Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.02.18.
Tanár vagyok, hivatásomból fakadóan valamiféle Don Quijote-szerű anakronisztikus képződmény. Aufklérista, aki minden reggel azzal kel ki az ágyból, hogy talán mégis van értelme, van értelme elmondani, van értelme elmagyarázni, megtanítani, megbeszélni, megvitatni. Hátha a gondolat előbb-utóbb beérik, de ha csak egyvalaki érti is meg, már akkor megérte. Lásd Petőfi szőlőszem-hasonlatát.
Ám teljesen feleslegesnek és reménytelennek tartanám, hogy egy bizonyos Dr. Takács Péternek, aki végzettségét tekintve orvos, jelenlegi karrierjét tekintve az Orbán-kormány egészségügyi államtitkára, elmagyarázzam, mit jelentett a görögök hübrisz fogalma, s mit a bibliai Bábel tornyának felépítésére tett kísérlet, avégett, hogy az emberek épp olyanná váljanak, mint az égiek; megértessem vele, hogy Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényében mit jelent a „ha nincs Isten, akkor minden megengedett” mondat; hogy világossá tegyem számára, mire utal Thomas Mann, amikor a Doktor Faustus című regényében a mű zeneszerző főszereplőjével „visszaveteti” Beethoven IX. szimfóniáját, a szeretet kompozícióját; s fel sem tételezem, hogy valaha is rájönne arra, miért szűnt meg Beckett drámájában, A játszma végében, s miért változott át minden, a tér, a tenger, a tenger hullámai, a hatalmas kékség legvégül ólomszürkévé és élettelenné. Ahol még egy bolhát is el kell pusztítani, hiszen abból újrateremtődhet az emberiség.
Reménytelen!
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.