HÖRÖG AZ EGÉSZ OSZTÁLY - HAJÓS ANDRÁS A BAYER-ÜGYRŐL

MANDINER BLOG
Szerző: Hajós András
2016.08.29.

...Hovatartozásilag. A lovagkeresztjüket Bayer Zsolt kitüntetése miatt visszaadók közt volt tanáraim, szellemi idoljaim, sőt még rokonaim is vannak. Hozzájuk képest nem számítok nagy kalibernek, nem lettem kalibsi. Bayer Zsoltot nem ismerem, egyszer találkoztunk átfutólag (én, át, egy tévébe), de az egy másik történet. Írásait, tévéműsorait néha látom, enyhén szólva nem tartozom a rajongói közé. Igaz, nem is gyűlölöm, e ritka nedűt nagyvadra tartogatom. Szóval, nem játszok középenállósdit, van oldalam, mezem, rigmusom. Épp azt tolom: én nagy szólamom.

„Igazuk van. Befejezem.” – adta fel a leckét Bayer Zsolt. Ez egy bocsánatkérés. Elfogadjuk? És ha úgy adatták fel vele? Akkor a feladók bocsánatkérése. Vagy taktikai horog? Bekapjuk? Mi a célunk, háború vagy béke? Na, mi legyen, tisztelt oldalam, ez fel van adva, mi?! A megbocsátáshoz idő kell, megértem, de addig is legalább valahogy érkeztetni kéne…

Nézzük csak. Ha azért haragszunk Bayer Zsoltra, mert megengedhetetlen mondatokat ír le, akkor hiteltelenné válik haragunk, amennyiben elvárható mondatait nem halljuk meg. Osztályfőnökelvtárstempó. Ha azt mondjuk, hogy „ismerem én a fajtádat Bayer, játszod itt a szendét, de engem nem versz át”, akkor mennyivel mondtunk jobbat az ő megengedhetetlen mondatainál? Akkor mitől is vagyunk liberálisak, elfogadók, előítéletmentesek? Vagy tán csak nem arról van szó, hogy rúgni akarjuk, amíg mozog? De Tanár úr kérem, az a bosszú! Múlt évben vettük. Lehet bosszút állni, van annak helye, csak akkor mondja ki hangosan, aki emellett dönt.

Viszont. Ha azért haragszunk Bayer Zsoltra, mert riaszt minket, hogy mondataival milyen sokan egyetértenek; ha úgy gondoljuk, hogy ez már a barna veszedelem, és nem értjük, hogy ez a barna veszedelem honnan bukkan elő újra és újra, ha tehát mi így aggódunk a hazánkért, és most a máshogy aggódókra haragszunk, akkor a bayerzsótiságon (korábban csurkapistaság, még korábban szabódezsülés) túlnézve önmérsékelt, pedagógiai − leütném a ziccert − akár lovagias választ is adhatunk. Akkor el kell gondolkodnunk, hogy a Bayert akarjuk elhallgattatni, vagy az indulatok eredetét akarjuk megérteni és kezelni. Egyáltalán, kik azok a „mi”, és milyen alapon akarjuk ezt csak mi kezelni? Szokott működni a gyakorlatban, amit a katedráról tanítunk? Nem kéne néhány dolgot újratervezni? Legyünk már méltóak a saját elvárásainkhoz! Ne csak papíron.

És persze. Az is lehet, hogy miután hazatolták talicskával a pénzt a lofthajóra, megbeszélték a yachtkastélyban, hogy ez most rosszkor jött, túltoltuk és kezelni kell; és a Fanni is azt mondja, akkor meg már majdnem a Főnök mondja; van rá forgatókönyv is a Finkelstein és Heckenasttól, hát legyen; aztán kacagnak rajtunk, hogy beszoptuk. Érdemes megpróbálni? Hogy aztán elmondhassuk, hogy beszoptuk megint?...

ITT OLVASHATÓ