokban benne van a kormány társadalompolitikája. A családi pótlék összege tíz éve nem változott, és nem változott az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összege sem, holott számos juttatás, így a gyermekgondozási támogatásé is, az öregségi nyugdíj legkisebb összegéhez kötődik. Az Orbán Viktor által emlegetett családpolitikai intézkedések adókedvezményt jelentenek: minél több adót fizet egy család, annál több kedvezményben részesül. A KSH 2016-os adatai szerint a hazai társadalom legalacsonyabb jövedelmű 10 százalékának az egy főre eső éves bruttó jövedelme 372 ezer forint volt. A legmagasabb jövedelmű 10 százaléké 3 millió 660 ezer. Ennek ellenére a legszegényebbek körében a családok átlagos létszáma 3,3 fő, a leggazdagabbaknál 1,6 fő. (Lásd portfolio.hu, 2017. december 4.) Hiába kényezteti tehát az Orbán-kormány adókedvezményekkel a leggazdagabbakat, szaporodni a legszegényebbek szaporodnak, köztük is elsősorban a cigányok, akiket a tankötelezettség korhatárának leszállítása abból is kirekeszt, hogy szakmát tanuljanak, hiszen már fodrásztanulónak is csak érettségizetteket vesznek fel. Egyelőre nincs jele annak, hogy az Orbán Viktor által emlegetett családpolitikai intézkedések megállítanák a népességfogyást. A fogyó népességen belül azonban egyre nő a szakképzetlen szegények aránya...

ITT OLVASHATÓ