2021. július 8., csütörtök

ORBÁN EMLÉKEZETE

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: GADÓ GÁBOR
2021.07.02.


„Hol a büszke és szabad Magyarország?”
(Karinthy)


A harcot nem lehet elég korán kezdeni. A miniszterelnök is erre utalhatott, amikor a napokban a nemzetközi sajtó munkatársaival találkozva azokra az időkre emlékezett, amikor a „kommunizmus alatt” még büntették Magyarországon a homoszexuálisokat. Orbán Viktor az őt a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni föllépésről és az úgymond a gyermekek védelméről szóló 2021. évi LXXIX. törvény miatt támadó liberális újságíróknak fölidézte, hogy a rendszerváltozás előtt az üldözöttek pártjára állt, és megvédte „a homoszexuális fickók jogait”. Nem szeretném a kormányfő érdemeit e nemes küzdelemmel összefüggésben kisebbíteni, az alábbi rövid jegyzet, épp ellenkezőleg, azokra a kijelentéseire is magyarázatot keres, amelyeket a baloldali ellenzék szimpla hazugságnak tekint.

Mondandóm lényege könnyen összefoglalható. Idősebb jogászok tudják, idén decemberben lesz hatvan éve, hogy a Kádár-kor Országgyűlése elfogadta a Magyar Népköztársaság Büntetőtörvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvényt (Btk.). Történt ez mintegy másfél évvel azelőtt, hogy a szovjet hadsereg kivonulását utóbb kikövetelő politikus 1963. május 31-én Székesfehérvárott megszületett. Jogtörténészek feladata volna kideríteni, hogy a kommunista állam milyen megfontolásból enyhített Orbán Viktor világrajövetele előtt a Btk. drákói előírásain. Bármi volt is a jogpolitikai szándék, a módosítás jelentősen szűkítette az ún. „természet elleni fajtalanság” tényállása alkalmazásának a lehetőségét. Az akkoriban kétségkívül korszerűnek számító szabályok nyomán megszűnt az olyan szexuális kapcsolat büntethetősége, amely a huszadik életévüket betöltött azonos nemű férfiak között, az érintettek „kölcsönös beleegyezésén” alapult. A forradalmat túlélő proletárdiktatúra ezzel hallgatólagosan bár, de a természet, illetve az élet rendjével összeegyeztethetőnek nyilvánította az azonos nemhez tartozó felnőtt emberek szexuális, mi több, szerelmi kapcsolatát. A magyar szabályozás – legalábbis ebben a tekintetben – számos polgári demokrácia előtt járt, például Angliában és Walesben 1967-ben, az NSZK-ban pedig még később, 1969-ben döntöttek a homoszexuális kapcsolat büntetőjogi üldözésének megszüntetéséről.

Mindezek tények, amelyek akár az orbáni hősi helytállás hitelét is kikezdhetnék. Én azonban nem hiszem, hogy a miniszterelnök az újságíróknak szándékosan valótlant mondott, vagy cserben hagyta az emlékezete. Úgy vélem, hogy közel a hatvanhoz inkább újraélte azokat a hónapokat, éveket, amikor – bár látszatra alig különbözött a többi járni és beszélni tanuló gyerektől – valójában már egy később esedékes szabadságharc szervezésén gondolkodott. A Fidesz leendő elnöke el-elcsíphetett otthon egy-egy mondatot a felnőttek suttogóra fogott beszélgetéséből, és megértette, hogy a pártállam számára a kiterjedt besúgói hálózat tagjainak beszervezését nagyban megkönnyítette, ha a kádári állambiztonsági szolgálatok az ügynökjelölteket eltitkolt homoszexuális kapcsolataikkal zsarolhatták. Orbán Viktor igazságérzetét sértették ezek a módszerek, és míg társai a gyerekkor banális mulatságaival töltötték az időt, ő elhatározta, hogy „a homoszexuális fickók” védelmének kiemelt szerepet szán eljövendő közéleti pályafutása során...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.