ROSSZ IRÁNY

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: BAUER TAMÁS
2019.03.22.

...A Fidesz politikusai rendszeresen büszkélkednek azzal, hogy egész Európában Magyarországon a legmagasabb a családtámogatási kiadások aránya, és hogy ez 2010 óta közel duplájára emelkedett. (A kiadásokba természetesen az adókedvezmények révén elmaradó bevételeket is bele kell számolni.) Vajon biztos-e, hogy helyesen teszi a magyar állam, hogy más civilizált államoknál nagyobb mértékben vet ki adókat, illetve takarít meg kiadásokat más területeken (egészségügy, oktatás, munkanélküliek, rokkantak és szegények ellátása) abból a célból, hogy a gyermeket vállalókat adókedvezménnyel, adóelengedéssel, lakás- és gépjárművagyon juttatásával jutalmazza? A magyar nyilvánosságban magától értetődőnek szokták tekinteni, hogy helyesen teszi, az ellenzék sem kifogásolja. Holott ez korántsem magától értetődő. A kormány – a pénzügyminiszter és az innovációs és technológiaügyi miniszter aláírásával – éppen most adott ki versenyképesség-növelési programot, amelyben megismétli azt a közkeletű megállapítást, hogy a magyar állam a hasonló fejlettségű országokhoz képest jóval több pénzt vesz el és csoportosít át, és ez gátolja a gyorsabb gazdasági növekedést. Ennek a helyes megállapításnak arra kellene késztetnie mindenkit, hogy minden állami kiadással kapcsolatban feltegye a kérdést: vajon indokolt-e?

Az Orbán-kormány baloldali ellenzéke (például Szabó Tímea határozati javaslatában a Párbeszéd), elfogadva a gyermekvállalás állami támogatásának szükségességét, azért bírálja Orbán akciótervét, mert az a tehetősebbek gyermekvállalását jutalmazza támogatásokkal, és diszkriminálja a szegényeket, elesetteket, saját lakás- és autóvagyonhoz jutni nem képeseket. Ez helytálló kritika, még ha nem megy is eléggé messzire.

Gyurcsány Ferenc továbbmegy: rámutat, hogy az Orbán-kormány „családpolitikája” sikertelen, hiszen nem volt képes növelni a születésszámot, megállítani a népességfogyást. Arra következtet, hogy a már megszületett gyerekek – és szüleik – megélhetésének, egészségügyi ellátásának, oktatásának feltételein, vagyis az általános életkilátásokon kell inkább javítani. Gyurcsány ellenvetése összhangban van azzal a hazai tapasztalattal, hogy a népesedéspolitikai intézkedések jobbára csak átmenetileg váltják ki a születésszám növekedését, azután nagyjából visszaáll az eredeti trend. Hasonlóképpen a válságok, megszorítások, kiváltképpen pedig háborúk idején a születésszám csökken, azok után pedig szintén többé-kevésbé az eredeti trend áll vissza. A trend pedig a születésszám – illetve ami mögötte meghúzódik, a nők termékenysége – hosszú távú mérséklődése a gazdasági fejlődéssel, az életszínvonal emelkedésével. Arra is érdemes emlékeztetni, hogy a gyermekvállalás nemzetközileg kiemelkedő magyarországi támogatása nem „térül meg” a más országokhoz képest magasabb születésszámban...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM2019/12. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM2019/12. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)