7ÓRA7 - SZÍNHÁZ ÉS PONT BLOG
Szerző: 7óra7
2016.03.27.
Az Egy komcsi nyanya vagyok! című egyszemélyes darab 56. előadása után közönségtalálkozó zajlott a Színházi Kritikusok Céhe szervezésében, Tompa Andrea vezetésével...
Csoma Judit 2013 tavasza óta játssza a Dan Lungu regényéből született előadást a budapesti Katona József Színház Sufnijában. Kovács Natália osztja meg élményét az estéről.
Nem éltem a kommunizmusban. Nem azért, amit a címben idézett Ciprian Mureşantől származó kijelentés – első ránézésre – sugall, hanem mert mire megszülettem, vége lett. Abban a korban nőttem fel, amely próbálta az egészet elfelejteni: kitörölni, túllépni rajta. Abban a korban, amely vagy nem tudta, vagy önös érdekből nem akarta tudomásul venni, hogy – amint Jan Assmann német történész fogalmaz – a múlt azáltal jön létre, hogy viszonyba lépünk vele, emlékezünk rá és múltként tudatosítjuk magunkban. Ehhez pedig emléknyomokra van szükségünk, vagyis nem engedhetjük, hogy nyomtalanul eltűnjön. Assmann hozzátesz még egy kitételt: a nyomoknak/bizonyítékoknak jelentős különbséget kell felmutatniuk a mához képest, hogy amire utalnak, múltként ismerhessük fel.
Ezek a gondolatok jutnak eszembe, miközben a Katona József Színház Sufnijában Csoma Judit és Tompa Andrea beszélget arról, mennyire aktuálisan működik ma a színpadon az Egy komcsi nyanya vagyok! Az előadás Dan Lungu azonos című regényének színpadi adaptációja. A román nyugdíjas munkásnő története, aki visszasírja a Ceauşescu-korszakot, akár magyar történet is lehetne, annyira ismerősen hangzik minden egyes mozzanata, épp csak a nevek és helyszínek mások. Ez önmagában nem meglepő, az viszont kifejezetten megrázó, hogy sok esetben úgy rezonál jelenünkre a szöveg, hogy azt érzem, túl sok mindent ismerek fel benne a mai magyar valóságból. Ezért az este folyamán olyan kérdések kezdenek el foglalkoztatni, mint: miként léphetünk viszonyba a múlttal?, miként zárhatjuk le?, elegendő-e, vagy másképp: mire elég, hogy vannak gondolkodóink, alkotóink, akik tudásukat és tehetségüket a múltfeldolgozó tevékenység szolgálatába állítják?, mit tehetünk annak érdekében, hogy jelenünk ne a múlt meghosszabbítása, az elfelejteni kívánt korszak utánfutója legyen?.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.