2015. november 30., hétfő

KAMPEC DOLORES XVIII. - A LÉGY

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda


Béla kopogott ujjaival a fröccsfoltos asztalon, és búsan dúdolgatott. – Padam, padam. – Tudta, hogy ez egy életre benne marad, de nem bánta. A magány új stációit fedezte fel a fátyolos orrhangban, ezért úgy döntött, hazaindul kiélvezni az áldott állapotot, meg azért is szánta rá magát a végtelennek tűnő túrára, mert a fröccsök ura kommunista módra elkezdte a székeket az asztalra borogatni.
Hetek teltek el, amióta pár órája belépett az ivóba, és eközben a faluba beköszöntött a tél. Jeges szél fújt, aminek neki kellett feküdni, ha előre akart jutni, valahonnan hirtelen pocsolyák jelentek meg a flaszteren csak azért, hogy bőröződjenek kedvükre, és minden üres volt. Ekkor jött rá, hogy mindjárt itt van karácsony, a sok marha üres ünnepe, amikor szeretetet hazudnak a böfögés mellé.
Ez a veszély őt egyáltalán nem fenyegette. Annyit érzékelt csupán már hosszú évek óta ezen a napon, amikor minden redőny mögül a mennyek meg angyalok hallatszottak, az aprónép pedig visongva tépte le a dobozokról a csicsás csomagoló papírt, hogy a kocsma zárva van, következésképp otthon, és egyedül kell megküzdenie a démonaival. Most azonban még volt pár nap addig, amit valahogyan el kellett tölteni, pedig nem is várta egyáltalán.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.