Szerző: RÉNYI PÁL DÁNIEL
2024.02.23.
- Az igazgató, aki válogatott módszerekkel manipulálta környezetét, huszonhat éven át élt egy épületben a gyerekekkel.
- A „kivételezetteket” pénzzel, törődéssel és ajándékkal jutalmazta, mindent elintézett nekik.
- „Mindenki tudta, az igazgató is, hogy sok gyerek folyamatosan be van állva.”
- V. János olyan pszichotikus függést alakított ki áldozataival, hogy volt, aki hosszú évek molesztálása után is szeretettel beszélt róla.
- Interjú Moskovics Judittal, az RTL Házon kívül riporterével, aki elsőként tárta fel a bicskei gyermekotthon sötét titkait.
444: Hogyan találkoztál először a bicskei gyermekotthonban történt visszaélések történeteivel?
Moskovics Judit: Megkeresett egy közeli ismerősöm barátja, egy számomra akkor ismeretlen nő, hogy el akar mesélni egy történetet, amitől képtelen szabadulni. 2014 tavasza volt. Végső elkeseredésében döntött úgy, hogy a nyilvánossághoz fordul. Egy kávézóban találkoztunk Schmidt Erikával, aki évekkel korábban élménypedagógusként dolgozott a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthonban. Elmesélte nekem, hogy ebben a gyermekotthonban, – ahol külsősként, heti rendszerességgel tartott foglalkozásokat – az igazgató rendszeresen molesztálja a rábízott gyerekeket.
Azt is Erikától tudtam meg, hogy több gyerek 2011-ben már feljelentést tett az igazgató ellen, de a nyomozás eredménytelenül zárult, miután többen visszavonták a vallomásaikat. Bár a Magyar Narancsban megjelent egy cikk erről, nekem elkerülte a figyelmemet. A nyomozás lezárultával a sajtó sem foglalkozott vele tovább, ami érthető is volt: mihez kezdesz egy lezárult nyomozással, ha se vallomás, se tényállás, miközben az állítás, a molesztálás vádja, rendkívül súlyos, a vádlott pedig köztiszteletben álló ember. A rendőrség 34 tanút hallgatott meg az ügyben, mielőtt 2011-ben lezárta a nyomozást. Nem tudom hány szerkesztőség ment volna tovább egy ilyen sztorival.
De ezek olyan állítások voltak, amiket az újságíró nem söpörhet le az asztalról. Ahogy Erika egyre több részletet megvilágított, úgy körvonalazódott előttem egy különleges zárt világ, ami egyszerre volt ijesztő, mégis valóságos. A 87 éves Batthyány-kastély elmesélve is elvarázsolt hely hangulatát keltette. Hatalmas, véget nem érő kert, gyönyörűen felújított kastélypark. Szauna. Lovasterápia. Bicikli. Tavirózsák, rackajuhok. Minden van, még iskola is működik a falakon belül: sok gyereknek azon túl, hogy kiszaladnak az éjjel-nappaliba csokit venni, nem sok okuk van kilépni a vaskapun.
444: És egy igazgató, aki ott él a gyerekekkel egy fedél alatt.
MJ: Első pillanattól rendkívül furcsának találtam, hogy az igazgató maga is életvitelszerűen az épületben él. Kezdettől fogva ez volt a legnyugtalanítóbb részlet. Nem tudtam elképzelni, ennek milyen szakmai indoka lehet. Nem gondnok, hogy intézkedjen, ha csőtörés van. Miféle 24 órás szolgálat ez?
444: Mennyire szokványos jelenség ez egy gyermekvédelmi intézményben?
MJ: Tudomásom szerint, bár nem vagyok szakember, ez gyermekvédelmi szempontból is erősen kifogásolható, és egyáltalán nem megszokott dolog. Nem egyszerűen egy lakrész volt ez valahol az intézményen belül, hanem egy olyan kétszobás szolgálati lakás, ami közvetlenül az igazgatói irodából nyílt. És bár az épületben lakott, az igazgatónak volt egy saját tulajdonú lakása is Bicskén, amit albérletbe kiadott. Semmi nem indokolta, miért él az intézményben.
A másik szokatlan körülmény, amit Erika a kávézóban elmesélt, első perctől nyomasztott. Ahogy ismertette a zárt világ szereplőit, úgy vált világossá előttem, hogy ebben a történetben mindenki ismer mindenkit. A bicskei emberek közül sokan dolgoznak a gyermekotthonban, a konyhán, karbantartóként, ezerféle munkakörben. Fontos munkaadóhely ez a városban, ahol rendezvényeket is gyakran tartottak. Az igazgató lakásáról kiderült, hogy egyik helyettese bérli. Aztán az is, hogy ez az igazgató – „János bácsi”, vagyis V. János – egy köztiszteletben álló és kitüntetett díszpolgár Bicskén.
Azt tudtam, hogy egyetlen magyarországi gyermekotthon sem valami vidám hely, de a bicskei állapotok elmesélve is rémisztőnek hatottak. Nagyon sok bent lakó gyerek drogfüggő volt. Legtöbben pot-pourrit, lakásillatosításhoz használt, szárított növényi anyagokat szívtak. Bármit besodortak, amit be lehet. Gáztöltőztek. A herbál, a biofű mindennapos dolognak számított. Erre, az elbeszélések szerint, az intézmény vezetői nem tekintettek különösebb problémaként, amivel programszerűen foglalkozni kéne. Mindenki tudta, az igazgató is, hogy sok gyerek folyamatosan be van állva.
Mivel a gyerekek jelentős része szerhasználó volt, sokan nem vették komolyan azt sem, amikor egyesek panaszokat fogalmaztak meg.
- V. János olyan pszichotikus függést alakított ki áldozataival, hogy volt, aki hosszú évek molesztálása után is szeretettel beszélt róla.
- Interjú Moskovics Judittal, az RTL Házon kívül riporterével, aki elsőként tárta fel a bicskei gyermekotthon sötét titkait.
444: Hogyan találkoztál először a bicskei gyermekotthonban történt visszaélések történeteivel?
Moskovics Judit: Megkeresett egy közeli ismerősöm barátja, egy számomra akkor ismeretlen nő, hogy el akar mesélni egy történetet, amitől képtelen szabadulni. 2014 tavasza volt. Végső elkeseredésében döntött úgy, hogy a nyilvánossághoz fordul. Egy kávézóban találkoztunk Schmidt Erikával, aki évekkel korábban élménypedagógusként dolgozott a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthonban. Elmesélte nekem, hogy ebben a gyermekotthonban, – ahol külsősként, heti rendszerességgel tartott foglalkozásokat – az igazgató rendszeresen molesztálja a rábízott gyerekeket.
Azt is Erikától tudtam meg, hogy több gyerek 2011-ben már feljelentést tett az igazgató ellen, de a nyomozás eredménytelenül zárult, miután többen visszavonták a vallomásaikat. Bár a Magyar Narancsban megjelent egy cikk erről, nekem elkerülte a figyelmemet. A nyomozás lezárultával a sajtó sem foglalkozott vele tovább, ami érthető is volt: mihez kezdesz egy lezárult nyomozással, ha se vallomás, se tényállás, miközben az állítás, a molesztálás vádja, rendkívül súlyos, a vádlott pedig köztiszteletben álló ember. A rendőrség 34 tanút hallgatott meg az ügyben, mielőtt 2011-ben lezárta a nyomozást. Nem tudom hány szerkesztőség ment volna tovább egy ilyen sztorival.
De ezek olyan állítások voltak, amiket az újságíró nem söpörhet le az asztalról. Ahogy Erika egyre több részletet megvilágított, úgy körvonalazódott előttem egy különleges zárt világ, ami egyszerre volt ijesztő, mégis valóságos. A 87 éves Batthyány-kastély elmesélve is elvarázsolt hely hangulatát keltette. Hatalmas, véget nem érő kert, gyönyörűen felújított kastélypark. Szauna. Lovasterápia. Bicikli. Tavirózsák, rackajuhok. Minden van, még iskola is működik a falakon belül: sok gyereknek azon túl, hogy kiszaladnak az éjjel-nappaliba csokit venni, nem sok okuk van kilépni a vaskapun.
444: És egy igazgató, aki ott él a gyerekekkel egy fedél alatt.
MJ: Első pillanattól rendkívül furcsának találtam, hogy az igazgató maga is életvitelszerűen az épületben él. Kezdettől fogva ez volt a legnyugtalanítóbb részlet. Nem tudtam elképzelni, ennek milyen szakmai indoka lehet. Nem gondnok, hogy intézkedjen, ha csőtörés van. Miféle 24 órás szolgálat ez?
444: Mennyire szokványos jelenség ez egy gyermekvédelmi intézményben?
MJ: Tudomásom szerint, bár nem vagyok szakember, ez gyermekvédelmi szempontból is erősen kifogásolható, és egyáltalán nem megszokott dolog. Nem egyszerűen egy lakrész volt ez valahol az intézményen belül, hanem egy olyan kétszobás szolgálati lakás, ami közvetlenül az igazgatói irodából nyílt. És bár az épületben lakott, az igazgatónak volt egy saját tulajdonú lakása is Bicskén, amit albérletbe kiadott. Semmi nem indokolta, miért él az intézményben.
A másik szokatlan körülmény, amit Erika a kávézóban elmesélt, első perctől nyomasztott. Ahogy ismertette a zárt világ szereplőit, úgy vált világossá előttem, hogy ebben a történetben mindenki ismer mindenkit. A bicskei emberek közül sokan dolgoznak a gyermekotthonban, a konyhán, karbantartóként, ezerféle munkakörben. Fontos munkaadóhely ez a városban, ahol rendezvényeket is gyakran tartottak. Az igazgató lakásáról kiderült, hogy egyik helyettese bérli. Aztán az is, hogy ez az igazgató – „János bácsi”, vagyis V. János – egy köztiszteletben álló és kitüntetett díszpolgár Bicskén.
Azt tudtam, hogy egyetlen magyarországi gyermekotthon sem valami vidám hely, de a bicskei állapotok elmesélve is rémisztőnek hatottak. Nagyon sok bent lakó gyerek drogfüggő volt. Legtöbben pot-pourrit, lakásillatosításhoz használt, szárított növényi anyagokat szívtak. Bármit besodortak, amit be lehet. Gáztöltőztek. A herbál, a biofű mindennapos dolognak számított. Erre, az elbeszélések szerint, az intézmény vezetői nem tekintettek különösebb problémaként, amivel programszerűen foglalkozni kéne. Mindenki tudta, az igazgató is, hogy sok gyerek folyamatosan be van állva.
Mivel a gyerekek jelentős része szerhasználó volt, sokan nem vették komolyan azt sem, amikor egyesek panaszokat fogalmaztak meg.
PEDIG ELŐFORDULT OLYAN, ERIKA ELMONDÁSÁBÓL TUDOM, HOGY EGY GYEREK, MINDENKI ELŐTT AZT ORDÍTOZTA AZ IGAZGATÓI ELŐTTI FOLYOSÓN RÖHÖGCSÉLVE, HOGY „PEDÓJÁNOS, PEDÓJÁNOS!”
Az ilyen elszólásokat a dolgozók inkább elengedték a fülük mellett azzal, hogy „drogos hülyegyerekek, összevissza beszélnek”. A mindennapos megélése az volt ezeknek a helyzeteknek, hogy nem kell ezt nagyon komolyan venni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.