Szerző: Rezeda
2022.03.27.
Valami megmagyarázhatatlan okból a mostanság békepapként fungáló – kimaradni, sunyítani, menekülni – Orbán Viktor szombaton szükségét érezte harcos énje megvillantásának. Váratlan volt ez a stratégai nyugalomba ájult országban, hogy míg keleten csapataink visszavonulóban vannak – illetve oda sem mentek –, észak, északnyugat felé új front nyílt, habár ott ellenség nincsen. Orbán Viktor elnézhette a térképet, vagy fejtetőn fogta, esetleg térképje sincs, csak ösztönből irányítja a hadakat. Ez olyan ismeretlen az egyenletben, mint a harminc évre titkosított akármi, mondjuk a Budapest-Belgrád vasútvonal, vagy, hogy
mennyi TAO-t kap a felcsúti futballcsapat.
Nem értjük (pedig de), miképp illeszkedik a kialakított kontextusba és az események sodrásába, hogy miután a nagy formátumú hadvezér pénzt kunyerált az Ursulától, akinek a munkahelye Brüsszelben van, milyen indíttatásból tette közzé az alábbiakat Facebook-oldalán: „Április 3-án üzenjük meg: nem vagyunk jámbor lúzerek, akik megijednek a nemzetközi médiától vagy Brüsszeltől. Harcolni fogunk!” Ez a csatakiáltás valahogyan légüres térbe került, mintha Orbán Viktor számos énje közül (vö: hazugság és köpönyegváltás) valami régebbi bukott volna föl az árból, egyet kiáltott, és aztán alámerült. Ez történhetett csak, hogyan is lehetett volna másként.
Különben is zavaros napokat élnek a propagandaközpontban. Szijjártó is óránként magyarázkodik az orosz gázról és olajról zsebében a kitüntetéssel, és elszabadult például Budai Gyula is. Ő nagy valószínűséggel saját erejéből fejleszti tovább a kiadott direktívákat, emlékezve arra, régebben milyen szabadsága volt a feljelentések gyártásában. Egy sem ért célba, egy balos ellenfelet sem sikerült lecsukatnia, viszont sorra veszíti el a sajtópereket. Ez azonban Budait nem zavarja, áll a vár fokán, és harcol tovább ő is, bár célt téveszt rend szerint. „Zelenszkij ukrán elnök nyíltan beavatkozik a magyar választási kampányba, a baloldali ellenzék mellett!”
Ezt mondta mindannyiunk szeretett Gyulája. Így azért mégsem kellett volna, de, ahogyan tegnap már megállapítottuk, kies hazánkban a téboly intézményesült, abba pedig minden belefér. Belefér, de néha hülyén néz ki, és ezzel a lemondó legyintéssel térünk vissza Orbánhoz, akinek megidézzük az eltelt napjait, hogy valamiképp eredőjét találjuk annak, a békepap miért ment át Csák Norriszba megint, hogy ez milyen terv része, vagy tényleg csak úgy kicsúszott a száján, mint valami titkolni óhajtott puki a renyhülő farpofák közül. Nem megyünk sokat vissza a végtelen időben, csak pár órácskát, hogy megrajzoljuk a kedves vezető gerince ívének változását...
Nem értjük (pedig de), miképp illeszkedik a kialakított kontextusba és az események sodrásába, hogy miután a nagy formátumú hadvezér pénzt kunyerált az Ursulától, akinek a munkahelye Brüsszelben van, milyen indíttatásból tette közzé az alábbiakat Facebook-oldalán: „Április 3-án üzenjük meg: nem vagyunk jámbor lúzerek, akik megijednek a nemzetközi médiától vagy Brüsszeltől. Harcolni fogunk!” Ez a csatakiáltás valahogyan légüres térbe került, mintha Orbán Viktor számos énje közül (vö: hazugság és köpönyegváltás) valami régebbi bukott volna föl az árból, egyet kiáltott, és aztán alámerült. Ez történhetett csak, hogyan is lehetett volna másként.
Különben is zavaros napokat élnek a propagandaközpontban. Szijjártó is óránként magyarázkodik az orosz gázról és olajról zsebében a kitüntetéssel, és elszabadult például Budai Gyula is. Ő nagy valószínűséggel saját erejéből fejleszti tovább a kiadott direktívákat, emlékezve arra, régebben milyen szabadsága volt a feljelentések gyártásában. Egy sem ért célba, egy balos ellenfelet sem sikerült lecsukatnia, viszont sorra veszíti el a sajtópereket. Ez azonban Budait nem zavarja, áll a vár fokán, és harcol tovább ő is, bár célt téveszt rend szerint. „Zelenszkij ukrán elnök nyíltan beavatkozik a magyar választási kampányba, a baloldali ellenzék mellett!”
Ezt mondta mindannyiunk szeretett Gyulája. Így azért mégsem kellett volna, de, ahogyan tegnap már megállapítottuk, kies hazánkban a téboly intézményesült, abba pedig minden belefér. Belefér, de néha hülyén néz ki, és ezzel a lemondó legyintéssel térünk vissza Orbánhoz, akinek megidézzük az eltelt napjait, hogy valamiképp eredőjét találjuk annak, a békepap miért ment át Csák Norriszba megint, hogy ez milyen terv része, vagy tényleg csak úgy kicsúszott a száján, mint valami titkolni óhajtott puki a renyhülő farpofák közül. Nem megyünk sokat vissza a végtelen időben, csak pár órácskát, hogy megrajzoljuk a kedves vezető gerince ívének változását...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.