Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.05.23.
Az Európai Bizottság alelnökeként Frans Timmermans többször is tengelyt akasztott a lengyel, magyar és román vezetéssel, miután a válságok elültével a demokratikus normák betartása lett talán a legfontosabb gond az unió számára. Korábbi törésvonalak jelentek újra meg. A régi tagok kifogásolják az alapvető jogok lebontását, a közelmúltban belépett államok kettős mércét emlegetnek. Heather Grabbe, a Nyílt Társadalom Európai Politikai Intézet vezetője szerint az teljesen új, hogy a jogsértő államok nem is igyekeznek leplezni, amit csinálnak. Sőt, keresik az ütközést Brüsszellel.
Manfred Weber, a Néppárt csúcsjelöltje azt mondja, az apránként előretörő autokrácia veszedelmesebb, mint a Brexit, éspedig az alapvető értékek miatt. Timmermans egyenesen létveszélynek minősíti a jelenséget, hiszen a történelem megmutatta, hogy a demokráciából kinőhet a tekintélyelvűség. Időnként úgy tűnik, hogy a konzervatív bizottsági elnökjelölt sarokba szorul Orbánnal szemben, amióta utóbbi az illiberális demokráciát írta zászlajára. A politikus maga mesélte el, hogy kampánykörútján szinte kizárólag a jogállamról kérdezik. Azt bizonygatja, hogy a Néppárt meg akarja védeni Európát a nacionalistáktól és a populistáktól. Ám attól tart, hogy a kérdésben zajló vita miatt megszűnik az alapvető közös nevező a keresztény- és szociáldemokraták között, éppen a mostani, nehéz helyzetben.
Orbán Viktor tekintélyelvű törekvései nem voltak egyértelműek kezdetben, hiszen ő és lengyel kormánypárt vezetője, Jaroslaw Kaczynski is egészen másként indult. A változás 2010 után következett be nála, ám sokak szerint az EP-nek sokkal korábban kellett volna megindítania ellene a jogállami eljárást, nem tavaly szeptemberben. Nem valószínű ugyanis, hogy az hatásos lesz. Kelemen Dániel, a Rutgers Egyetem politológia professzora úgy látja, hogy az EPP már igen korán fauszti megállapodást kötött a magyar vezetővel. Utóbbit könnyűszerrel vissza lehetett volna verni, ha a pártcsalád határozottan lép fel, amint a politikus újra hatalomra került. Weber azonban visszautasítja a tétlenség vádját. Azt mondja, itt inkább intézményi hibáról van szó, nem az elszántsággal volt baj. Szerinte a Bizottságnak és Timmermansnak sokkal előbb kellett volna cselekednie.
De ettől még évek mentek el úgy, hogy a Néppárt – hatalmi megfontolásokból – Orbán mellett állt. Lásd a Tavares-jelentést. Angela Merkel is ritkán mondott bármi rosszat magyar kollégájáról. Az ellenfelek szerint az EPP csak akkor sokallt be, amikor a Fidesz már Junckert kezdte ki a plakátokkal. Ám csak a felfüggesztésig jutottak el a szankciók. A magyar fél még azt is kiharcolta, hogy ne büntetésnek, hanem közös elhatározás eredményének állíthassa be a döntést. Weber elismeri, hogy próbálták az arcukat menteni, nehogy szétessen a pártcsalád...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.