„A FOLYÓ VIZÉT ITTUK, AMIBEN HOLTTESTEK ÚSZTAK” – IGOR PANICSEV ÚTJA A FESTÉSZETTŐL A BAHMUTI LÖVÉSZÁRKOKIG

TELEX
Szerző: KOPRIVA NIKOLETT
2026.05.25.

Igor Panicsev festő, kovács, katona, 1985-ben született Munkácson. 2023-tól az Ukrán Fegyveres Erők tagja, megsebesüléséig Bahmut megyében, a frontvonalon harcolt. Jelenleg Munkácson él, a hátvédben szolgál. Életéről, az élet-halál között húzódó frontvonalról, túléléséről, a PTSD megpróbáltatásairól beszélgettem vele.

Kétezres évek. Munkács, Mitraka utca. Négy éves vagyok. Szüleim örökbe fogadnak egy tizenöt éves fiút, Istvánt. Bátyám rajztehetsége feltűnő. Garázs fölötti kis, alacsony mennyezetű házunkban gyakran serceg a grafitceruza. Édesapámmal skiccek, vázlatok, tusrajzok sorát gyártják. Amikor nem vagyunk otthon, István olykor vendégül látja barátját, Igort. A garázsba is beosonnak, ahol halomban hevernek a festéktubusok, ecsetek, vásznak, festőládák. A fiatal vendéget megigézi az olajfesték illata, a vásznakon életre hívott alakok. Ő is festeni kezd, rövidesen felvételizik az Kárpátaljai Művészeti Főiskolára (2017-től Kárpátaljai Művészeti Akadémia, helyszíne Ungvár – a szerk.). Huszonhat év telik el. Messze vagyok a garázs fölötti ház valóságától. István évek óta Skóciában él, nem tartjuk a kapcsolatot.

Igor Panicsev munkácsi festő, aki 2023-tól megsebesüléséig a frontvonalon harcolt, megjárta az orosz-ukrán háború lövészárkait. Túléléséről, a PTSD megpróbáltatásairól beszéltünk vele...

ITT OLVASHATÓ