Szerző: KARSAI LÁSZLÓ
2026.07.12.
„Most kéne abbahagyni…” – Kovács Kati slágerét 1970-ben szívesen dúdolgattam magam is. Szövege (ifj. Kalmár Tibor alkotása) ma, fél évszázaddal később, szívmelengetően aktuális politikai tartalommal is érthető. Álláspontom szerint a Fidesz parlamenti képviselői és propagandistái jól tennék, ha megszívlelnék, tanácsként fognák fel: „Elfutni, elrohanni, / Érzem, hogy holnap már többé nem lehet. / Most kéne összeveszni, / Erőnket összeszedni, / S kimondanunk, azt, hogy – Ég veled!”
Jó lenne, ha a NER-esek abbahagynák a történelmi példálózgatásukat (is). Szabadlábon vannak, van tévéjük, vannak újságjaik, podcastjaik, ám folyamatosan rémüldöznek, rettegnek, hogy már itt az 1919-es vörösterror, az ÁVH, a liberálisok rémuralma. A történelem számukra példatár, könnyű szívvel és nagyon kevés tárgyi tudással rángatják elő párhuzamaikat, hasonlataikat. Az államfő, Sulyok Tamás azzal kezdte, hogy hazudott egy jóízűt saját apjáról. Arról fabulázott, hogy apját 1945 után halálra ítélte a népbíróság, évekig illegalitásban élt, pedig a valóságban a II. világháború idején csak egy szimpla megyei vezető volt a Magyar Nemzeti Szocialista Pártban (ők 1944-ben kicsit jobbra álltak a Szálasi Ferenc vezette nyilaskeresztesektől). 1945-ben még vizsgálat is alig folyt ellene, nemhogy halálra ítélték volna. Ha Sulyokban lett volna egy csipetnyi tisztesség, le kellett volna mondania. Ehelyett az elmúlt két évben ő és a többi Orbán-báb is azt tette, amiért vezére a Sándor-palotába ültette: mindent aláírt, amit elé tettek. Hajdan volt a szegedi egyetemen egy kollégám, akinek nagyon népszerű volt a diákok körében az a forráselemző szemináriuma, amelyen politikai viccek segítségével mutatta be viharos XX. századi történelmünket.
Sulyokra is illő politikai vicc, még a plagizálásért lemondani kényszerült elődje idején terjedt el Pesten: A Sándor-palotában az egyik WC-ben a takarítónő nyitva hagyott egy ablakot, és későn vette észre, hogy egy használt WC-papírt a huzat kifújt a szabadba. Rémülten látta, hogy egyenesen az államelnök úr dolgozószobájában landolt a puha papírka. Rohant utána, persze a titkár nem engedte be a szobába, maga ment be érte. Majd szomorú arccal azzal jött ki, hogy késő, az elnök úr már aláírta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.