Szerző: GULYÁS ÁBEL
2025.08.19.
Hogyan lett a Fidesz kultúrpolitikája amerikai öngyarmatosítás, ráadásul az amerikai kulturális gyarmatosítás ellen felszólamló Csurka István pajzsra emelése közben? Ezt fejti meg vendégszerzők, Gulyás Ábel a híres-hírhedt Csurka-dolgozat megjelenésének 33. évfordulójára. Esszé.
Holnap lesz 33 éve, hogy megjelent Csurka István Néhány gondolat című hírhedt pamfletje. 1992. augusztus 20-án nagyot durrant a szöveg. Annak idején Kövér László antiszemita, náci szellemű tanulmánynak minősítette például. Mára viszont eljutottunk oda, hogy Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatója – a Fidesz teljes vezérkarának egyetértésével – kifejtette: „Csurkának mindenben túl korán volt igaza”. A magyar történelem leginkább filoszemita rezsimjét természetesen nem a zsidó-, hanem a liberalizmus- és nyugatellenesség vezette a MIÉP egykori vezetőjéhez.
Csurka azonban nemcsak politikus, hanem a magyar kultúráért aggódó író és publicista, ennek révén pedig a globális kapitalizmus kritikusa volt. A globalizáció ugyanis kulturális értelemben mindenekelőtt amerikanizálódást jelentett.
Korunkban, amikor a fiatalok már-már szabatosabban tudják magukat kifejezni az anyanyelvüknél angolul, a magyar írásbeliség megőrzéséért hivatott MTA-ban elsősorban az angol nyelvű publikációkat honorálják, sőt még a keleti rokonságot hangsúlyozó kormánypárt is amerikai mintára szervezi meg online harcosait, bizonyos szintig érthető, hogy miért láthat valaki Csurkában prófétát. Történt azonban egy radikális fordulat az elmúlt évek Magyarországán: egyenesen az állami kultúrpolitika kezdte propagálni az amerikanizálódást...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.