A BALATON NEM TUD ELTŰNNI

TELEX
Szerző: FEHÉR JÁNOS
2026.08.23.

A Balaton élvezetéhez hozzátartozik a megszokott vízállás. Amikor csökken a vízszint, sokan félteni kezdik a tavat, de leginkább saját igényeiket a tóval kapcsolatban. Honti Márk, a HUN-REN–BME Vízgazdálkodási Kutatócsoport tudományos tanácsadója és kutatótársai az MTA Fenntartható Fejlődés és Technológiák Nemzeti Programjának keretében vizsgálják a tó vízháztartását és a vízszintszabályozás fenntartható módjait. A Balaton vízpótlása: Tenni, de mikor és mit? című tanulmányukban azt vizsgálták, hogy a különböző éghajlati forgatókönyveket is figyelembe véve, milyen vízszintváltozások várhatók a következő évtizedekben. Megállapításaik szerint a Balaton még sokáig megőrizheti a mai kiterjedését és karakterét, de a vízszint az éghajlatváltozás miatt ingadozni fog. Emiatt elkerülhetetlen, hogy legyenek olyan tervek, amelyekkel szükség esetén megteremthető a külső vízpótlás. Interjúnkban arról is beszélgettünk Honti Márkkal, hogy a különböző vízállások milyen vízminőségi problémákat jelenthetnek, mekkora szerepe lehet a társadalmi elvárásoknak a vízszintek értékelésében, és hogy tulajdonképpen hogyan és hová is tűnik el a víz a Balatonból.

A Velencei-tónál a vízállás negatív rekordokat dönt, és a Balatonnál is egyre sekélyebb vízbe gyalogolnak be a fürdőzők, szárazra kerülnek területek a mederből. Mi történne a Balatonnal, ha csak úgy magára hagynák?

Az adatok azt mutatják, hogy 10-15-20 évig nem történne más, mint amit jelenleg tapasztalunk, a tó nem száradna ki. Néha magasabb, néha alacsonyabb vízszintekkel, de megmaradna a most ismert formájában. Azok a szárazra kerülések, amiket most tapasztalunk, a tó felületéhez képest nagyon kicsik. Lehet, hogy a fürdést befolyásolják, de a tó alakjára nincsenek hatással, nem tudják a kiterjedését jelentősen csökkenteni. A jövőben a klimatikus ingadozásoktól függően néha annyi víz lenne benne, amennyire szabályozni szeretnénk, néha meg lecsökkenne a vízszint annyira, mint most, vagy esetleg még jobban. De arra még nem számítunk, hogy, mondjuk, öt éven át mindig alacsony lesz a vízállás.

Hogy hosszú távon mi fog történni, azt nehéz előre jelezni, több okból is. Az egyik legfontosabb, hogy az emberiség különböző tevékenységei milyen irányba hajtják tovább a klímaváltozást. Vannak rosszabb és jobb forgatókönyvek. Ha az előbbiekben nagyon előremegyünk, akkor 2070 környékén már nagyon nagy változások lehetnek.

A Balaton nem tud eltűnni, de a Velencei-tó sem úgy fog eltűnni, hogy ott a meder, és nincs benne semmi. A tavak valamelyest tudnak alkalmazkodni az éghajlati változásokhoz, ha kevesebb a víz, akkor összébb húzódnak. Ekkor a párolgási veszteségük csökken, ami lassítja a fogyásukat. Az a kérdés, hogy ha például a Velencei-tó helyén több kisebb, nagyon sekély tó jönne létre, azt mi még a Velencei-tónak tekintenénk, vagy valamilyen másik tórendszernek. A Balatonnak is voltak a történelem során nagy vízszintingadozásai klimatikus okokból, vagy mert lecsapoltunk belőle a déli vasút építésekor. A Balatonnál is ez a kérdés, hogy a tó átalakulhat-e más formába, amelyben például több nádas van és kevesebb nyílt víz.

Ökológusok gyakran elmondják, hogy a természet szempontjából egyáltalán nem tragikus az alacsony vízállás, sőt kifejezetten jó, és a magasan tartott vízszint inkább az üdülőtájnak, a turisztikai funkcióknak szól.

A Balaton sokakat érdekel, a társadalmi hasznosíthatósága nagyon fontos, egy kerti tóról valószínűleg nem készítenénk interjút. Ökológiai szempontból a vízhasználatot már korlátozó alacsony vízszint sem okoz problémát, sőt az ökológusok úgy gondolják, hogy a vízszintingadozás jó a tónak, a parti élővilágnak. Ugyanakkor azt is szokták mondani, hogy ha tartósan nagyon lecsökken a vízszint, annak is lehetnek ökológiai hatásai. A Velencei-tó a part közeli 25-30 centis vízmélységnél teljesen bezöldült az algáktól. Nem az az ökológiai állapot és vízminőség állt be, amit preferálunk...

ITT OLVASHATÓ