A TE PODCASTOD Műsorvezető: SZŰCS VIKTOR 2024.12.26.
Két év után visszatért A Te Podcastodba egy év végi összegzésre az első vendégem, Lakner Zoltán politológus. Mi jöhet Orbán Viktor hosszú kormányzása után? Mit hozhat el Magyar Péter? Biztos, hogy demokráciát? Lesz-e valódi változás? Ki lehet egy új politikai korszak vezéralakja? Karaktergyilkosság, jobb kormányzás vagy „Marbella”? Szuverenitás vagy illúzió? A mai adást hívhatnánk évértékelőnek is, de nem csak 2024-ről szól, és nem csak 2025-re tekint előre. - A TE PODCASTOD
MAGYAR PÉTER HIVATALOS Szerző: MAGYAR PÉTER 2024.12.26.
Magyar Pétert sok támadás érte azzal kapcsolatban, hogy kilépett a Fideszből és új pártot alapított, sokan árulónak tartják emiatt a Fideszből. Ebben a személyes vallomásban elmondja, hogy ki ő valójában, honnan jön, miért tette, amit tett és hogy merre tart. A videóüzenetet Magyar Péter naplóként szánja a jövőnek és a gyermekeinek.
HETI EGYENLEG Műsorvezető: BÁNÓ ANDRÁS 2024.12.27.
Azok a választások, amelyek nem tetszenek Orbán Viktornak, azok törvénytelenek, legyenek ezek Örményországban vagy Lengyelországban. Így kommentálta Vicsek Ferenc, újságíró, a KlikkTV Heti egyenleg című műsorában azt a hírt, hogy menedékjogot kapott Magyarországon Lengyelország korábbi igazságügyminiszter helyettese. Csillag István, korábbi miniszter úgy gondolja, hogy Orbán bármilyen diktátornak, sikkasztásért elítélt politikusnak szívesen menedékjogot ad majd, hiszen ezek a barátai.
Vicsek Ferenc hozzátette, hogy szerinte a jövőben mentsvára leszünk minden bukott illibierális politikusnak. Az is várható, ha 2026-ban veszít a Fidesz, akkor azt a választást is törvénytelennek nyilvánítják.
Csillag István felhívta a figyelmet arra, az, hogy a magyar kormány kétségbe vonja a lengyel igazságszolgáltatást, egybecseng azzal, amit itthon a bírókkal csinálnak.
Négy olyan vendég tért vissza az első év végi kerekasztal-beszélgetésünkre a Partizán stúdiójába, akikkel az elmúlt években nagysikerű interjúkat volt lehetőségünk csinálni. Kéri Lászlóval, Pásztor Erzsivel, Saly Noémivel és Verebes Istvánnal ezúttal az idősebb generációk helyzetéről, a nyugdíjas évek kihasználásáról és a családi karácsonyok fortélyairól beszélgettünk.
Nyolcvan évvel ezelőtt, 1944. december 26-án a budai oldalon a szovjet egységek elfoglalták Csobánkát, Pomázt, és Szentendrénél elérték a Dunát. Budapest bekerítése befejeződött.
A bécsi úton az oroszok az óbudai új köztemetőig jutnak, Pasaréten a front a szépilonai kereszteződésnél áll. Pest keleti szélén fokozódik a szovjet csapatok nyomása a Dunakeszi, Fót, Mogyoród, Pécel, Maglód, Vecsés, Gyál, Dunaharaszti mentén húzódó Attila-vonal külső védőövére; a német és magyar csapatok megkezdik hetekig tartó hátrálásukat a Dunáig. Aknavetők tüze zúdul az esőtől felázott városszéli állásokra és a külső kerületek házaira.
A „Budapest erődöt” a fegyveres SS, a Wehrmacht és a magyar honvédség egységeinek mindenáron tartania kellett. A főváros „nyílt várossá” nyilvánítását – mint ahogy arra Párizs és Róma esetében sor került – a német hadvezetés már korábban elvetette, és ehhez áldását adta a Szálasi-kormány is.
Csécsy Imre (1893-1961) polgári demokrata politikus, a Pauler Imre utca 19-ben a nyilas hatóságok uralma alatt aznap a következő élményeit vetette papírra:
„Fél háromkor házi riadó. Egy rendőr ordítja az udvaron, hogy minden férfi és nő, tizennégytől hatvan éves korig azonnal sorakozzék sáncásásra a Vérmező sarkán. Mindnyájan készülődünk, Miklóst és Lászlót elbújtatjuk. Gaálnét, akinek reumás a karja, a rendőr megfenyegeti, ha nem megy, agyonlövik.
Öt perc múlva új rendelkezés: csak a férfiak mennek.
Két perc múlva: csak férfiak, és csak tizennyolctól ötvenig. Tehát én is itthon maradok. Újabb két perc: férfiak tizennyolctól hatvanig. Megint készülődöm.
Újabb utasítás: nem, mégis csak ötvenig. Erre már lefekszem aludni. Folyton dörögnek az ágyúk, de azért jól alszom vagy másfél órát. Fél öt tájban ébredek föl, mindjárt utána megint egy erős dörrenés, megint valahol közel csapott be valami. – Megtudom, hogy mégis hatvanéves korig hívták be a férfiakat.
KOMPORSZÁG / MAGYAR HANG Műsorvezető: SZERETŐ SZABOLCS 2024.12.22.
Februárban szökött meg Kim Dzsongun ellenőrzése alól az a volt észak-koreai katona, akivel munkatársunk interjút készített Szöulban - a beszélgetést a Magyar Hang karácsonyi dupla számában olvashatják. Szerető Szabolcs a Kompország Pluszban Lukács Csabával beszélget erről az interjúról, de sok minden másról is - kollégánk négyszer járt a világ talán legelzártabb országában, és hol titokban, hol engedéllyel készített felvételeket kórházban, gyermekotthonban, metróban, de még egy, a rendszer dicsőítésére felépített delfináriumban is.
Mit jelent a rendszerváltás? Végrehajtható-e békés úton? Benne van, hogy előrehozott választások jönnek? Közéleti műsorunkban Stefano Bottoni történészként vont párhuzamot a múlt és a jelen között azért, hogy legalább egy kicsit megérthessünk a lehetséges jövőképekből.
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA Szerző: MAROSÁN GYÖRGY 2024.12.19.
„Mindenekelőtt három dologra van szükségünk. Az első: növekedés. A második: növekedés. A harmadik: növekedés. A növekedés ugyan nem minden, de növekedés nélkül bármi semmit sem ér.” Ezt a véleményt 2010-ben A. Merkel fogalmazta meg, amikor a világon szinte mindenki – bár már nem fenntartás nélkül – igazat adott neki. Pedig ekkorra a globális világ már túljutott a gyors növekedés korszakán. Egyre több, áthághatatlan korlátokra figyelmeztető jel tűnt fel. Miközben azonban a különböző válságok formájában előbukkanó fenyegetések sokasodtak, az átlagember a növekedéssel kapcsolatos elvárásait még nem igyekezett a feltűnő határokhoz igazítani. Ezt érzékelve a politikusok – a visszafogottan racionálisoktól a populistákon keresztül egészen az autokratákig – továbbra is azt hirdették: a társadalom problémái csak a gazdasági növekedésre támaszkodva oldhatók meg.
Mégis, szembesülve a magas növekedési ütem fenntartásának nehézségeivel és az erőltetett növekedés okozta krízisekkel, rá kell ébrednünk: az emberiség alapvető történelmi „útelágazáshoz” érkezett. Sorsunk alapvetően azon múlik, bölcsen döntünk-e, merre és hogyan folytatjuk utunkat. A választás nehézségét Woody Allen különös mottója érzékelteti: „Napjainkban, sokkal inkább, mint bármely korábbi történelmi korban, érezzük, hogy az emberiség keresztúthoz érkezett. Az egyik út a végső elkeseredésbe és az abszolút reménytelenségbe vezet. A másik a tökéletes pusztuláshoz. Csak imádkozni tudunk, hogy elegendő bölcsességünk lesz, hogy jól választhassunk a kettő között.” Nos, a jövőnknek ez a kiszámíthatatlansága a globális „növekedésiszakasz-váltás” elkerülhetetlen következménye...
KLUBRÁDIÓ / ÖTÖS Műsorvezető: WARHOLIK ZOLTÁN 2024.12.23.
A Katona József Színház vezető művésze, de független színtársulatok és filmesek is igen gyakran foglalkoztatják Bányai Kelemen Barnát. Bár most két fontos szerepétől is búcsúznia kell, a Kultúrbrigád megszűnése miatt. Játszik bevándorló vendégmunkást és számkivetetté vált tanárt, de láthattuk Otellóként és Bánk bánként is. Jövőre lesz 10 éve, hogy Marosvásárhelyről Budapestre költözött. Határváltásról, aktuális színházi közérzetről és adventi, családi készülődésről is beszélgetett Bányai Kelemen Barnával Warholik Zoltán az Ötös december 19-i adásában.
A NYOMOR SZÉLE BLOG Szerző: L. RITÓK NÓRA 2024.12.21.
Karácsony. A szó a legszebb ünnepet takarja, talán a legtöbb érzelemmel teli elem ehhez kapcsolódik, a gyertyagyújtás, a várakozás, a gyerekek öröme, a karácsonyfa, a mézeskalács, a fények, a családi vacsora, no meg persze meglepetések, és a legfontosabb: a szeretet. Ami ilyenkor tapinthatóvá válik.
Furcsa ezekre koncentrálni abban a világban, amiben élünk. Nagyobb kitekintésben is, hiszen a világon egyre több helyen üti fel a fejét az erőszak, háborúk dúlnak, és nem látni a végét. És furcsa ezt megélni az országon belül is, hiába próbáltam nem figyelni rá, nem foglalkozni a hírekkel, a mélypontra jutott politikai kommunikációval, a gyűlölet tapintható. Valahogy úgy érzem, egyre nehezebben megy fenntartani azt a világot, amiben a problémákkal csak akkor foglalkoznak a döntéshozók, ha kiderülnek, és a reakció akkor is a visszatámadás. A támadások zajában pedig nagyon nehéz meghallani a karácsony hangját.
Annyira átértékelődött minden körülöttünk… és úgy érzem, a tiszta üzenetek egyre kevésbé bírnak kihangosodni. A folyamatosan épülő bizonytalanságban egyre nehezebb olyan pontokat találni, amiben még hihetünk. A hitelesség lassan kiíródik a politikai szótárból, és mindenből, hiszen semmi sincs ma már politika nélkül. Meghatározza az élet minden területét.
Közben persze megy tovább az élet, a családokban is, akikért dolgozunk, akiknek az élethelyzete sajnos nem javult ebben az évben sem, a szegénység nő, a lecsúszók esélyei folyamatosan romlanak.
Év közben is nagy munka nekünk megteremteni a folyamatos működés feltételeit, mert az nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy valami változás történhessen ebben a társadalmi csoportban. És ott az örök dilemma: meddig bírjuk, engedjünk-e a kéréseknek, és terjeszkedjünk, de ha megoldjuk a krízishelyzeteket, mitől fog az állam késztetést érezni arra, hogy esélykiegyenlítővé tegye a rendszert, és úgy működtesse azt, hogy abban kialakulhasson egy megélhetési biztonság mindenkinek?
Ilyenkor, karácsonykor azonban sokszorosára nő a szegények felé fordulás. Mindig reméljük, hogy kiterjeszthető ez az év más hónapjaira is, és azt kell, hogy mondjam, ebben is van elmozdulás, egyre több ember és cég köteleződik el mellettünk hosszabb távra, rendszeres támogatásokkal, tárgyi adományokkal. De azt is el kell fogadni, hogy van, aki csak ilyenkor szereti, vagy tudja az életébe beilleszteni az adományozást.
Az összegek is beszédesek, azt jelzik, hogy nem feltétlen a legjobb módúak adományoznak. Sok a 2-3 ezer forintos támogatás, és nagyon megható volt pl. az, hogy valaki a havi 3 ezer forintos támogatásán felül még 2 ezret küldött, karácsonyra. Persze vannak 10-50 ezres támogatások is, sőt, nagyobb összegek is. De azt hiszem, nem is ez a legfontosabb… hanem, hogy sokakban a lehetőségeikhez képest megfogalmazódik az igény, a segítség igénye.
Nem igazán tudtam megfejteni azoknak a támogatásoknak a titkát, akik két, három évvel ezelőtt támogattak minket karácsonykor, és most visszatértek. Most feltűnően sok ilyen volt. Persze lehet, az élethelyzetük most tette lehetővé, vagy az is, hogy tavaly, tavalyelőtt más szervezetnek segítettek, de minden esetre megerősítő érzés volt látni a visszatéréseket.
Tárgyi adományban, gyerekjátékban, cipősdobozadományban nagyon sokan segítettek az idén is. Fantasztikus volt az iskolák, munkahelyi közösségek, önkormányzatok kapcsolódása. Tartalmas, szeretettel összeállított csomagokat kaptunk, több száz olyan gyerek volt, akik “kívánság-teljesítős” akcióban kapta meg azt, amit szeretett volna. Persze ehhez részünkről szükséges volt egy kis koordinálás, egyrészt, hogy segítsük a kínálatot látni, másrészt, hogy mederben tartsuk az értékét a kéréseknek. Ami nemcsak az adományozó miatt fontos, hanem azért is, hogy később ne legyen konfliktus az ajándékok “összemérésekor”.
Nem szoktuk felbontani a csomagokat, csak ami felnyitható, abba nézünk bele, illetve a végén, amikor már nem tudjuk a dobozok számát a gyerekek létszámához és neméhez igazítani, akkor muszáj újakat összerakni, megfelezni és kiegészíteni mással. No meg persze van, ami gyanús… pl. egy becsomagolt, átkötött doboz, amiben nem zörgött semmi, és nagyon könnyű is volt. Kinyitották a kollégák, és üres volt. Azért ilyenkor nagyon elgondolkodom: micsoda lélek lehet az, aki ezt jó poénnak tartja? De ezt észrevettük, és nem volt eddig egyetlen felháborodott visszacsatolás sem, ami azt jelzi, hogy a csomagokkal elégedett volt mindenki.
Szóval, nagyon furcsa érzések kavarognak bennem. Miközben a közeg, amiben élünk, egyre inkább nem “karácsonyi”, közben több odafigyelést, szeretet, támogatást, megerősítést kaptunk, mint korábban.
Mintha két ellentétes hatás között lennénk. Hogy van ez? Melyik a valós? Melyiknek higgyek? Az egyik oldal nem segíti a munkánkat. Ha nagyon kihangosodik nálunk valami, akkor támadásnak, lejáratásnak vagyunk kitéve, ha nem, akkor éppen megtűrnek minket, de a hozzáállásuk egyértelműen negatív. A másik oldal azoké, akik támogatnak, követnek, megerősítenek, ők a pozitív viszonyulást képviselik velünk kapcsolatban.
Nyilván beléjük kapaszkodom én is. Bennük hiszek. Akik értik, hogy a gyermekszegénység ellen tenni kell. Akik elfogadják, hogy egy gyerek nem tehet arról, hova születik. Akik partnerek abban, hogy megértsék, amit próbálunk megértetni évek óta a generációs szegénység átörökített szociális mintáiról. Akik képesek átértékelni magukban is a viszonyulásokat. Akik megértik a helyi beágyazottságunk fontosságát, és elfogadják: mi tudjuk, hogyan lehet a legjobban segíteni. És akik látják, hogy a mi kritikáink szakpolitikai, és mi csak képviselni szeretnénk azokat, akiknek a helyzete generációk óta változatlan. Akiknek sem az iskolarendszer, sem azok az intézmények, akiknek az államon belül ez lenne a dolga, nem adott és nem ad elég tudást az életstratégiaváltáshoz.
Úgy érzem, egyre többen értik ezt. És azt gondolom, ők meghallják a zajban is a karácsony üzenetét. Hisznek az igazi értékekben, és abban, hogy a társadalmi igazságosság elvének érvényesülésében lesz élhető az ország. Hisznek abban, hogy az ember alapvetően jó… még akkor is, ha a világ körülöttünk mást mutat.
Ezt az érzést éreztem 2024 adventjén erősödni. Köszönöm mindenkinek, aki segítette, hogy nemcsak én, hanem az a több mint 3000 gyerek és családjaik, akikhez eljuttattuk a karácsonyt, érezze ezt, és higgyen az emberi jóságban, egymás támogatásában, a közösségek erejében.
VÁLASZ ONLINE / ESSZÉ Szerző: PAPP ISTVÁN 2024.12.23.
Nyolc évvel ezelőtt kezdődött a történet, amikor a történész egy hirtelen gondolattól vezérelve felkereste a fenyőárust. Azóta Papp István minden évben így tesz, egyre többet és többet tudva meg története főhőséről. Vendégszerzőnk nem először lepi meg személyes hangú írással a Válasz olvasóit, karácsonyi friss esszéje viszont olyan tájakra kalauzol, amelyeket garantáltan kevesen ismernek.
Néha még a tévedés is jó útra vezethet minket. Gyerekkorom kedves foglalatosságaként tartottam számon az akkoriban még tömzsi, sárga-kék színekben rikító vasúti menetrend tanulmányozását. Néhány éven át mindig vásároltunk otthonra egy példányt, éppúgy hozzátartozott ez a házhoz, mint a nyolcvanas években a Kincses Kalendárium. A menetrend segítségével képzeletben beutaztam Magyarországot. Máig fülemben csengenek olyan, több falunevet magukba olvasztó állomásnevek, mint Keszőhidegkút–Gyönk vagy éppen Zalabér–Batyk. Az emelkedő számsorrendben következő fő-, majd mellékvonalak után jöttek az erdei kisvasutak. Ezek közül a Balatontól délre eső, az egykori nagybereki lápvidéken közlekedő kisvasút tetszett meg a legjobban, talán Csisztapuszta, Táska és Somogyszentpál szépen csengő nevei miatt. Kicsit el is bíztam magam, hiszen ehhez a belső-somogyi kistájhoz soroltam azt a települést is, ahonnét a most következő történet főhőse származik.
Pedig Mesztegnyő délre esik az egykori tőzegláptól, az 1400 lakosú falu Marcali szomszédja. Sosem jártam még ezen a tájon, s bizony kartográfiai magabiztosságom is megbicsaklott, ahogy megkerestem a települést az atlaszban. Mégis ismerek onnét egy embert, akivel hat éve mindig találkozom évente egyetlenegyszer, ugyanazon a napon, ugyanott és ugyanabból a célból. Ő a mesztegnyői fenyőárus.
Az elégedetlenség vitt el hozzá. Hat évvel ezelőtt a Rákospalota szélén lévő Kolozsvár úti piacon válogattam a karácsonyfának szánt tűlevelűek között, de nem leltem kedvemre valót. Eléggé szorított az idő, hiszen már 24-e (az otthoni öregek szerint Szentnap) délelőttjén szitált az apró szemű hó. Ekkor eszembe vágódott egy kép, amit a villamosról láttam. A Rákos-patak partján, az Erzsébet királynő és a Rákospatak utca szegletében vékony füst szálldogált egy bódéból, körötte szerteszét fenyőfák hevertek. Amikor először odaértem, ugyanaz a látvány fogadott, mint azóta is minden esztendőben. Vékony lécekből összetákolt, barnára meszelt nappali melegedő, a belsejében viseltes, piszkos szivacsdarab, olyasmi, amit otthon a kutya házába gyömöszöltünk. A bejárat előtt a hasogatásra szolgáló tőke, mellette fejszék, nyesésre élezett vasak, itt-ott fűrészek, s persze a gépolaj tárolására alkalmas margarinos doboz. S az elmaradhatatlan italosüveg, benne a „kevert”, ami annyi férfit vitt sírba a Nagykunságban. Úgy látszik, itt is elmaradhatatlan.
Tört arcú, picit bizalmatlan férfi fogad. Első pillantásra kortalan, hatvanéves éppúgy lehet, mint negyven. A keze kérges, mint a smirglipapír, parolázáskor szinte karcolja elpuhult tenyeremet. Az árus szájában sodort cigaretta, a barna papír lassan kucorodik a tűz alatt. Kérdésemre, hogy milyen fenyője van, szakértelemmel felel: normann, ezüst és luc is akad, mindenféle méretben, a háromméterestől az aprócska csemetéig.
Tudakolom tőle, hogy tán Zalából jött, mire bemondja a faluja nevét. Befelé elmosolyodom, jóleső érzéssel nyugtázom Mesztegnyő helyét a térképen – utólag már tudom: tévesen.
Az üzlet hamar megköttetik, s már be is csavarja zsákkötöző madzaggal a fát. Van, amikor megkérem, hántson le néhány forgácsot az aljából, így könnyebben tudom a talpba illeszteni. Óhajomnak mindig készségesen eleget tesz, a tőkére rakjuk a fát, és néhány eleven húzással le is faragja a nyers kérget. Közben önkéntelenül a lábára pillantok: két szétnyűtt cipő néz vissza, kötetlen fűzőkkel és középen akkora nyelvvel, mint ha egy tehén akarna nyaldosni. Különben mindig téblábol egy segéd is, aki a többi vevőnek segít. Tavaly az újpalotai tüskékből, vagyis a tízemeletes házak egyikéből jött egy férfi. De két egymást követő évben még nem volt ugyanaz a kísérő. Az árus nagyon szűkszavú, nemigen ered meg a nyelve. Azért az kiderül, hogy éjjel-nappal itt virrasztanak, különben ellopnák az árut. Nem tudom, van-e bármilyen hivatalos papírja, bár egy ízben nagy elképedésemre a kezembe nyomott egy nyugtát, amit addig sose tett. Civilben biztonsági őrként dolgozik, s a fenyőfák mellett haltenyésztéssel egészíti ki fizetését. A közlekedés bajos a faluból, hiszen vonat már nem jár Marcali felé, a vágány talpfáit belepi a gyom. Csak az erdei kisvasút zakatol még, teszi hozzá. Azt különben még a grófok építették, harapja el a szót.
Ahogy évről évre nézem ezt a férfit, mind jobban érdekel, ki is lehet ő. Valahogy attól tartok, egyszer majd nem találom ott a Rákos-patak partján, elenyészi az idő, baj, betegség. De csodálom konokságát, ahogy vállalva a nehézségeket dacol az évekkel, újból és újból elhozza a fáit Mesztegnyőről. Eszembe jutnak azok a vidékiek, akik hosszú-hosszú évtizedek óta ömlenek a magyar Amerikának tekintett Budapestre. A megváltás földjének tűnik ez a világ, pedig a tapasztalatok vegyesek. Gondoljunk csak a szintén Somogyból jött Kovács Lajira, aki egy budai villa építésénél segédkezett, ahogyan azt Németh László tolla megörökítette, vagy az óbudai gyárak népére, akiknek boldogság utáni vágyát oly szépen rezegtették Gelléri Andor Endre novellái.
Az alapprobléma nem sokat változott: zúdul a vidéki Magyarország a fővárosba, gürcöl, igyekszik, kapaszkodik, itt él heteket vagy hónapokat, ingázik éveket, akár évtizedeket is. A többség azért gyökeret ereszt, kis otthont alapít. Persze nagyok a különbségek, a rátermett, az okos, a szorgalmas azért csak boldogul, de nem kevesen egyhelyben topognak. Ha egy mai védőnő, gyámügyi előadó vagy tanító fejébe venné, hogy számba veszi azokat a gyerekeket, akiket elé vet a sors, ahogyan egy, a Medve utcai polgáriban dolgozó iskolaorvos tette a 30-as években, sokat gazdagodna tudásunk a nagy magyar méhkas társadalmáról...
Hiába kaszálta el a Kúria szeptemberben, a beruházó továbbra is befejezné Balatonföldvár új kikötőjét. Szinte teljesen elkészült a 175 férőhelyes létesítmény a nyugati strandon, mire a legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy a projekt nem valósítható meg. A civilek szerint, akik évek óta jogi eszközökkel harcolnak a beruházás ellen, le kell állni a kikötő létesítésével, mivel az ítélet egyértelműen kimondta, hogy a strandot nem lehet egyszerre fürdőzésre és hajókikötésre használni. A beruházó Balabo Kft. tulajdonosai azonban máshogy látják a helyzetet és továbbra is tavaszi átadást terveznek.
Az adakozási kedv visszaesését tapasztalta a Mikulás is, de a rászorulók közül is meglepően kevesen vettek részt az Emberek az Emberekért Alapítvány Blaha Lujza téri adománygyűjtéssel egybekötött étel- és adományosztásán.
A rendezvényen Iványi Gábor egyházának is lehetett felajánlásokat tenni, a műsorról pedig olyan művészek gondoskodtak, mint Jordán Adél, Mácsai Pál, Geszti Péter.
KLIKKTV / MÉLYVÍZ Műsorvezető: NÉMETH PÉTER 2024.12.23.
Egy egészséges szakmai ébredés van mostanában a joghallgatók között mostanában, mert akik most járnak egyetemre, nyitottak a világra, arra, hogy lássák, hogyan működik egy autokrácia és egy jogállam, és ugyan vannak a demokráciának súlyos bajai, de azt érzékelik, hogy ami körülveszi őket az problémás, és ezt a problémaérzékenységet tapasztalom – mondta a KlikkTV Mélyvíz című műsorában Fleck Zoltán jogtudós, egyetemi tanár.
Össze-vissza eszközzé vált a jog, és ennek súlyos következménye van a jog követését tekintve. Mindenki azt a részét tartja be, amit fontosnak tart– tette hozzá. „Ha mi mindig betartjuk, akkor a rendszer csapdájában vagyunk, miközben ők nem tartják be a saját szabályaikat, sőt kezükben van a mindenkori, bármikori megváltoztatás joga.”
A jogtudós szerint a visszaható hatály tilalma egy nagyon erős korlát – utalt arra, hogy megtalálták egy 24 évvel ezelőtti gyermekgyilkosság elkövetőjét, akinek büntethetőségéről és tettének elévüléséről sokat vitatkoznak az emberek a büntetőtörvénnyel. Most annak az árát kell megfizetni, hogy vagy nem figyeltek oda erre, amikor szabályozták annak idején az elévülést a Btk. átírásakor, vagy annak az árát, hogy okuk volt ezt így csinálni – tette hozzá Fleck Zoltán.
A jogász a műsorban beszél arról is, hogyan zajlott az elmúlt 15 év a zsarolások és a fenyegetések korszakában és arról is, hogy szerinte valakinek, valahogyan meg kell törnie Orbán uralmát, olyannak, aki nem a Fideszen belül van.
JUHÁSZ PÉTER / JUHI VIDEÓ Szerző: JUHÁSZ PÉTER / JUHI 2024.12.23.
17 háború, 21 Brüsszel, és 5 Soros 8 Patriótával szemben, miközben az első köhögés megjön az első kérdés előtt. Megismerjük Orbán nagyvonalú oldalát, kiderül ki provokál kit, és hogy miért vitet sok fegyvert Ukrajnába Trump. De miért kel repülőrajt a magyar családoknak, és kinek legyél hálás, ha devizahiteled volt? Ezt mind megtudhatod! -----------
Aranyigazság: az év vége a számvetés ideje, mi is ezt tesszük 12 részes sorozatunkkal, amelyben sorra vesszük, az idén melyik hónapban mi volt a legfontosabb/legérdekesebb/legizgalmasabb/legkomolyabb következménnyel járó történés. Ezúttal áprilist vizsgáltuk meg és győzött az Orbán Gáspár fémjelezte csádi magyar akció(sorozat). No meg annak a háttere. S persze az, hogy mi mindenre világít rá a magyar adófizetői pénzből, Orbán Gáspár „trónörökös” titkolni próbált, de – legalábbis részben – kiderült szerepe az egész ügyben. Persze, miért is vagyunk meglepve? Sumákolás, titkolózás, pénzek mozgatása (lenyúlása?), összejátszás (jelei) az oroszokkal... Nem véletlenül állapíthatta meg egy amerikai jelentés, hogy „Egyértelműen Orbán Gáspár vált az egyik fő kommunikációs csatornává Budapest és Moszkva között” az afrikai projektben.
„Orbán Gáspár volt az, aki az Afrikában bevettnek számító családi diplomácián keresztül a tárgyalások előmozdításához szükséges kapcsolatokat megteremtette” – árulta el a francia Le Monde-nak egy, a csádi hatóságokhoz közel álló forrás. A Direkt36 még januárban robbantotta a bombát, amikor oknyomozásával leleplezte, hogy Orbán Viktor fia már-már komikus módon igyekezett elrejteni, hogy részese a Csádban tervezett – akkor már idehaza is megszellőztetett – magyar katonai misszió szervezésének. A kormány is titkolózott, de amikor rájöttek, hogy a Direkt36 és a Le Monde francia lap bizonyítékokat szerzett Orbán Gáspár részvételéről a csádi projektben, gyorsan nyilvánosságra hozták azt. No, nem a „trónörökös” szerepét.
Az ügy szálai 2023-ra nyúlnak vissza, abban az évben, novemberben szavazta meg a magyar parlament, hogy hozzájárul egy Csádban, illetve a szubszaharai ország közvetlen szomszédságában – így Nigerben – is bevethető, kétszáz fős katonai misszió küldéséhez. A katonák feladata „tanácsadási, támogatási és harctéri mentorálási feladatok ellátása” lesz, amivel a hivatalos indoklás szerint Magyarország a terrorizmus elleni harcot és a migráció kiváltó okainak megszüntetését segíti...
Hadházy Ákos beszél a régi ellenzék helyzetéről, milyen tervekkel készül 2026-ra, mit gondol Magyar Péterről. A független országgyűlési képviselő esetében nem lehet megkerülni a korrupciós ügyek felderítését és Zuglót sem.
Majdnem abban a pillanatban, amikor jó doktorminiszter urunk azt jelentette ki az M1-en, hogy „kilábalunk a háborúból, karnyújtásnyira vagyunk a békétől”, Putyin elvtárs szenvtelenül közölte, hogy Kijev pusztulni fog. Nos, a két állítás között nem tudunk felfedezni olyan kapcsolatot, amikor az egyik ne tagadná a másikat, de karácsony van. Ki így ünnepel, ki úgy, a mi vezetőnk valami ringásba került, merült alá, várja a Jézuskát, csak attól fél, hogy idegenekkel találkozik a metrón. Hová vezetne az.
Elképzeljük, s ím, lelki szemeink előtt látjuk a magyarok miniszterelnökét, ahogyan hajnalban a földalattival megy a dolgozójába, és azt tapasztalja az álmos és morcos utastársakban, hogy ez nem kampánygyűlés válogatott emberekkel, nem is a Fidesz frakció a jól ismert arcokkal, következésképp vénségére arra kell rádöbbennie, a világ csurig van ismeretlen emberekkel, akikkel azonban ő nem óhajt találkozni, mert megborul a lelki egyensúlya neki. Mindenféle népek vannak a világban, és nem az összes olyan stramm árja, mint ő.
Megnyugszunk azonban a mi lelkünkben, mert abba gondolunk bele, ez a metrón közlekedés csak elméleti lehetőség. Mert ő, ahogyan harminc éve is, röpcsivel jár a budira, maximum páncélozott konvojjal, így esély sem mutatkozik arra, hogy összefusson annyit is ér emberekkel. Meg különben is karácsony van, illetve lesz vásárok is vannak ennek szellemében a városokban, ahol a TEK véd mindenkit attól, hogy összefussunk idegenekkel, olyan szép ez így, hogy alig is lehet elmesélni, de épp erre teszünk most naiv kísérletet, mint kitetszik.
Ahogyan terveink szerint tán meg is látszik, épp az ünnep miatt írásunk módozata ma babitsi, azaz, „Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt, ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas fényes, páncélos, ízelt bogarat”, tehát megengedően jóindulatú, és ez a szemüveg, az, amellyel a karácsony kapcsán előadott orbáni lengedező pátoszt vesszük ma górcső alá. De kizárólag csakis azért, hogy ne kelljen anyáznunk, ami más napokon szinte ösztönszerű, főleg az ilyen idegenekbe ojtott náci megnyilvánulások miatt. Így vagyunk mi jók.
„Érzed, hogy minden lelassul, nehézzé válik és túl kell élned az évet, az a feladat, hogy ne süllyedj el.” – Íme, hölgyeim és uraim jó doktorminiszter urunk legbensőbb bendője, mintha kijönne belőle az öregség, hogy mindjárt alélva sajnálnánk meg, csak az a baj, hogy eljátszotta a jogait, mint Vladimir és Esztragon, akik Godot várták azzal a bizalommal, ahogyan most jó doktorminiszter urunk a felszínen maradásban reménykedik. És ebből mintha fölsejlene a lehetséges vég is, a félelem meg a reszketés az idegenekkel teli világban...
A Fidesz–KDNP 14 éves kormányzásának talán legnehezebb évén van túl. Olyan dolgok szakadtak idén a kormány nyakába, amikre tavaly ilyenkor még senki nem számított: a nyugodt január után februárra teljesen felbolydult a magyar közélet, és azóta megállás nélkül magas fordulatszámon pörög. Az új és felfokozott helyzetben több olyan témára is nagyobb figyelem irányult, amit a kormány lassan másfél évtizede halogat, mellőz.
Hogyan jutottunk idáig? Február elején derült ki, hogy Novák Katalin kegyelmet adott a bicskei gyermekotthon egykori igazgatóhelyettesének, aki fedezte a pedofil exigazgatót. A hírt még a Fideszen belül is felháborodás fogadta, különösen, hogy egy ilyen döntés teljesen szembemegy a magát gyermekvédőnek és családbarátnak hirdető kormány fő üzenetével. A Fidesz rövid időn belül be is áldozta a kevesebb mint két éve kinevezett köztársasági elnökét, Novák Katalin lemondott. Az ügy a kegyelmi kérvényt aláíró Varga Judit politikai karrierjét is kettétörte: a Fidesz EP-listavezetőjének készülő korábbi igazságügyi miniszter teljesen visszavonult a közélettől.
Magyar Péter és a Tisza Párt megjelenése azért is fontos, mert jelentős szerepe volt abban, hogy a kormánynak a lemaradásaival, az általa elhanyagolt területekkel kellett foglalkoznia. Hosszú hetek, hónapok teltek el úgy, hogy nem a Fidesznek kedvező témák, hanem például a MÁV állapota, a kórházak vagy épp a gazdaság helyzete uralták a politikai közbeszédet. Ebben a helyzetben, amikor egy erős kihívó szembesíti az ország hiányosságaival a nyilvánosságot, már nem elég a megszokott, a végtelenségig ismételgetett „Soros–Gyurcsány–dollárbaloldal” kommunikációs paneleket ismételgetni...
Aki 2026-ban nem a Tiszára szavaz, az Orbánra szavaz – mondja Magyar Péter, aki az előrehozott választásra is fel van készülve. A Tisza Párt elnöke először beszél arról, milyen azonnali szakpolitikai lépéseket tenne kormányváltás esetén. Év végi nagyinterjú Magyar Péterrel.
KONTROLL PODCAST Műsorvezető: KÉRI LÁSZLÓ 2024.12.21.
Ezúttal vasárnap este jön a KÉRI KÉRDI legújabb adása! Kéri László politológus vendége december 22-én 18 órakor Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke lesz. Ha nem szeretne lemaradni a KÉRI KÉRDI adásairól, iratkozzon fel a kontroll.hu YouTube-csatornájára, és kövesse a kontroll.hu-t a Facebookon is!
Az uniós jövedelemadatokat elemző cikksorozatunk mostani részében azt mutatjuk be, hogy az egyes európai országokban mely rétegek azok, amelyek keresete az Európai Unióban jellemző átlagos szinthez a legközelebb esik.
Az átlagbér – főleg, ha az unió egészét jellemző adatról van szó – egy meglehetősen elvont szám, ugyanis óriási különbségeket fed el, a balkáni országoktól a skandináv tagállamokig számos eltérő fejlettségű térség helyzetét írja le egyszerre. De még egy-egy országon belül is nehéz értelmezni ezt a statisztikát, mert a számtani közép nem szükségszerűen jellemzi a társadalom középső rétegeit, a szűk elitek kiugróan magas keresetei többnyire jócskán felhúzzák az átlagfizetéseket ahhoz a szinthez képest, amit a legtöbben tapasztalnak.
Tehát az uniós átlagkereset – pontosabban annak elérése – egyrészt általános vágykép a keleti tagállamokban, másrészt az itt élők jócskán lehúzzák azt, így nyugatabbra viszonylag széles rétegek messze felette keresnek.
A tavalyi jövedelemadatok szerint az uniós átlag szintjén Franciaország középosztálya él, ahol az EU-szinten átlagos évi nettó 23 ezer eurós jövedelem alatt és felett a társadalomnak szinte éppen két egyenlő nagyságú része keres. Hasonló a helyzet Németországgal kapcsolatban is, az ott élőket jövedelmük szerint sorba állítva és száz egyenlő méretű csoportba sorolva (ezek a jövedelmi századok vagy szakszóval élve percentilisek) a 44. században jellemző kereset esik a legközelebb az uniós átlaghoz. Összehasonlításképp, a magyarországi 44. percentilisben a 6500 eurós szintet közelíti az éves nettó átlagjövedelem...
TOTEM SHOW / INGA Műsorvezető: STEFANO BOTTONI 2024.12.22.
Az INGA Kultúrkávézóban megtartott Totem Show 11. adásában Stefano Bottoni Ungváry Krisztiánnal közösen járja körül Horthy, Kádár és Orbán rendszerének jellegzetességeit, azonosságait és különbségeit.
A legsötétebb napot választotta Orbán Viktor a nemzetközi sajtótájékoztatója megtartásához. A legsötétebb nap, a leghosszabb sötétség megfelelő módon fejezi ki mindazt, amit hallani lehetett. Bár a fideszesek nyilván úgy fogalmaznának: a miniszterelnök elindította a magyarokat a világosság felé, ez nyilvánvaló hazugság lenne. Tulajdonképpen az ellenkezője történt: Orbán meghosszabbította a sötétséget, a fényt pedig kilátástalanul messzi távolba helyezte.
Azt gondolná az ember, hogy vannak olyan pontok, pillanatok, amikor az emberség még egy politikusban is előbbre való, mint a politikai haszonszerzés, azonban ez tévedés. A kormánypárti tanítás nem így szól, azt mondja: mindenből hozd ki a legtöbbet a magad javára és mindenből hozd ki a legtöbbet, az ellenfél – ellenség – lejáratására. Nos, ennek a tanításnak a maximumát nyújtotta a magyar Vezér; semmi rosszat magadról, semmi negatívumot a működésedről, csakis a hibátlan mivoltodat szabad hangsúlyozni.
Persze ezt az attitűdöt megszokhattuk már a tizenöt év alatt; a hazugságokat és a gonoszságot is. De azért mindig képes e téren meglepőt, megdöbbentőt produkálni a Fidesz elnöke. A csúcspontot nyilván a magdeburgi szörnyű terrorakció jelentette; Orbán elérkezettnek látta az időt, hogy visszatérjen a 2015-ös időkhöz. Azokhoz az időkhöz, amikor a bevándorlás elleni harcot állította politikája középpontjába. Ugye emlékeznek rá, a párizsi merényletre, amely húsz áldozatot követelt. Igen, a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadásról van szó, amely tíz éve történt (2015. január 7-én), amikor két dzsihadista fegyveres megtámadta a francia szatirikus lap párizsi szerkesztőségét. Orbán, noha maga is ott vonult a demonstráló európai vezetők között – ha jól emlékszem, a második sorban jutott neki hely –, kisvártatva rájött, miként is lehet kihasználni a szörnyű esetet, politikai hasznot húzni belőle. Elindította migránsellenes akcióit, szándékos félelmet keltve sok-sok tudatlan magyarban. Egyes állítások szerint szándékosan vezette fel a bevándorlók tömegét a Keleti pályaudvarhoz Budapestre, és kiszámítottan összekeverte a valódi menekülteket az illegális migránsokkal...
HETI EGYENLEG / KLIKKTV Műsorvezető: BÁNÓ ANDRÁS 2024.12.22.
Elég tehetségtelen a névválasztás. A nemzeti ellenállás kormányai általában emigrációban alakulnak meg az otthoni kormány ellen – így reagált Somogyi Zoltán, szociológus a KlikkTV Heti egyenleg című műsorában arra a hírre, hogy néhány Fideszhez közeli személy, köztük Apáti Bence megalapították a Nemzeti Ellenállás Mozgalmat. Bozóki András, politológus szerint arra akartak utalni, hogy az egész világgal szemben állnak, ráadásul ellenzékben. A mostani belpolitikai helyzetben viszont mindenki Magyar Péterre asszociál.
A 2025-ös költségvetéssel kapcsolatban szóba került, hogy már most rengeteg módosítást benyújtott a kormányt, viszont az ellenzék nagyjából 400 javaslatát mind lesöpörték az asztalról. Bozóki András arra hívta fel a figyelmet, hogy a módosítások az elit érdekét szolgálják, nem a magyar emberekét. „Nincsen semmilyen reform a költségvetés struktúrájában.”
Somogyi Zoltán úgy gondolja, a közmédiára nem átcsoportosítani kellene, hanem megszűntetni. Sportra is többet csoportosítanak át, mert a kormány „a meccsek alatti 1 perces szünetekben is a propagandát nyomja”. A Fidesznek nem kedvező, ha csak a Tisza párt marad talpon, meg akarják osztani az ellenzéki szavazókat, ezért etetik a Parlamentben melegedő kis pártokat, megemelik a frakciók büdzséjét és a bejutási korlátot is csökkenthetik.
KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ Műsorvezető: SZÉNÁSI SÁNDOR 2024.12.21.
A Hetes Stúdió 2024. december 21-i adásában Szénási Sándor Bolgár Györggyel, Gulyás Balázzsal, valamint Horváth Zoltánnal beszélte meg a hét legfontosabb hazai és nemzetközi eseményeit.
Ennek a karácsonyi összeállításnak az lett volna a célja, hogy közösen ünnepeljük húsz esztendős uniós tagságunkat. Ehelyett csak egy felkiáltójelet állíthattunk ide: Magyarország megint a vesztébe rohan!
Nézzük, mit ír az AI mai fő témánkról, vagyis milyen információkat gyűjtött össze Orbán Viktor és az Európai Unió viszonyáról. A kérdésben, amelyre választ vártunk a mesterséges intelligenciától, semmiféle manipuláció nem volt, egyszerűen így hangzott: milyen viszony alakult ki az EU és a magyar miniszterelnök között? A válasz pedig ez volt: „Orbán Viktor első markáns, nyilvános, EU-val szemben kritikus megnyilvánulásai a 2010-es évek elejére tehetők. Bár az Európai Unióval való kapcsolata korábban is hullámzó volt, a határozottan euroszkeptikus hangnem 2011-ben, Magyarország soros EU-elnöksége alatt, illetve az új magyar alaptörvény elfogadása körüli viták idején kezdett egyre élesebbé válni. Egyik korai, jelentős kritikus beszéde az EU-val kapcsolatban 2011 júniusában hangzott el, amikor Orbán a magyar parlamentben kijelentette, hogy Magyarország nem fogja hagyni, hogy Brüsszel diktáljon neki belpolitikai ügyekben. A 2014-es újraválasztása után a kritikus hangnem tovább erősödött, különösen a bevándorlási válság 2015-ös kirobbanásakor. Ekkoriban Orbán többször bírálta az EU menekültpolitikáját, és nyíltan ellenezte az európai intézmények központosító törekvéseit. Összességében tehát a 2010-es évektől kezdve Orbán Viktor egyre határozottabban és nyilvánosabban fogalmazta meg az EU-val szembeni kritikáit.”
Az AI persze arról nem tud, hogy a kezdetekkor, azaz az uniós belépésünk időpontjában, húsz évvel ezelőtt, a legenda szerint Orbán erősen megsértődött; abban reménykedett, hogy 2002-ben újra ő lesz a választások győztese, azaz ismét miniszterelnöke lesz az országnak, ily módon ő lesz az, aki aláírja az Európai Unióval a csatlakozási szerződést. Orbán érzékenységét ismerve, ez elég valószínű feltéttelezésnek tűnik, ebből azonban nem következik, hogy 2010-ben ismét hatalomra jutva eleve haragosa lesz a szövetségnek. Különösebb oka nem is volt rá, egészen addig míg rá nem érzett arra, hogy a belpolitikai szerepe sokkal erőteljesebbé válik, ha megtalálja a külső ellenséget. Belső ellensége már megvolt; Gyurcsány Ferenc változatlanul ott szerepelt a magyar politika színpadán, és noha a volt miniszterelnök legyőzöttsége eléggé véglegesnek tűnt, azért érdemes volt napirenden tartani az „elmúlt nyolc év” retorikáját.
A külső ellenség, valóban, ahogy az AI is elemzi, 2015 után lett az Európai Unió, azóta viszont állandó támadási célponttá vált. 2015 januárjában, a Charlie Hebdo elleni merénylet után (20 halálos áldozat; emlékszünk még rá?) Orbán még ott lépdelt, ha jól emlékszem, a második sorban, a párizsi merényletet követő demonstráción a francia fővárosban, hogy aztán gyorsan ráébredjen: eljött az ideje. Bevezette Magyarországon a migráns kifejezést, és elhozta az országos rettegés idejét. Azon rettegését, amelynek fő okozó pont az Unió, a rosszul kezelt, és felfogadhatatlan „migráns”-politikájával. A különállás az EU többi országától ekkor vált meghatározóvá az orbáni eszmélésben, ekkor jött rá, hogy országossá tudja tenni egyrészt a félelmet, másrészt az Európai Unióval való szembenállást. A lakosság döntő többsége ugyan változatlanul hitt a föderalista Európában, de a migránsoktól való rettegés általánossá vált, még az olyanok szemében is, akik vagy nem tudták igazán, hogy kik azok a migránsok, illetve az olyanok szemében is, akik az életben nem találkoztak bevándorlókkal. Ekkor kezdett világossá válni az orbáni koncepció, amely a rendszerváltás időszakában a hazai politizálását is meghatározta, az tudniillik, hogy az európai közösség nincs felkészülve arra, hogy valaki blokkolni akarja az együttes fellépést. Ráadásul a migránsozás újabb, és nagyon könnyű választási győzelmet hozott a Fidesznek, amely párt voltaképpen teljes mértékben behódolt elnökének.
Úgy tűnhet, hogy amikor Magyarország húsz évéről beszélek, amit az Európai Unió tagjaként eltöltött, mintha kizárólag a 2010 óta uralkodó Orbán Viktorról lenne szó. Mintha nem is hazánk viszonya lenne az elsőrendű szempont, és valóban: hogy mi történik ebben a kapcsolatban, ahhoz voltaképpen senkinek nincs is köze. Az orbáni pálfordulás hozta el a Fidesz Néppártból való távozását – hogy finoman fogalmazzak –, és azokat a konfliktusokat, amelyek az európai vezetők és a magyar kormány között kialakultak. Hiába ömlött a pénz a Covid előtti időszakban, hiába voltunk haszonélvezői a nemzetközi gazdaság fellendülésének, az itthoni kommunikáció az ellenkezőjét akarta sugallni – mondhatjuk, eredményesen. 2014 után már a politika teljes színpadán szembekerült Magyarország – helyesen: Orbán – az európai közösséggel, az egyre nyilvánvalóbb orosz-barátság folyamatosan botot igyekezett akasztani a küllők közé. Igaz ugyan, hogy sokszor más volt az itthoni interpretációja a döntéseknek, igaz ugyan, hogy az oroszországi szankciókat Orbán rendre megszavazta, de az unióellenes retorika mit sem változott. Nagyon messzire tűnt az az idő, amikor egy ország ünnepelte, hogy végre a Nyugat felé hajózunk, hogy ott vagyunk egy nagy európai családban, hogy tagjai lehetünk a schengeni rendszernek, hogy szabadon utazhatunk – a hivatalos kánon épp az ünnep ellenkezőjét zengte, és zengi még ma is. Nem véletlen, hogy
az utóbbi években rendre elhangzik a kérdés: a magyar vezetés – megint csak: valójában Orbán – ki akarja-e vezetni az országot az EU-ból, vagy csak, jó szokásához híven, addig feszíti a húrt, ameddig csak lehet?
A kérdésre most sem tudjuk a választ, annak ellenére sem, hogy Magyarország – egyöntetű vélemények szerint – abban a pillanatban letérdel, gazdaságilag tönkremegy, mihelyt hátat fordít az Európai Uniónak...
Alföldi Róberttel szombathelyi rendezésének premierje előtt beszélgettünk. Nem csak színházról, hanem mindennapi életéről, és arról, mit lát, ha kitekint onnan.
A NAGY DILEMMA Műsorvezető: KADARKAI ENDRE 2024.12.18.
Kadarkai Endre szembesítőshowja, amiben két ismert vendéget állítunk morális, társadalmi és kulturális dilemmák elé.
Ezúttal az ATV két ismert műsorvezetőjét állítjuk morális, társadalmi és kulturális dilemmák elé. Fontos leszögezni, hogy a kérdések minden esetben elméleti kérdések, amikre nincs jó, vagy rossz válasz!
A nagy dilemma vendégei: Rónai Egon és Gundel Takács Gábor.
3-5 évnyi tisztaság, az már egy jó kezdet – szokták mondani önsegítő csoportokban a tapasztaltabb felépülők. Kiss Tibivel a Quimby frontemberével már régóta szeretnénk beszélgetni, de jó ideig az volt a kérése, hogy térjünk vissza erre később, mert még inkább szeretne a megerősödésére koncentrálni. Negyedik felépülésben lévő évében jött el az ideje, hogy elkészüljön egy átfogó beszélgetés a mélypontokról, visszaesésről és az onnan kivezető útról.
SZABAD EURÓPA PODCAST Szerző: SZABAD EURÓPA 2024.12.21.
Az uniós vezetők szerint a magyar kormány kilépett a konszenzus keresés európai normáljából és a pénzügyi szankciók sem térítették jó útra. Ezért, mondja Gyéva Zoltán brüsszeli tudósítónk, újabb jogállami tervekkel szűkítenék Orbán mozgásterét.
HOL ÉLÜNK? / NÉPSZAVA PODCAST Műsorvezető: BATKA ZOLTÁN 2024.12.21.
Nem sokkal karácsony előtt kezdett újra hatalmas felháborodást kelteni az elmúlt harminc év egyik legsúlyosabb bűnügye, a Till Tamás-gyilkosság ügye, amelyben kiderült, hogy a gyilkos először a beismerő vallomás ellenére szabadon távozhatott a rendőrségről. Bár a férfit később elfogták, a Népszava Hol Élünk? e heti, a YouTube-on is megtekinthető adásában nem lehetett megkerülni, hogy Varga Dóra főszerkesztő-helyettes, Angyal Gábor lapszerkesztő, Bálint Orsolya, a Visszhang melléklet szerkesztője azt latolgassa, felülírhatja-e a jogos igazságérzet a jogállami normákat.
Előrebocsátjuk: érvényes választ mi sem tudunk adni, csak még több kérdést tudunk feltenni. A műsorban szó esik arról, hogy mennyire vegyük komolyan a közvéleménykutatókat, kamu-e Lázár János forgatókönyve a Fidesz vereségre és lesz-e választás előtti osztogatás. Ami biztos: akármi lesz Magyar Péter és a pártja sorsa, akciói nyomán a magyar társadalom kezdi felfedezni, hol él immár évtizedek óta.
TOTEM SHOW Szerző/előadó: UNGVÁRY KRISZTIÁN 2024.12.20.
Horthy Miklós, Kádár János és Orbán Viktor neve nem csupán vezetőket jelöl, hanem egész korszakokat is, amelyek mély nyomot hagytak a magyar történelemben és társadalomban. Az, hogy egy-egy politikai szereplő neve korszakokká válik, különleges jelenség, amely rávilágít a hatalom és a társadalom sajátos kapcsolatára . A Totem Show 11. adásában Stefano Bottoni Ungváry Krisztiánnal közösen járja körül Horthy, Kádár és Orbán rendszerének jellegzetességeit, azonosságait és különbségeit.
A beszélgetés során arra keresik a választ, hogy miért nem sikerült Magyarországnak kiaknázni az olyan történelmi esélyeket, mint az 1918-as, 1945-ös, 1956-os és 1989-es fordulópontok. Hogyan hatott a Horthy-korszak autoriter paternalizmusa, a Kádár-rendszer konszolidációja, és mit tanítanak ezek a jelenlegi Nemzeti Együttműködés Rendszeréről? Miközben e három korszak politikája számos ponton különbözik, a hatalomgyakorlás módszereiben és céljaiban mégis megfigyelhetők közös vonások.
A két történész azonban nem csak a múltat elemzi. Szó esik a jövőről is: mi várható a NER után? Létezhet-e új, működő demokratikus hagyomány Magyarországon? Vajon a magyar történelem ismétlődő mintái egyediek, vagy a képviseleti demokrácia válsága globális jelenség? A Totem Show 11. adása olyan kérdéseket feszeget, amelyek nemcsak a múlt, hanem a jelen és a jövő megértéséhez is elengedhetetlenek.
Az Átlátszó Mutyimondó Podcast utolsó 2024-es adásában Bodnár Zsuzsával, Katus Eszterrel és Segesvári Csabával beszélgetett Tálos Lőrinc az Átlátszó idei legfontosabb cikkeiről és eredményeiről. Forró és régóta húzódó ügyek kerültek sorra, melyekből – úgy véljük – jobban megismerhetők a magyarországi közállapotok, mint a politikusok által fontosnak tartott üzenetekből.
JUHÁSZ PÉTER / JUHI VIDEÓ Szerző: JUHÁSZ PÉTER 2024.12.21.
Most először vallja be Orbán, hogy igazából azt képzeli el, hogy nem demokratikus keretek között kell megoldania Magyarország helyzetét. A Patrióták, az antidemokratikus, autoriter, tehát vezérelvű szervezetek, pártok, és azok vezetői arra készülnek, hogy Európában és benne Magyarországon felszámolják a demokráciát. Mert állításuk szerint így lehet felvenni a versenyt az új kihívásokkal, tehát az eleve autoriter Kínával. Így rögtön értelmet nyer, hogy miért dörgölőzik olyan hevesen Putyinhoz, és a viág számos vezérelvű vezetőjéhez, és hogy miért fogad be szisztematikusan bűnözőket, ezzel beleavatkozva más országok belügyeibe.
Erről beszél Orbán a Patrióták csatornán adott interjújában. Ha egy kommentárt nézel meg Orbánnal, EZ LEGYEN AZ!
