2026. augusztus 31., hétfő

TANÉVNYITÓ NAGYKANIZSÁN, A DR. MEZŐ FERENC GIMNÁZIUMBAN

MAGYAR PÉTER HIVATALOS
Szerző: MAGYAR PÉTER HIVATALOS
2026.08.31.



Tanévnyitó Nagykanizsán, a Dr. Mező Ferenc Gimnáziumban.

POLT TÁVOZÁSÁVAL VÉGE ORBÁN VÉDŐPAJZSÁNAK – ÍGY GYENGÍTETTE MEG A FIDESZ AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGOT

VÁLASZ ONLINE / HÁTTÉR
Szerző: ÉLŐ ANITA
2026.08.31.


Nyomokban alkotmánybíróságot tartalmaz – így jellemezhetnénk azt, ami 16 év Fidesz-kormányzás után a taláros testületből megmaradt. Túlzás? 2025-ben az új ügyeknek kevesebb mint két ezrelékében (!) volt szó klasszikus alkotmánybíráskodásról, tehát amikor a testület fő tevékenysége még az volt, hogy normakontroll keretében az elfogadott jogszabályok alkotmányosságáról határozott. A valaha nagy tekintélyű bírákból álló Alkotmánybíróságot bukott hivatalnokokkal, botrányba keveredő fidesznyikekkel hígították fel, vezetését pedig Polt Péterre, az állami szintre emelt korrupciót hírhedten eredménytelenül üldöző legfőbb ügyészre bízták. Hogyan jelentéktelenedett el a rendszerváltás egyik legerősebb intézménye? Hogyan lett ennek révén féktelen és (ellen)súlytalan a kormányzás? Az Alaptörvény módosítása révén Polt Pétert három társával szeptember elsejével kiteszik a testületből. A Válasz Online ebből az alkalomból nyolc pontba szedte az Alkotmánybíróság elalkotmánybíróságtalanításának folyamatát, jelezve azt is, ahol a jogok visszaadása már megkezdődött.


Új fejezet kezdődik az Alkotmánybíróságon (Ab) szeptember elsejétől, amikor Polt Péter volt legfőbb ügyésztől az elnökhelyettesi pozíciót betöltő Czine Ágnes veszi át átmenetileg, mandátumának novemberi lejártáig – vagy az új elnök megválasztásáig – a testület irányítását. Mindez csak az első lépés. Magyarországon ugyanis az a fajta alkotmánybíráskodás csak nyomokban maradt meg, ami az 1990-es rendszerváltás után a jogállam fontos védőbástyájaként létrejött. A „profilváltás” már 2011-ben elkezdődött, és egyszerre két irányban zajlott: a hatáskörök megnyirbálásával és a testület pártemberekkel való feltöltésével...

FELCSUTI PÉTER: ORBÁN VIKTOR „HÉTPRÓBÁS GAZEMBER”

HÍRKLIKK / KLIKKTV
Szerző: NÉMETH PÉTER
2026.08.30.



A közgazdász szerint az erős forint sem feltétlenül jó hír. A 360 forint körüli euróárfolyam szerinte már túlságosan erős lehet a magyar gazdaság számára, különösen az exportőrök és a turizmus szempontjából. A külföldi turisták számára Magyarország drágábbá válhat, miközben a magyarok könnyebben választanak külföldi úti célt.

Felcsuti ugyanakkor hangsúlyozta: a kialakult helyzetet nem lehet egyszerűen az új kormány nyakába varrni. Szerinte a kormány feladata nem az, hogy mesterségesen meghatározza a forint árfolyamát vagy az inflációt, hanem az, hogy megfelelő gazdaságpolitikával kezelje az ország valódi problémáit.

A szakember szerint azonban ezekből bőven akad. Úgy látja, Magyarország „nagyon mély gödörben” van, miközben a költségvetési hiány rendkívül magas, a gazdasági növekedés pedig gyenge. A következő évek egyik legnehezebb feladata a deficit 2030-ig történő, 3 százalék körüli szintre csökkentése lehet.

Felcsuti szerint komoly politikai dilemma lesz a korábbi kormányzati kedvezmények, köztük a rezsicsökkentés, a 25 év alattiak adókedvezménye vagy a nők 40 év utáni nyugdíjazásának fenntartása is. Közgazdasági szempontból több ilyen intézkedést irracionálisnak tart, politikailag azonban rendkívül nehéz lenne megszüntetni őket.

A beszélgetés végén szóba került a vagyonvisszaszerzés és az elmúlt 16 év politikai felelőssége is. Felcsuti szerint a magyar társadalom türelmetlen, gyors eredményeket akar látni, miközben a vagyonvisszaszerzés és az esetleges büntetőeljárások évekig is eltarthatnak.

Arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor felelősségre vonható lehet-e, Felcsuti Péter rendkívül keményen fogalmazott. A korábbi miniszterelnököt „hétpróbás gazembernek”, ráadásul „nagyon cinikus hétpróbás gazembernek” nevezte. Ugyanakkor úgy vélte, hogy bár kihallgatására lehetne ok, vádat valószínűleg nehéz lenne emelni ellene, mert szerinte Orbán elég körültekintően járt el ahhoz, hogy közvetlen bizonyítékokat nehéz legyen találni.

A közgazdász szerint a következő években már nem lehet pusztán politikai lelkesedésből megoldani Magyarország problémáit: előbb-utóbb a magyar gazdaság valódi helyzetével is szembe kell nézni.

AZ ÚJ KORMÁNYNAK MINDENT MÁSKÉPP KÉNE CSINÁLNIA, HA MŰKÖDŐ LAKÁSPOLITIKÁT AKAR

TELEX
Szerző: HORVÁTH ÁRON
2026.08.31.


Az „otthonteremtés” a Fidesz egyik leghosszabb életű kormányzási szómágiája volt, és fontossága a költségvetési költések között is megmutatkozott. A lakáspolitikai kiadások az elmúlt három választási ciklusban együtt lélegeztek a választási naptárral, az idén a lakhatási célra menő költések elérhetik az 1000 milliárd forintot. A kamattámogatási konstrukciók – Otthon Start, babaváró, csok plusz, otthonfelújítási kölcsönök – a jövőben is kötött költségvetési kiadást jelentenek a folyamatosan fizetendő kamattámogatás miatt. A tavaly szeptemberben indult Otthon Start Program támogatása gyorsan csökkenő kamatpálya mellett is megközelítheti majd a 200 milliárd forintos éves terhet az évek során felhalmozódó támogatott hitelállomány növekedése miatt, rosszabb pénzügyi feltételek esetén akár a 400 milliárdot is. A felelőtlen választási intézkedésként bevezetett közszolgálati támogatás igénybevételéről még csak az előző kormánytól származó várakozás áll rendelkezésre, mi szerint ez a tétel is meghaladhatja 2026-ban az éves 150 milliárd forintos kiadást.


Joggal merül fel tehát kérdésként, hogy ennyi pénzzel mennyire sikerült a szakpolitikának célt érnie, és itt kezdődnek a bajok...

ITT OLVASHATÓ

ABSZURD KARLENDÍTÉS, ADÓFIZETŐI INFLUENSZERTRIP - A 444 NAPINDÍTÓ HÍRLEVELE

444.HU
Szerző: BÓDOG BÁLINT
2026.08.31.


Mi kellene a méltóságteljes meghaláshoz? Miért van bajban Zelenszkij? Indulna-e külön a KDNP? Mikor kezdődik a vagyonvisszaszerzés? A 444 napindító hírleveléből kiderül!

Jó reggelt! Ez itt a 444 napindító hírlevele a hétvége legfontosabb híreivel. Vannak más hírleveleink is, ezekre itt lehet feliratkozni.


Belföld

Szállás Tiborcznál, ebéd a NER-es luxusétteremben – megszereztük Orbán Ráhel 3 milliárdos influenszertripjének dokumentumait. A Magyar Turisztikai Ügynökség korábban azt állította, 1,5 milliárdot fizettek az influenszereknek a 2024-es bulin, de ez nem volt igaz. Közérdekű adatigényléssel kértük ki a neveket, a helyszíneket, a programokat és a költségeket.

A KDNP év végéig teljes tisztújítást tart, Semjén Zsolt szerint, ha leviszik 4 százalékra a parlamenti küszöböt, a következő választáson önállóan indulhatnak. Pócs János eközben attól tart, hogy Navracsics Tiborék mozgalma miatt úgy járnak majd, mint az MSZP és a DK.

Magyar Péter Unger Anna megválasztása kapcsán beszélt arról, hogy soha nem vállalta a Tisza, hogy minden vezetői pozícióra megszavaztatják a jelölteket a közvéleménnyel. Unger arról beszélt az RTL műsorában, hogy már kiválasztották az ügyeket, amivel várhatóan szeptemberben elindul a Vagyonvisszaszerzési Hivatal.

- Vitézy minisztériuma 100 milliárd forint értékű vagyont vesz vissza a felszámolt kekváktól.

A Tuzson-jelentést megalapozó kormányrendeletnek hála az új igazságügyi miniszter minden Szőlő utcai iratba belenézhet, de nem ad ki adatokat. A minisztérium előző vezetése titkosította az adatokat, és ezt most a tiszás tárca is fenntartja.

Magyarországon nem vették nyilvántartásba a Mi Hazánk jelöltjének müncheni karlendítős ügyét, mert az itthon nem számít bűncselekménynek. Moys Zoltánt több mint kétezer euróra büntette 2021-ben egy német bíróság, de három évvel később a Fővárosi Törvényszék végzése alapján nem vették Magyarországon nyilvántartásba az ügyet.„

- Eleve abszurd és logikátlan feltételezés, hogy egy német–magyar meccsen magyar szurkolóként német köszöntési formát használjon” – reagált cikkünkre a Mi Hazánk.

Alig van olyan beteg Magyarországon, aki hozzájut ahhoz a hospice ellátáshoz, amelyre amúgy jogosult lenne. De a méltóságteljes meghaláshoz nem csak az egészégügyi rendszert kellene megváltoztatni, hanem a társadalom hozzáállását is.

Hír volt még:

- Négyből négy települést behúztak a Tisza által támogatott jelöltek az időközi önkormányzati választáson.

- Túl sokszor hallgattak, Krausz Ferenc otthagyta a Magyar Corvin-lánc Testületet.

Kirúgták a Külügyből Szabó Bence kétszeres olimpiai bajnokot, aki nagykövetnek készült.

Csak szeptemberre tudja biztosítani a közétkeztetést a kiskirálykodó zebegényi polgármester...

MARKÓ BÉLA: HÁLÓ ÉS HAL

NÉPSZAVA
Szerző: MARKÓ BÉLA
2026.08.30.


Háló kell az önállósághoz, nem hal. Minőségi oktatás, színvonalas kulturális élet, jól működő intézmények, erősödő önkormányzatok, további kisebbségi jogok.


Minden bizonnyal az a költészet legfőbb értelme, hogy egy metafora sokszor többet elárul a világról, mint számos tudományos értekezés. Persze szakmai elfogultság is nálam, hogy meglehetősen érzékeny vagyok a nyelvhasználatra, és minden jelentésváltozásra felkapom a fejem. De Erdélyben egyébként sem kell irodalmárnak lenni ahhoz, hogy állandóan arra figyeljünk, ki akarja ellopni éppen a nyelvünket, hiszen a történelem valamiféle amatőr nyelvőrködésre nevelt minket. Így van ez még akkor is, ha romlik közben mindennapi anyanyelvünk, és nemcsak vendégmunkásokat, hanem román kölcsönszavakat is exportálunk Magyarországra. Eladdig, hogy a pungát vagy a vinettát már sokan ismerik Erdélyen kívül is. Csakhogy nem az ilyen kölcsönszavaktól kell félni, amelyek végső soron nem szürkítik, hanem színesítik a magyar nyelvet.

Ami valóban félelmetes volt számomra az elmúlt bő másfél évtizedben, az a Budapesten hivatalossá tett jelentésváltoztatás, vagyis a szavak jelentésének kisajátítása.

Félig-meddig csak metafora ez nyilván, hiszen magam is tudom, a legnagyobb rendszerváltó elégedetlenséget Magyarországon nem az váltotta ki, hogy a kormánypropaganda a szó szoros értelmében ellopta tőlem és tőlünk, ami a legdrágább mindannyiunknak – a pénzben nem mérhető közös magyar szókincs egy részét –, hanem az ennél sokkal láthatóbb és tetten érhetőbb korrupció. De korrupció ez is, legalább annyira súlyos, mint a közpénz folyamatos elsikkasztása. Szerintem a diktatúrák természetéről is a nyelv eltulajdonítása árul el a legtöbbet. Igaz, amikor magyarországi barátaimmal a rendszer végtelenül infantilis megnevezéséről beszélgettünk, hogy úgymond illiberális demokrácia ez, és én meg egyszerűen diktatúrának tituláltam, próbáltak nyugtatgatni engem, de tulajdonképpen önmagukat, hogy azért itt még nem gázol el senkit a fekete autó, és a tizedik emeletről sem zuhan ki senki az ablakon. Nos, teljes tisztelettel, én a fél életemet egy könyörtelen diktatúrában éltem le, nem egy demokráciának hazudott autokráciában, és meg kell mondanom, hogy a Ceaușescu-rendszerben sem a fekete autó volt már a legfélelmetesebb, hanem a véleményszabadság korlátozása, a kötelező taps, az egyre bővülő tiltólisták, a sok-sok pénzzel fenntartott giccskultúra, a legfontosabb szavak diszkreditálása, amikor a haza már nem volt haza, és minket, magyarokat például magyarul beszélő románokként emlegetett a hivatalos román pártsajtó. Meg aztán a romló életszínvonal, az egzisztenciális kiszolgáltatottság is hozzátartozott a sajátos román diktatúrához. Micsoda választéka a tiltásoknak csak az én pályámon! Volt sok olyan versem, amelyet egyszerűen kidobott a cenzúra. Volt olyan könyvem, amely nem jelenhetett meg Romániában a rendszerváltás előtt. Ezzel szemben egyik verseskötetem megjelent ugyan valamikor a nyolcvanas években, de rögtön utána jött az ukáz a pártközpontból, hogy dicsérő kritikát nem lehet közölni róla. Apropó tiltás, apropó illiberális demokrácia, álldogáltunk néhányan írók a budapesti könyvfesztiválon ezelőtt tizenvalahány évvel, köztünk egy újságírónő a közszolgálati rádiótól. Régről ismertük egymást, interjút is készített velem egykor. Hirtelen odafordult hozzám, és ennyit mondott félhangosan, hogy hallhatta, aki éppen akarta: ne haragudjék, magától most nem kérek interjút, mert elfelejtettem bent megkérdezni, hogy tiltólistán van-e. Olyan volt, mint egy coming out még a Fidesz-rendszer hajnalán...

MŰKÖDŐ ORSZÁGBAN ANNAK KELLENE TERMÉSZETESNEK LENNIE, HOGY MEGHALLGATJÁK AZOKAT IS, AKIK NEM TAPSOLNAK, HANEM KÉRDEZNEK

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2026.08.29.


„Egy működő és emberséges országban egy vezető munkáját a tettei minősítik, nem a megmondó emberek véleménye. Egy komoly hivatal vezetőjének kiválasztása nem kiszavazó show és nem szimpátiaszavazás” – írja Magyar Péter.

Egy működő országban egy komoly hivatal élére mindenekelőtt szakmai teljesítmény, felkészültség, tapasztalat és vezetői alkalmasság alapján választanak embert. Különösen akkor, ha a választás egyik oldalán csekély vagy alig kimutatható szakmai és vezetői előélet, a másikon pedig hosszú idő alatt felhalmozott tudás, bizonyított teljesítmény és vezetői gyakorlat áll.

A szakértelem ugyanis nem valami kellemetlen mellékkörülmény, amelyet a politika szükség esetén elegánsan félretolhat. Nem „bolsevik trükk”, nem fölösleges akadékoskodás, és nem is egy szűk szakmai kör önvédelmi reflexe. Egy működő államban a szakértelem a közbizalom egyik alapja.

Az elmúlt tizenhat év talán éppen arra szolgált elegendő példával, milyen következményekkel jár, amikor ezt az alapelvet következetesen feladják. Amikor intézményvezetői állások, egyetemi kinevezések, kulturális pozíciók vagy közhivatali megbízatások esetében a szakmai alkalmasság másodlagossá válik; amikor odáig jut egy ország, hogy az egészségügy és az oktatásügy legfőbb politikai irányítása is egy rendőrminiszter kezében összpontosul; amikor olyan területek fölött születnek döntések, amelyek saját szakmai logikájához a döntéshozónak nincs érdemi kötődése; amikor az egyházakat sem az általuk végzett társadalmi munka, közösségépítés vagy szolgálat alapján ítélik meg, hanem politikai közelség szerint: egyeseket kegyekkel, pénzzel és intézményi előnyökkel halmoznak el, másokat pedig – olykor éppen azokat, amelyek a leginkább jelen vannak a rászorulók, a szegények, a betegek vagy a helyi közösségek mellett – kiszorítanak, ellehetetlenítenek, háttérbe szorítanak vagy egyszerűen kivéreztetnek; amikor a közpénz és a magánérdek közötti határ fokozatosan elmosódik; amikor a közbeszerzés a verseny helyett jutalmazási technikává válik.

Egy valóban működő ország nem pusztán személyeket cserél le ebben a rendszerben. A működés logikáját cseréli le.

Visszaállítja a szakmai autonómia rangját, a tisztességes verseny értelmét, az intézmények függetlenségét és azt az elemi bizalmat, hogy egy állás, cím vagy vezetői megbízatás nem politikai kegy, nem személyes szívesség és nem nehezen értelmezhető megállapodások eredménye.

Tizenhat év után ráadásul minden olyan döntéssel különösen óvatosan kellene bánni, amely akár csak azt a benyomást keltheti, hogy a szakmai mérlegelést más természetű szempontok előzték meg. Nem azért, mert minden döntés mögött háttéralkut kell feltételezni. Hanem éppen azért, mert egy lerombolt közbizalmat csak úgy lehet helyreállítani, ha még a háttéralku látszatát is elkerülik.

És még valami a „megmondóemberekről”.

A kifejezés könnyed, kissé lekezelő, és talán érdemes volna némi történeti emlékezettel használni.

Mi ugyanis ott voltunk az elmúlt tizenhat évben. Akkor is, amikor a nyilvános megszólalásnak nem különösebb előnye, hanem inkább kockázata volt. Akkor is, amikor mások hallgattak, alkalmazkodtak, vagy még javában a rendszer intézményeiben építették pályájukat és élvezték annak lehetőségeit.

Mi pedig írtunk.
Nem azért, mert erre bárki felkért bennünket. Nem azért, mert fizettek érte. Nem azért, mert állást, pozíciót vagy későbbi jutalmat reméltünk. Hanem azért, mert úgy gondoltuk, hogy vannak mondatok, amelyeket akkor is ki kell mondani, amikor a kimondásuknak ára van.
Írtunk akkor is, amikor a nyilvánosság intézményi terei egyre szűkültek, amikor szerkesztőségek tűntek el vagy váltak hozzáférhetetlenné, amikor rádió- és televízióstúdiók ajtajai bizonyos emberek előtt egyszerűen bezárultak. Sokunk számára maradt a Facebook mint az utolsó valóban hozzáférhető nyilvános fórum.

Ott mondtuk el, amit gondoltunk. Ingyen és bérmentve.

És ennek ára is volt.
Nem szeretnénk ebből hőstörténetet gyártani. De az sem volna tisztességes, ha utólag úgy tennénk, mintha mindez semmibe sem került volna. Mi ezekben az években nemcsak a népszerűségünket tettük kockára. Egzisztenciális biztonságot, szakmai előmenetelt, intézményi lehetőségeket, meghívásokat, fórumokat és kapcsolatokat lehetett elveszíteni azért, mert valaki következetesen és nyilvánosan szembement a rendszerrel.

Én magam sem elvont lehetőségként ismerem ezt. Tudom, mit jelent, amikor egy nyilvánosan vállalt véleménynek szakmai és egzisztenciális következményei vannak. És tudom azt is, hogy nem egyedül voltam ezzel.

Ezért talán különösen furcsán hangzik ma a „megmondóember” szó. Mert amit most ezzel a kissé fölényes gyűjtőnévvel illetünk, az sok esetben nem kényelmes kommentálgatás volt, hanem hosszú éveken át vállalt nyilvános jelenlét egy olyan rendszerrel szemben, amelynek nagyon is voltak eszközei arra, hogy jelezze: számon tartja, ki mit mond.

És volt ennek politikai következménye is. Szakértői elemzések és becslések szerint az efféle nyilvános megszólalások, a rendszerkritikus közösségi jelenlét és az évekig fenntartott ellenbeszéd mérhető, százalékokban is kifejezhető mértékben járult hozzá ahhoz a politikai erózióhoz, amely végül a Fidesz bukásához vezetett.

De talán még ennél is fontosabb volt valami más.
Amikor az ország jelentős része apátiába, félelembe és reménytelenségbe süllyedt, amikor egyre többen gondolták azt, hogy semminek nincs értelme, hogy nincs hová beszélni és nincs miért tiltakozni, mi legalább annak tudatát igyekeztünk életben tartani, hogy létezik másik nyelv, másik értékrend és másik politikai erkölcs is.

Hogy nem mindenki alkalmazkodott.
Hogy nem mindenki hallgatott.
Hogy nem mindenki mondta azt: ez már úgyis így marad.

Mi nem hálát kérünk ezért. Nem jutalmat, nem státuszt, nem pozíciót és végképp nem politikai privilégiumot. Mindössze annyit, hogy ne kelljen utólag enyhén gúnyos gyűjtőnév alatt elintézni azt, amit sokan közülünk éveken át személyes, szakmai és egzisztenciális kockázatot vállalva tettek.

És főként azt kérjük, hogy egy új, működő és emberséges ország ne örökölje meg az előző rendszer egyik legrosszabb reflexét.
Hogy aki kérdez, attól ne sértődjünk meg.
Aki bírál, azt ne tekintsük ellenfélnek.
Aki szakmai érveket hoz, annak ne a motivációját vizsgáljuk, hanem az érveit.

És akik tizenhat éven át azért beszéltünk, hogy egyszer egy ilyen ország létrejöhessen, azokat talán ne mindjárt az első adandó alkalommal „megmondóemberekként” tegyük félre.
Nem azért, mert mindig igazunk van.

Hanem azért, mert egy működő országban annak kellene természetesnek lennie, hogy meghallgatják azokat is, akik nem tapsolnak, hanem kérdeznek.