- miért kellene elkerülni, hogy csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek;
- ha gyorsan túllépünk az elmúlt évek történésein, az miért az elkövetők érdekeit szolgálja;
- az Orbán-rendszer működtetői miért nem hivatkozhatnak a „parancsra tettem” magyarázatára; és
- miért érdemes elgondolkodni egyénileg is azon, korábban milyen pontokon hódoltunk be feleslegesen a hatalomnak.
Ruff Bálint még elemzőként a kétharmad megszületése után pár perccel arról beszélt, hogy mielőtt elkezdünk a megbocsátás útjára lépni, érdemes végigvenni, kit hogyan nyomorított meg az elmúlt rendszer, és amellett érvelt, hogy ’89 után ne kövessük el újra azt a hibát, hogy a bűnöknek nem lesz következményük. Mit gondol, a magyar társadalom többsége most valóban kemény elszámoltatást és igazságtételt vár el?
Minden kutatás azt mutatja, hogy elsöprő a társadalmi igény a közvéleményben az elszámoltatásra, a vagyonvisszaszerzésre – és leginkább a korrupciós ügyekkel kapcsolatban. Ez nemcsak pragmatikus érdeke az országnak, de a morális megtisztulás szempontjából is fontos, és komoly demokratikus felhatalmazás is van rá. Ez persze jogilag nem teszi könnyebbé a folyamatot. Ebben a típusú elszámoltatásban nem a kormánykommunikáció és a Miniszterelnökség, hanem a bűnüldöző szervek és az igazságszolgáltatás mondják majd ki a döntő szót. Az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetés mellett nem a kormány szövetségese lesz ebben a folyamatban...