Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2026.07.11.
A szabad sajtó gyilkosai – az Orbán–Rogán-páros – büszkék lehetnek a művükre.
Rendszerük halála után is meg tudták és meg tudják semmisíteni Magyarország utolsó nyomtatott napilapjait. A társadalmi nyilvánosság civilizált nemzetre valló szerkezetét – ahol a Gutenberg- és a Digitális-galaxis békésen él egymás mellett, miként idősebb és fiatalabb nemzedékek – a gyilkos király és a végrehajtó, szemforgató szolga éppen úgy lerombolta, mint az alkotmányos intézményeket. Hogyan is tűrhette volna az erkölcsi púpos, magát gazemberré tevő Orbán/III. Richárd és a ridegen könyörtelen, goebbelsi úri szolga, Rogán/Buckingham, hogy önálló és kritikus hang szűrődjön ki a propagandagépezet hangzavarából? S ha a személyes autokrácia, a barbár ellenforradalom rendszere utálta és megvetette a sajtót és a független újságírást, a Digitális-galaxisban élő és győztes bársonyos forradalomnak nincs szüksége a Gutenberg-galaxisban írókra, olvasókra. Öreg vagy, avult vagy, szociálliberális vagy – pusztulj!
Sírok mellett állunk. Az Orbán-rendszer tudta, hogyan törje meg, verje szét, vegye át vagy semmisítse meg egymás után a hazai és európai/nyugati segítség nélkül maradt országos és helyi médiát. Az eredeti Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Népszabadság vagy átalakult a rendszer engedelmes szolgájává, vagy megsemmisült. A Népszava a propagandagépezet ostorát és mézesmadzagját érdemelte ki, hogy fenntartsa a rendszer európaiságának látszatát. Olyan tulajdonosra kényszerítették birtoklását, aki piszkos vagyonát s a maga személyét mentette vele: ha egy mérges kígyó megmarta, a kígyó pusztult bele. Újságírói érdeme, hogy képesek voltak gúzsban táncolni, tenni, amit lehetett. Most elbocsátják őket, mint a rossz cselédet.
Ez a társadalom ilyen győzelemben és vereségben, sikerben és bukásban, forradalomban és ellenforradalomban – nem számíthatsz másra, talán még magadra sem. Megsemmisült az eredeti Origo és Index, valamennyi vidéki lap átment a rendszeroligarcha birtokába. Könyörtelenül megfojtották a 168 Órát, a Figyelőt, a Heti Választ, miként mellékesen végeztek a szakmai folyóiratokkal. Nem maradt itt anyaszülte. Európa szavalt és nem tett semmit. A gazdasági elit néma csöndben szolgálta az uralkodót, és nem tett semmit. És az újságírószakma nem vagy alig ismert összetartást, szolidaritást. Gyalázatos világ volt ez, barátaim! Alázatos világ ez ma is, barátaim! Az új hatalom tehetne valamit? Egyszer majd biztosan tesz, amikor sánta lábán ide/oda ér: „ő szegény, meghalt első szavadra, / Melyet egy szárnyas Merkur hordozott; / Míg sánta lábon járt a kegyelem / S már csak a temetésre érkezett.” (William Shakespeare: III. Richárd)...
Sírok mellett állunk. Az Orbán-rendszer tudta, hogyan törje meg, verje szét, vegye át vagy semmisítse meg egymás után a hazai és európai/nyugati segítség nélkül maradt országos és helyi médiát. Az eredeti Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Népszabadság vagy átalakult a rendszer engedelmes szolgájává, vagy megsemmisült. A Népszava a propagandagépezet ostorát és mézesmadzagját érdemelte ki, hogy fenntartsa a rendszer európaiságának látszatát. Olyan tulajdonosra kényszerítették birtoklását, aki piszkos vagyonát s a maga személyét mentette vele: ha egy mérges kígyó megmarta, a kígyó pusztult bele. Újságírói érdeme, hogy képesek voltak gúzsban táncolni, tenni, amit lehetett. Most elbocsátják őket, mint a rossz cselédet.
Ez a társadalom ilyen győzelemben és vereségben, sikerben és bukásban, forradalomban és ellenforradalomban – nem számíthatsz másra, talán még magadra sem. Megsemmisült az eredeti Origo és Index, valamennyi vidéki lap átment a rendszeroligarcha birtokába. Könyörtelenül megfojtották a 168 Órát, a Figyelőt, a Heti Választ, miként mellékesen végeztek a szakmai folyóiratokkal. Nem maradt itt anyaszülte. Európa szavalt és nem tett semmit. A gazdasági elit néma csöndben szolgálta az uralkodót, és nem tett semmit. És az újságírószakma nem vagy alig ismert összetartást, szolidaritást. Gyalázatos világ volt ez, barátaim! Alázatos világ ez ma is, barátaim! Az új hatalom tehetne valamit? Egyszer majd biztosan tesz, amikor sánta lábán ide/oda ér: „ő szegény, meghalt első szavadra, / Melyet egy szárnyas Merkur hordozott; / Míg sánta lábon járt a kegyelem / S már csak a temetésre érkezett.” (William Shakespeare: III. Richárd)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.