Szerző: HEIMER GYÖRGY
2022.03.27.
A politikai diskurzusainkat eluraló nyelvi agresszióról akartunk beszélgetni, de közben egy másfajta agresszió, a putyini mindezt felülírta. Mit gondol, az Ukrajnában dúló háború csapás a hazai közbeszédre is?
Putyin gyalázatos agressziója óta a világ más fényben és árnyékban mutatkozik. Innen nézve minden, amiről beszélünk, a közbeszéd durvulása, a nyelvi gorombaság, lényegében a nyelv illemtana, jelentéktelen, békebeli dolognak tetszik. És hát az is, hisz emberek ezrei halnak meg, civilek és katonák, s a menekültek száma meghaladta a kétmilliót. Háború van, ami nem nyelvi kérdés, noha az óvatlan nyelvhasználatot Orbán nagy példaképe börtönnel bünteti: háború helyett „speciális katonai műveletek”-et kell mondani – mindezt a Háború és béke hazájában. Annyiban persze nyelvi kérdés, hogy Putyin részéről is nyelvi agresszióval kezdődött, mint Hitler háborúi, az ellenség verbális kijelölésével, csepülésével, létjogának kétségbevonásával folytatódott, s aztán a propaganda-hadosztályok helyett megjelentek a tankok, a rakéták, fürtös bombák, s az összes szörnyűség, aminek tanúi vagyunk, és ijedten figyeljük, ami történik.
Nekünk is vannak érzékletes tapasztalataink, hová vezethet a verbális agresszió. A rendszerváltás hajnalán még hüledeztünk, amikor a közszereplők olyanokat kezdtek egymás fejéhez vágni, „hazudik, hazaáruló, mongyonle”. Ma a trágár gorombáskodásokra is csak legyintünk. Miért, ki tehet a romlásról?
Számomra egyértelmű, hogy a nyelvi gátlástalanságért, a verbális agresszióért túlnyomórészt az felelős, aki uralja, leuralja a nyilvánosságot, ez pedig a NER, Orbán – Putyin nyomában – illiberálisnak kikiáltott rezsimje. Veszélyes spirál ez, a tromfkényszer devalválja a szavak értékét, kampányban is, azon kívül is, pontosabban nincs azon kívül: 12 éve kampány van, a vezér erről gondoskodott. A népszerűség-hajhászó kattintásra, a hívek feltüzelésére kihegyezett politikus-megszólalások a közbeszéd részei, de nem azonosak vele. Persze hatnak és mérgeznek. Ha a Fidesz uralta közmédiában mindennapi a briganti-tempó, ha hergelnek és mocskolódnak, ez könnyen mintájává válhat a civil feszültségek, indulatok nyilvános levezetésének. Le lehet menni kutyába, kommentköpködésbe, ha azoknak szabad, én miért ne tehetném, gondolja bárki a mindennapi életben. De azért hadd tegyem hozzá, a nyelvhasználónak van választása, politikusnak is, civilnek is. Ha az ember sokszor hall valamit, a legordasabb hülyeségnek is jelentést tulajdonít, egy darabig tudja, hogy hülyítik, aztán nem akarja tudni, s ha nem is teljesen, de elhiszi, ami a közmédiában a szeme elé kerül. Vajon hány millióan hiszik el Putyinnak a háború okaként a nácitlanítást és a népirtást, és hányan hiszik el itthon a vezér által előráncigált stratégiai nyugalmat, aminek értelme nincs, célja annyi, hogy elfedje, külpolitikája megbukott, a nagy barát hülyét csinált belőle, a világban végképp annak nézik, ami: bajkeverőnek, kétkulacsos sunnyogónak, és legfőképpen, nem bíznak meg benne. Csak sajnos ez nem az ő magánügye, Magyarországot írják le, a magyarokat, ahogy Putyin galád, aljas háborúja is az oroszokon csattan. A hétköznapi nyelvhasználat nem disztingvál sehol a világon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.